Szóval, ha nagyon szakszerűek szeretnénk lenni, azért nincs nyitott kommunikációs tér számukra, mert egész egyszerűen nem tudták definiálni, hogy mi ellen küzdenek. A totális dezorientáció legbiztosabb jele a balliberális véleményformáló elit egyik atyamesterének, TGM-nek a felvetése volt, mégpedig az, hogy bár az MSZP-t igazán nem szeretik, de akkor is inkább mindenki függessze fel a párttevékenységet, és a szavazó menjen el a komcsikra szavazni.
A dezorientáció új bizonyítéka emellett a másik nagy gondokodó, továbbá a modern baloldaliság kurva jó könyveinek reménybeli írója, Gyurcsány megszólalása. Okosságai megdöbbentően elkezdtek terjedni a neten, a 2008-2009-ben hamvába hótt Tarjányi féle zöngzemény új utózmányán, a zoom.hu-n a mi Ferencünk ugyanis épp azt bizonygatja, hogy bár nincs bizonyítéka, de ő érzi, hogy Orbán gonosz és lop. A lopás vádja közvetlenül Czeglédy Csaba letartóztatása környékén jött elő, aki speciel a Fletó és Botka ügyvéde, s hát az a helyzet, hogy 3 milliárdot síbolt a fiatalember a vádak szerint és mindenféle aranyrudakat tartalmazó trezorokról beszélhet majd a Fidesz a kampány idején. Ez annyira tökéletes, hogy akár a nemzetünk hófödte hegygerincei is kitalálhatta volna, hogy nem ő találta ki, az csak azt bizonyítja, az haladó baloldalunknak nincs szüksége holmi kormányzati rosszindulatra, képesek önmagukat minden helyzetből tökönrúgni.
A zoom.hu-nak is jelentősége van, ugyanis jelenleg még tesztüzemben lehet olvasni. A Ferit is így kell tehát olvasnunk: tesztüzemben. A világról alkotott képét amúgy körülbelül azon három mondatban ejti meg, ami a lényegi elképzeléseiről szólna – ez annyi, hogy vagy fizet, vagy nem annak a bizonyos „informátornak”, aki a jelek szerint eltűnt –, a többi kérdésben meg arról beszél, hogy a Botka Lacinak nem jön be a dolog.
Igazándiból az előbb már említett Botka Laci tette fel az i-re a pontot, amikor kitalálta, hogy a zOrbán a magyar emberek biztonságával kufárkodik. Ezt azután mondta, miután megnyittatta volna a kerítést – persze csak egy német újságban. Itthon már máshogyan fogalmazott, de ez nem populizmus, ez maga a szakértelem. Szélkakas méjmek felkészülnek.
Valamikor a boldog emlékezetű ellenzéki, 2010 előtti érában, a Szijjártó-féle kommunikációs igazgatás alatt, főképp nyáron szoktak volt megjelenni a híres egymondatos Fidesz-közlemények. Így például: XY szocialista (akkor még kormányzati poziban levő) politikusnak „megártott a nagy meleg.” Nem gondoltuk volna, hogy immáron hét év Fidesz kormányzás után is ezt kell mondani, de a helyzet továbbra is így áll, s gyakorlatilag bármelyik megnyilatkozásukkor még mindig elmondható.
És most pedig itt az ideje a részletesebb mélyelemzésnek, mi nem megy – vélhetően intellektuális hiányosságok miatt – a ballib csapatoknak.
A definíció. Még mindig nem sikerült definiálniuk a jelenlegi kormányzás lényegét. Márpedig ez Viktorunknál három alappilléren áll. Az első az a kötcsei 2009-es beszéd (ez a politikai alapvetés), a második 2015-ben született (ez a migrációs), a harmadik pedig a kormányzásról szól. Talán az első okot a nagy meleggel hozhatnánk összefüggésbe: az ideológusaiknak egész egyszerűen túl sokszor ártott már meg az a bizonyos nagy meleg – vagyis koruknál fogva (amikor valaki több mint nyolcvanszor éli meg a krumplikapálást) elvesztették a lehetőséget a magyar társadalom állapotának felméréséhez.
A második ok, hogy a politikai elitjük kimerült, – új gondolatot tán utoljára a Lukács György tudott kiizzadni, az meg ugye rég meghótt, s az utódának, Ágika néninek is inkább a lekvárokkal kéne már foglalatoskodnia Marx helyett – láthatóan olyan dogmákhoz ragaszkodik, amelyet nyugaton is állandóan – és egyre lemondóbban – gépiesen ismételgetnek. Csakhogy ez itt (részben persze sajnos) nem az a nyugat. Az egyik legjellemzőbb példa a Momentum: volt egy remek húzásuk, politikai értelemben (most függetlenül persze attól, hogy káros volt-e vagy sem). Már épp elkezdtek felfelé ívelni, amikor, valamilyen számomra rejtélyes oknál fogva bekattantak náluk a szokásos fogaskerekek és elmentek buzifesztelni.
