A nagybetűs Világkormány, vagyis egy szinte minden országot átfogó központi hatalom kialakulásának elméletét valószínűleg nem kell külön bemutatni, hiszen az alternatív médiának köszönhetően az elképzelés talán azok előtt sem ismeretlen, akik nem annyira járatosak a Jelenések könyvében. Maga a szó annyira közismertté vált, hogy azok, akik a létrehozásán fáradozni hivatottak, manapság nem is igen szeretik használni és inkább „globális gazdasági resetként”, „új multilaterizmusként” vagy legújabban, pontosabban az USA lassú, de biztos hanyatlásával, „az egypólusú világrend végeként” emlegetik.
Bármilyen címkét használunk is, a lényeg, hogy a „régi világ” teljes és minden területet érintő destabilizációjáról van szó, hogy annak helyébe egy szorosan felügyelt egységes világhatalom léphessen.
A jelek szerint ennek a rendszernek nem az Egyesült Államok, vagy a dollár, de mégcsak nem is a „nyugat” lesz a legfőbb tengelye, hiszen kicsoda ténykedne minden erejével egy olyan valaminek a meggyengítésén, amire élete főművét szándékozik építeni? Márpedig az Egyesült Államokkal pontosan ez történik.
Az a vélekedés se nagyon állja meg a helyét, hogy ebben az erőfeszítésben a nyugat csap össze a kelettel, mégpedig úgy, hogy a kelet a rosszban sántikáló nyugatnak próbál ellenállni. Pedig az egymással elvileg harcban álló nyugat és kelet nemzetei ugyanazokkal a tanácsadókkal és szövetségesekkel rendelkeznek és a céljaik is eléggé egybeesnek.
Konfliktus attól még van bőségesen, de inkább csak amolyan színházként. Persze ettől függetlenül ebben a színdarabban mégiscsak hús vér emberek szerepelnek, akik időnként igazi vérrel fizetnek a szereplésért.
Tényleg színház lenne az egész világ és „színész benne minden férfi és nő”1? Mert miközben egyesek azt gondolják, hogy központi irányítás alatt minden felett hatalmat gyakorolhatnak, a szabadságot soha nem lesznek képesek felszámolni, mert azt e világon felül álló mércével osztják és nem globális bürokraták kegyeitől, vagy online ügyintéző algoritmusoktól függ, hanem Annak a Lelkéből árad, Aki kétszer is életet adott nekünk. Erre gondolhatott Dávid is, amikor a 2. Zsoltárban azt írta, hogy az egekben lakozó tényleg csak nevetni tud az ilyen erőfeszítéseken és inkább arra inti a föld királyait, hogy térjenek észhez.
De visszatérve ennek a hús-vér világnak ahhoz a bizonyos készülő kormányához, felmerül a kérdés, hogy amennyiben tényleg készülődik egy ilyen, mégis hogyan és honnan érkezik? Amennyiben az USA, a szorosabb felügyelet elérése érdekében tényleg kispadra kerül, hol fog meggyökerezni ez a kormány?
Mivel a kelet és a nyugat minden jel szerint egy kapura játszik, nem meglepő, hogy a jelen állás szerint mindkét égtájon találunk új jelöltet.
Az elképzelés nem hajmeresztő. Még a Bloomberg is írt róla néhány napja, kijelentve, hogy „miközben az USA visszavonul a világvezetői szereptől, Kína és Németország a helyére áll”, illetve, hogy Donald Trump „hidegháborús ellenfeleket és barátokat egyesít maga ellen”. Szóval Kína és Németország. És szocializmus.
Egy ilyen német-kínai kapcsolat furcsának tűnhet, pedig a két országban több a hasonlóság, mint gondolnánk. Németország az Európai Unió ipari és gazdasági magja, Kína pedig ugyanezt a szerepet tölti be Ázsiában. Kína kapitalista hobbikat űző kommunistaként játszik, Németország pedig szocialista programokat integráló és egyre több társadalmi igazságosság mantrát kántáló kapitalistaként. Lényegében azonban mindkét ország kollektivista, tehát tökéletes kiindulópont a világraszóló terv megvalósításához.
A Németországot egyre inkább uraló multikulturalizmus pedig tökéletes ideológia a határok eltörléséhez, a tömeges népvándorláshoz, az ideológiák gyors terjesztéséhez vagy a szuverenitás eltörléséhez. Ezen kívül a német példát sokan Trump antitézisének tartják.
Kína ezidáig inkább egy elnyomó gazdasági tesztterepnek számított. Az ország ötéves programjának legfőbb elemei az állami segélyek és az egyetemes egészségügyi ellátás. Ehhez persze hozzá kell tenni, hogy egy olyan országban ahol milliók élnek napi néhány száz forintból, az embereknek nem sok választása van azon kívül, minthogy elfogadják az állami alamizsnát. A kínai gazdaság éppen csak annyira elviselhetetlen, hogy azért a forráspontot ne érje el, ez pedig tökéletes modell a világtervezők számára.
Ugyanakkor köztudott, hogy Kína remek kapcsolatokat ápol a globális intézményekkel és az elsők között szorgalmazta egy új globális valutarendszer bevezetését, ráadásul azóta a jüan az IMF valutakosarába is bekerült, remekül szemléltetve a jó viszonyt. Emlékezzünk, hogy a világvaluta bevezetése milyen fontos szerepet játszik a globális játékban.
Azonban egy ilyen terv csak akkor kivitelezhető, ha marad a földnek néhány pontja, ami viszonylag stabil marad, ahol az illetékesek konszolidálhatják tőkéjüket és felállíthatják hídfőállásaikat a következő támadáshoz. A német-kínai kapcsos jó választásnak tűnhet.
Kína Németország első számú kereskedelmi partnere, Németország pedig a kínai befektetések leginkább preferált helyszíne Európában. A múlt hónapban Angela Merkel és Li Ko-csiang személyesen is találkoztak, hogy megerősítsék országaik kapcsolatát a Donald Trump által népszerűsített protekcionizmussal szemben.
„Kína stratégiai és még fontosabb partnerré vált… A globális bizonytalanság korában élünk, így felelősek vagyunk több területen is kiterjeszteni partneri kapcsolatainkat és a jogrenden alapuló világrendért küzdeni…”
mondta Merkel.
Németország pekingi nagykövete pedig azt mondta, hogy országa „a kelet felé mozdul” illetve, hogy „az USA egy vákuumot hagyott maga után, miután kiszállt a Csendes-óceáni Partnerség megkötésére irányuló törekvésekből”.
Vagyis Trump a tökéletes katalizátor. Mindent rá lehet kenni. A világ előtt Trump hivatott képviselni a „régi világot” és annak minden „barbár” hagyatékát, Németország és Kína pedig fokozatosan az új szimbólumaivá válnak.
Mi pedig emlékezzünk, hogy mindez tényleg csak a díszletet szolgáltatja az igazi történethez, aminek nem kormányok, de még csak nem is nemzetek vagy titkos társaságok, hanem te meg én vagyunk a főszereplői, együtt pedig mégiscsak egy romolhatatlan ország örökösei, pedig még egy hivatalba se kellett elzarándokolnunk állampolgárságot igényelni, mert maga az ország jött el hozzánk, hogy bennünk lakozzon2 és megálljon örökké3 és ez a még el sem jött, de már lassan el is múló világkormánnyal vagy anélkül is így van.
Brandon Smith cikkének felhasználásával
William Shakespeare, Ahogy tetszikLukács 17:21Dániel 2:44
Forrás:idokjelei.hu
Tovább a cikkre »
