Nemrégiben jelent meg elemzésünk a huszonkettes csapdájába esett Grúziáról, amely a kaukázusi állam Európai Unióhoz és Oroszországhoz fűződő viszonyát taglalja. A Brüsszel-Moszkva tengelyen azonban jelen van a Moldovai Köztársaság is, amely diplomáciai lépéseivel sorra húzogatja Moszkva bajszát.
Ezt viszonylag könnyedén teheti, amíg Brüsszel és az euroatlanti pénzalapok mögötte állnak. Azonban Oroszországot és az általa képviselt erőpolitikát egy percre sem érdemes alábecsülni.
Komoly diplomáciai hadviselés
Újabb fordulatot hozott az utolsó tavaszi hónap Oroszország és Moldova diplomáciai kapcsolataiban. Május 29-én ugyanis Moldova kormánya persona non grata-nak nyilvánított öt magas rangú orosz diplomatát. Az információ napvilágra kerülését követően a hírt előbb a moldáv külügyminisztériumi szóvivő, majd maga a miniszterelnök, Pavel Filip erősítette meg. A kormányfő közölte: a döntés a titkosszolgálattól származó információk alapján került meghozatalra. További hivatalos tájékoztatás azonban nem született.
A kiutasítottak személyét illetően a médiajelentésekre támaszkodva sejteni lehet, hogy köztük van Igor Dovbnia – katonai attaché –, helyettese, Aleksandr Grudin, továbbá a moszkvai nagykövetség első titkára Rinat Anderzhanov.
Moldova miniszterelnöke Pavel Filip, Vlagyimir Putyin a háttérben Almazbek Atambayev kirgiz elnökkel. Forrás: Gettyimages
Az orosz fél a botrány kirobbanásakor hangsúlyozta: reméli, hogy Chișinău ráébred a Moszkvával szembeni ,,barátságtalan és kontraproduktív” döntésének elhibázott voltára és visszatér a partnerség és a kölcsönös bizalom alapelveihez. (Melyek egyébként eddig se nagyon jelentek meg a két állam relációjában.)
Nem sokat kellett várni Moszkva válaszára
Ma már szinte közhelyként szokás kezelni a kijelentést, mely szerint Moszkva csak az erőből ért, hiszen az orosz történelem ezt számtalanszor bizonyította. Ám a múlt politikai kultúráját magáról levakarni képtelen (illetve levakarni nem akaró) orosz vezetés újabb ékes tanúbizonyságot tett minderről.
Oroszország ugyanis nem habozott sokat a válaszlépéssel: nem egészen két nappal a moldovai incidens után Moszkva is kiutasított öt moldovai diplomatát a fővárosból. A külügyi tárca május utolsó napján közölte: a berendelt moldáv diplomaták három napot kaptak a távozásra.
Társbérletben a moldáv kormány- és államfő. Forrás: gdb.rferl.org
,,Társbérletben” a moldovai elnök és a kormányfő
A politikatudományban ismeretes a társbérlet (,,cohabitation”) jelensége, amely akkor fordul elő, ha egy adott politikai berendezkedésben (döntően fél-prezidenciális rendszerek esetében) a miniszterelnök és az őt támogató kormány, valamint az (esetünkben aktívan politikai szerepet vállaló) államfő politikai irányultsága eltér. Moldova jelenlegi helyzete eklatáns példa erre, hiszen az orosz diplomaták kiutasítását követően a nyíltan oroszbarát elnök Igor Dodon rögvest hangot adott nemtetszésének.
Felelőtlen és a moldovai-orosz kapcsolatokért tett erőfeszítések aláásását segítő lépésnek nevezte az Európa-párti kormány akcióját, mely szerinte a Nyugat óhajára történt. Továbbá Facebook oldalán felháborítónak és barátságtala cselekedetnek titulálta, melytől kategorikusan elhatárolódott. A Szentpétervári Nemzetközi Gazdasági Fórumon való részvétele után pedig az elnök úgy fogalmazott, hogy a két ország közti diplomáciai kapcsolatok példátlanul negatív irányba csaptak át, egészen ,,a szakadék szélére” kerültek.
Ilyenre pedig az elmúlt huszonöt évben nem volt példa. Továbbá mindkét felet óvta a további orosz gazdasági és szociális válaszlépésektől – mindez annak az elnöknek a véleménye, aki korábban nyíltan kiállt az Európai Unióval folytatott társulási megállapodást illető tárgyalások befejezése, és ezzel párhuzamosan az ,,egykori orosz viszony” visszaállítása mellett.
Az előbb gazdasági miniszter, illetve 2009-től 2016-ig szocialista parlamenti képviselő Igor Dodon, aki 2016 decemberétől tölti be az államfői tisztségét. Forrás: moldova.org
Hegyes szálka: Transznisztria
A Moldovai Köztársaság Kelet-Európa meglehetősen feszültségekkel terhelt régiójában fekszik. Közvetlen szomszédja a háborús Ukrajna, továbbá az a Románia, melynek a lakosságának jelentős része nem hogy a nyelvét, de magát az országot sem ismeri el önálló entitásként. (A moldávok 15%-a pedig szívesen egyesülne Romániával.)
