Számos alkalommal bizonyították már a washingtoni konszenzus intézményei, az Európai Bizottság és a hazai, még az előbbieknél is inkább a politikai hangulatnak megfelelően jósló levelibéka közgazdászok azt, hogy jobboldali kormányok idején a gazdasági növekedésünkre vonatkozó előrejelzéseiknek és a gazdasági jelenségek tőlük jövő elemzéseinek annyi közük van a tudományhoz, mint az említett, üvegbezárt létrán rohangáló kétéltűnek.
„A Moody’s Analytics Magyarországon 0,3 százalékos GDP-csökkenést vár 2013-ra az eddig jósolt 1,8 százalékos visszaesés helyett”, harsogta a Heti Világgazdaság 2013. június 5-én. A tényleges eredmény 1,1 % GDP növekedés volt.
Az Európai Bizottság 2013. november 9-i előrejelzésében Magyarország 2014-es GDP növekedését 1,7 %-ra taksálta. A Vértes-féle GKI 2014. március 20-án (!) ugyanezt 1,5 %-ra tette. Az az évi növekedés több mint a duplája lett a levelibékáktól mentes valóságban. E közgazdászok – Petchschnig, Lengyel, Várhegyi és társai – ha jobboldali kormányok alatt nő a gazdaság, azt vicsorgó kínjukban az „EU-segílyekkel”, az időjárással, a német gazdaság fellendülésével és hasonlókkal magyarázzák e tudományosok.
Ami a legnagyobb a visegrádi négyek országaiban.
Hogy a távoli 2018-ra persze csak 3,4 %-ot jósolt, meg kell érteni e felvigyázóik szigorú pillantása alatt dolgozó fegyelmezett stábot, amely az idei valóság – az év vége – közelgő pofonja miatt 2017-re már feldobta kezét. Hogy a kormány várakozása szerint még ennél is gyorsabban, 4,1 %-kal fog nőni idén a gazdaság, ki figyel oda, ha már az OECD oly tekintélyes elemzői annyival jobban látják a magyar adatokat. Amely adatok szerint – tudtuk meg csütörtökön – a magyar gazdaság az első negyedévben a 4,1 %-os becslésnél is jobban, 4,2 %-kal nőtt.
Az egyre jobb gazdasági adatok láttán nincs jó passzban a nemzetközi sajtó sem. Persze: jönnek a választások, maradnak a populisták. De hát a tények…
Csütörtökön a Neue Zürcher Zeitung, a vezető svájci lap több mint hat nyomtatott oldalon elemezte azt a témát, amelyet címében így fejezett ki: „Szakemberhiány Keleten: honnan jön a magyarországi bércsoda és miért válhat az problémává”.
Matthias Benz budapesti keltezésű tudósításának harmadik mondatában már a tudományos pontosságával oly nagy tekintélyt szerzett, előbb említett helyi orákulumot és elemzőiránytűt, Vértes András GKI-vezért idézi, aki elmondja, igen, igen, nagyon komoly, hogy az emberek márciusban 12,8 %-kal kerestek többet, mint egy évvel korábban ebben az időben, de ezt az Orbán-kormány azért csinálta így, mert népszerűbb akar lenni a jövő évben tartandó választásokon.
A laikus elképzeli: a kormány egyik tagja odament X. vagy Y. vállalkozóhoz és azt mondta neki, te, ha nem emeled fel a melósok bérét, szétverem a pofádat. Az meg félelmében összediktatúrázza magát, odadobva Jóskának még egy húszezrest.
De mindez gazdasági problémához vezethet, nyugtatja meg az alpesi országok felidegesített olvasóit a szöveg melletti kép felirata is. És a munkanélküliség? Az adatokat a cikk alcíme „rózsásaknak” nevezi. Hogy oda ne…
De Vértes itt is gyorsan közbeveti magát: egy csomóan elmentek külföldre dolgozni, meg pendliznek Ausztriába/ból, meg tudja, Benz úr, a közmunka… Ekkorra a Kopint-Tárki is beveti magát, amelyet aggaszt a legutóbbi nagy fizetésemelés, mert azt nemzetközi összehasonlításban nem igazolja a gazdaságban tapasztalható termelékenység.
És az utolsó fejezetcím? Így hangzik: „Jön a fellendülésre a macskajaj?” Hát persze. De ennek az ismertetésére már tényleg sem idő, sem hely. Dolgozni kell. Magasabb bérért. A populista jóédesbe is!
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