Namost, bevált recept nyugaton a buzifesztelés fesztelen tesztelése, ám jelezzük: a magyar lakosság jelentős többségének számos gondja között meglehetősen elhanyagolható súllyal esik latba melegházasság, mint intézmény támogatása. A szocik persze megszokták, hogy az épp aktuális vezetésük ott csiricsárézik, Kunhalmi „kicsit becsiccsent” Ágikával az élen, ám szavazóik inkább csak legyintettek a kérdésre. A többiek hasonlóképp. Meggyőződésem, hogy itt ma a magyarországi „meleghelyzet” megítélése alapvetően semleges. Ez azt jelenti, hogy a rendkívül kisszámú népességen kívül, akiket speciel érdekel, vagy dühít, alapvetően az itt élők pusztán közlekedéstechnikai akadálynak látják. Vagyis „van egy nap az évben, amikor a fél várost lezárják, és nem lehet közlekedni, mert a buzik felvonulnak”.
Aztán szintén van ez a migrációs kérdés, amelyben mindenféle ügyekben megnyilvánultak, és ennyi lényegi elemet lehet kihüvelyezni a meglehetősen diszharmonikus álláspontjukból, hogy tulajdonképpen, nekik ez tetszik. A népszavazás eredménye szerint viszont a magyaroknak nem, 98% az bizony sok.
Már majdnem elfelejtettem, de még meg kell említeni az immár egyben kezelendő „antiszemitizmus” , „fasizmus-nácizmus” és „diktatúra” fedőnevű kártyapaklit. Ezt legutóbb az épp már nem itt tartózkodó Bibi Netenjahu vette ki a kezükből, amikor már elindult a verkli és a Soros plakátkampányra próbálták ráhúzni az „antiszemita” vádat, amikor fentről (vagyis Tel Avivból) gyütt a telefon, hogy nem, Sorost mi se szeretjük, aki tehát Sorost ekézi, az minket támogat és slussz. A fasizmus, mint elméleti kategória ráadásul jelen pillanatra jelentésnélkülivé vált. Ugyanis igazi, tökös, élő fasisztát utoljára 1945-ben láthattak (és akaszthattak) bátor komcsi barátaink, azóta azonban eltelt mintegy 70 év.
A diktatúra szót pedig továbbra is bátor dolognak érzem egy olyan utódpártnak a szájára venni, amelyik speciel a diktatúra rendszerpártja volt. Szóval nyugvópontra jutottunk.
És itt – számukra legalábbis – sajnálatos módon le kell zárnunk a kidolgozott ballib elméleti, ideológiai alapvetéseket. Ugyanis, a baloldali liberális közösség a jelek szerint ezen a pályán kívül nem megy. Ami azt jelenti, hogy a „kormányzat lop” – vonalon túl, ami egyébként értelmesen felhasználva a mindenkori ellenzék legnagyobb fegyvere, a fentiek kivételével semmilyen érdemi hozzáfűznivalójuk nincs semmihez.
És itt térnénk vissza a 2010 előtti daliás ellenzéki időkre. Valahogy így lenne összefoglalható a polémia, hogy „A Fidesznek nincs programja”. Párbeszédesítve ez a következőképp zajlott:
És így tovább. Csakhogy narancs bőrkötéses „program” ugyan valóban nem volt – azt a „Nemzeti Együttműködés Programja” nevű „kormányprogramot nehezen lehetne „programnak” definiálni, ám ideológiai, víziókban összefoglalható terv, koncepció igenis volt. Ugyanis számos egyedi kérdésre kiskátészerűen meg voltak azok a válaszok, amelyeket a pógár tudni szeretett volna.
Nomármost a történés úgy adódott, hogy alapvetően olyan kérdésekre voltak válaszok, amelyeket a pógárok kérdeztek is. Így bármikor lehetett bármelyik (akkor még komcsi) kormányzati álláspontra négy öt mondatban összefoglalható replikát megjelentetni. Az állandó lépéskényszer és legitimációs krízishelyzet pedig arra a pályára állította a szocákat, aminek a végén – pechjükre és, már akkor is látható volt, pechünkre – még egy gazdasági világválság is állt.
Nem tudom feltűnt-e, de az immáron többedik „nagy megmentő” illetőleg „nagy reménység” Botka László is immáron huszonéve (94-óta) politikai szereplő, annak minden nyűgével, felhalmozott negatívumával együtt.
Jelenleg ez a vízió hiányzik a ballibákból (a fent említett pár ideológiai alapvetés kivételével), így tőlük legfeljebb annyit tudhatunk meg, hogy: a kormány lop, fasiszta, diktatórikus, és nem védi meg a melegek jogait. Mivel azonban ők jelentősen többet loptak (és teljesen egyedi módon hét év ellenzékiség után is képesek korrupciós ügyeket magukban hordozni), viszont legalább csinálni se csináltak semmit, a többiről pedig már írtunk, így érdektelenségbe is fullad a dolog.
Hát ez édeskevés lesz, fiatalok. Amikor pedig TGM Pottyondy Edinának levelét megírta, azt hiszem volt az a pillanat, amikor mi pedig egy édeset kértünk. A kávénkba.
Köszönettel és barátsággal!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