Moldova geostratégiai helyzete. Forrás: Independent
A Szovjetunió éveit követően a nyolcvanas évek végén függetlenedésnek induló állam Oroszországgal együtt alapító tagja a Független Államok Közösségének. Azonban messze ne higgyük, hogy a két ország közös szövetségi rendszerben volna. Hiszen a problémás terület kapcsán még nem említettük a Dnyeszter Menti Köztársaságot (Transznisztria), mely ugyan hivatalosan Moldovához tartozik – így egyetlen egy ENSZ-tag sem ismeri el létét –, ám függetlenségét 1990-ben mégis kikiáltotta.
A Dnyeszter-mellék függetlenedési törekvéseinek komoly támogatást jelentett az orosz katonai beavatkozás. És hát orosz katonai jelenlét mint tudjuk, komoly ütőkártya. Így sikerült 1992 nyarán egy ,,békeszerződést” lenyomni Moldova torkán, melyben elismeri: a chișinău-i hatóságok nem gyakorolhatnak tényleges hatalmat a terület politikája felett.
Transznisztria kérdése azonban komoly szálka a nyugat felé orientálódó ország szemében, valamint meghatározó töréspont az Oroszországgal való kapcsolatát illetően.
Korrupció, nyugati támogatás, orosz presszió
2016 július 1-jén hatályba lépett Moldova és az EU közötti társulási megállapodás, mellyel még messzebb távolodott Chișinău Oroszországtól. Az országban számos tényező dolgozik az orosz befolyás csökkentésén. Ne feledjük el azt a tényt, hogy a 2010 óta regnáló kormányok jelentős nyugati pénzügyi támogatással bírnak. Ez a fajta ,,segítségnyújtás” az EU pénzügyi intézményein, valamint az egyes nyugati országokkal kötött bilaterális megállapodásokon keresztül valósul meg. (Évente 3-400 millió eurós pénzmozgással számoljunk.)
A folyamatos nyugati financiális jelenlét megmutatkozik a költségvetés és a valuta stabilizálásában, illetve a különböző fejlesztési projektekben. Így érthető, hogy ez a támogatás mind a moldovai kormány, mind pedig a moldovai elit és a helyi érdekcsoportok számára egyaránt fontos.
Forrás: us.123rf.com
Oroszország Moldova kapcsán anyagilag nem képes az EU-val felvenni a versenyt. És itt jön elő ismét Transznisztria kérdése, ahol az államiság támogatása mellett Moszkva gázzal, illetve a nyugdíjrendszer kiegészítésével segíti a de jure nem létező államot. A Kreml ugyanakkor igyekszik elkerülni a szakadár köztársaság ,,készpénzzel” történő támogatását.
A ,,csapdába esett állam”: jutalomfalat vagy left-over?
Tény, hogy az ország huszonöt évvel a függetlenedése után sem ébredt még fel az intézményesedett korrupció és a rendkívül gyenge állami intézmények rémálmából. Nem véletlenül nyilvánította a Világbank 2000-ben Moldovát ,,csapdába esett” államnak. Parlamenti szavazatok és bírósági döntések megvásárlása, közpénzek elsikkasztása, nyomon követhetetlen pártpénzek, melyek mind-mind növelték a demokratikus átmenet folyamatának rendkívüli sérülékenységét.
Annak ellenére, hogy 2009 óta számos EU-barát kormány került Moldovában hatalomra, az említett tényezők egyszerűen megbénítják a független állami működést és döntéshozatalt. A hatalom abszolút a Demokratikus Párt kezében koncentrálódik. Gyenge a civil társadalom, melynek köszönhetően szinte kizárható az elitek ellenőrizhetősége.
Az EU és Chișinău közötti vízummentesség az előnyei mellett többek között azt is magával hozta, hogy számos civil aktivista hagyta el az országot. (Jelenleg napi 106 moldáv állampolgár megy külföldre – átmenetileg vagy véglegesen.)
Forrás: en.news-front.info
Noha a kormány számos hosszú távú reformot vizionál, az ország gazdasági mutatói csak nem akarnak javulni. Tavaly az exportnövekedés mindössze 3-5 % volt, míg az energiaárak emelkedése évente átlagosan 5-10%-ot tesz ki. Ám a gazdasági tényezőkön túl ott van Moldova élén az a két kocsis vezette fogat, amely igencsak ellenkező irányba rángatná az egykori szovjet térségbeli államot.
Amíg Dodon államfő Moszkvában próbálja újraéleszteni az urambátyámat, addig olyan tények állnak a törekvésével szemben, mint például, hogy tavaly az ország kivitelének 60%-a az Európai Unióba irányult, míg az oroszországi export nyolc százalékkal csökkent.
Mindenesetre Chișinău olyan falat a hideg(háborús) tálon, amelyre Bukarestnél és Moszkvánál csak Brüsszel vágyik jobban. A kérdés az: kinek a torkán fog megakadni.
Békési Júlia Boglárka
Források: consilium.europa.eu, fpri.org, osw.waw.pl (en), moldovanpolitics.com, channelnewsasia.com, kki.hu (Barabás T. János), chathamhouse.org, dw.com, MTI, hirado.hu.
A kiemelt kép forrása: cdn.images.express.co.uk
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
