Közvetlenül a haláluk előtt vághatták le annak a három férfinak a kezeit és a lábait, akiknek a maradványaira még 2001-ben bukkantak rá régészek egy Portugáliában található középkori nekropoliszban. A végtagok levágása feltehetően egy igazságszolgálatási procedúra során hozott ítélet következménye volt.
A fiatal férfiaknak a 13-15. században, a Dél-Portugáliában, a spanyol határ közelében fekvő Estremoz városában kellett elviselniük a kegyetlen büntetést. A maradványokat 94 másik csontvázzal együtt a Rossio do Marquês de Pombal nevet viselő nekropoliszban találták meg.
„A három, a temető déli határaihoz száműzött holttestet egymás melletti sírokban hantolták el” – mondta Eugénia Cunha, a Coimbrai Egyetem antropológusa a Live Science-nek. A kutatók meglepve konstatálták, hogy a csontvázak kezei és lábai hiányoznak. A végtagokat a holttestek alatt vagy mellett helyezték el.
Ez az első olyan eset, amikor három olyan személy maradványaira bukkantak, akiket ugyanabban a középkori nekropoliszban hantoltak el, és akinek a kezeit és a lábait is amputálták a haláluk előtt. A kutatók szénizotópos kormeghatározás segítségével megállapították, hogy az egyik férfi 18 és 20 éves kora között, míg egy másik 25 és 35 éves kora között halt meg. A harmadik, nem teljes csontváz korát nem sikerült meghatározni.
A kutatók, akik az International Journal of Paleopathology című folyóiratban publikálták a vizsgálatok eredményeit, megállapították, hogy a levágott kezeket és a lábakat is egyben találták meg, mintha még mindig egy élő személyhez tartoznának. Ez arra utal, hogy az amputáció szándékos volt és a halál időpontja körül történt, amikor az izületek lágyrészei még érintetlenek voltak. Amennyiben a csonkolások a halál után történtek volna, a csontokon olyan elváltozások látszanának, amelyek a halál után nyilvános megszégyenítés keretében feldarabolt maradványokra jellemzőek.
A vágások jellemzői arra engednek következtetni, hogy a végtagokat büntetésképpen vágták le. A vágások hasonlóak azokhoz, amelyeket a középkori Angliában lehetett megfigyelni, amikor férfiak lábait vagy kezeit amputálták haláluk előtt. A 14-15. században tolvajokat és a hamisítókat kézlevágásra ítélték. „A súlyos testcsonkítás azonban ritka volt, és csak a rendkívül veszélyesnek bélyegzett személyeket érintette” – tette hozzá Teresa Fernandes, az Évorai Egyetem biológia tanszékének kutatója. „Elképzelhető, hogy az összes végtag levágása olyan büntetést reprezentál, amelyet csak nagyon súlyos bűncselekmények esetén alkalmaztak” – egészítette ki mondandóját Fernandes.
A három férfit politikai okokból büntethették meg. A kutatók szerint az ítélet a kiályi hatalomnak az igazságszolgálatás eszközein keresztül történő nyomatékosítására utal egy periférikus, de katonai szempontból stratégiai fontosságú régióban.
A sípcsonton látható törések azt jelzik, hogy a lábakat egy erőteljes ütéssel vágták le, a vágások szimmetriája pedig arra utal, hogy a két láb egyenesen és párhuzamosan feküdt, amikor amputálták. Ezekből a nyomokból a kutatók arra következtettek, hogy a barbár tettet egy éles tárggyal, egy karddal vagy egy fejszével vitték véghez. Az egyik férfi azonban nem csak egyetlen ütést kapott: a nem ép állapotban megtalált csontváz esetében a megbüntetett áldozat legalább egy sikertelen csapást is elszenvedett a lába amputálására tett kísérlet során.
Az alkaron és a lábcsonton található nyomok mellett a kutatók nem találtak a létfontosságú szervek közelében megfigyelhető sérülésekre utaló bizonyítékokat. Ily módon nincs alapjuk arra, hogy kijelentsék, hogy a férfiakat az amputáció után kivégezték. Az áldozatok ehelyett feltehetően bármilyen más beavatkozás nélkül elvéreztek. Valószínűleg nem kellett sokáig szenvedniük, a csontjaikon ugyanis nem látszanak gyógyulás nyomai.
.jpg)
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
