PÁRIZS. Meghalt Jeanne Moreau színésznõ, a francia filmmûvészet kiemelkedõ alakja, a francia Mûvészeti Akadémia elsõ nõi tagja.
A 89 éves filmlegendát hétfõ reggel találta holtan párizsi lakásában a takarítónõje – értesült a Closer címû francia társasági magazin, amelynek hírét a mûvész ügynöke is megerõsítette.
Több mint 150 filmjében Jeanne Moreau együtt dolgozott gyakorlatilag a világ összes nagy rendezõjével Theodorosz Angelopulosztól Michelangelo Antonionin és Orson Wellesen át Wim Wendersig, Rainer Werner Fassbinderig és Francois Ozonig.
A francia filmes újhullám múzsájának számított, Francois Truffaut-val forgatta egyik legjobb filmjét, a Jules és Jimet. Hatvanöt éves pályafutása során ugyanúgy játszott végzet asszonyát, mint királynõt, tanítónõt vagy gengszternõt. Leghíresebb filmjei közé tartozik a Veszedelmes viszonyok (1959) és a Moderato Cantabile (1960). Egy mondás szerint a francia filmben Brigitte Bardot volt a szex, Catherine Deneuve az elegancia, Jeanne Moreau pedig az intellektuális nõiesség.
A filmes pályához angol táncosnõ anyjától kapott kedvet, de ehhez le kellett küzdenie montmartre-i vendéglõs apjának ellenállását. Még húszéves sem volt, amikor – máig legfiatalabbként – a klasszikus stílus fellegárának számító Comédie Francaise tagja lett, onnan Vilar színházába igazolt, ahol Gérard Philipe-pel is játszhatott. Filmes karrierjét Louis Malle rendezõ indította el 1957-ben, amikor ráosztotta a Felvonó a vérpadra címû film fõszerepét, az országos ismertséget Malle következõ filmje, a Szeretõk hozta meg számára. Ezután Roger Vadim rendezte a jelen idõbe helyezett Veszedelmes viszonyokban, s a kritika egyedül õt dicsérte, 1960-ban a Moderato cantabile címû filmért megkapta a cannes-i filmfesztivál legjobb nõi alakítás díját.
Színészi erejét Antonioni Éjszakájában és Truffaut Jules és Jimjében mutathatta meg, az elõbbiben apró rezdülésekkel, finom jelzésekkel fejezte ki egy házasság végsõ kiüresedését. Truffaut filmje a francia újhullám szimbolikus darabja, a nem klasszikus baráti, szerelmi hármasban nemcsak érzékenységet, hanem játékosságot és humort is sugárzott. A következõ években rendezte õt Tony Richardson (Mademoiselle), Malle (a Viva Maria címû sztárparádéban Brigitte Bardot volt partnere), Orson Welles (aki a világ legnagyobb színésznõjének nevezte), Luís Bunuel (Egy szobalány naplója), Elia Kazan (Az utolsó filmcézár), Fassbinder (Querelle) és Win Wenders (A világ végéig). Utoljára 2007-ben állt a felvevõgép elé.
A nõi témák iránt mindig vonzódó Moreau megpróbálkozott a rendezéssel is, bár önmagát mindvégig csak kísérletezõnek tartotta. 1975-ben Fény címmel készített filmet négy színésznõrõl, az egyik fõszerepet õ alakította, 1980-ban forgatta az önéletrajzi ihletésû A kamaszlányt és rendezett operát is. Élete során számos íróval kötött barátságot, s maga is megírta önéletrajzát.
A szakmájában és a magánéletben is szigorú és következetes Moreau az egyetlen színésznõ, aki kétszer (1975-ben és 1995-ben) is elnökölt a cannes-i filmfesztiválon, 1986-tól 1988-ig a Francia Filmmûvészeti Akadémia elnöke volt. 1991-ben a Becsületrend tisztjévé avatták, 1995-ben megkapta a César-díjat, a francia filmmûvészet legrangosabb kitüntetését, 1997-ben az Európai Filmakadémia életmûdíját, 2001-ben a Francia Mûvészeti Akadémia elsõ nõi tagjává választották.
Háromszor ment férjhez és háromszor vált el, egy gyermeke született. Még a 70-hez közel is az egyik rangos filmes magazin a száz legszexisebb filmsztár közé választotta, Párizsban mozi viseli nevét.
Forrás:hirek.sk
Tovább a cikkre »