Németország olyan bölcsője a politikai újításoknak, mint amilyen az amerikai Szilícium-völgy a technológiai változásoknak, ezért aztán komolyan kell venni, ha Európa megváltoztatásáról beszélnek.
Ha Donald Trump, az USA elnöke szétveri a második világháború utáni világrendet, akkor Angela Merkel német kancellár és a németek azok, akik kitalálhatnak helyette valamit – véli Tyler Cowen, a Bloomberg publicistája. Szerinte Németország a politikai innováció Szilícium-völgye.
A németeket általában magas színvonalú gépiparuk és luxusautó-gyártásuk miatt szokták dicsérni, nem sok szó esik arról, hogy ezeken a területeken kívül másban is kiemelkedőt nyújtanának. Cowen azonban úgy véli, hogy a politikában és a politikai intézmények kiépítésében főként a második világháború után szintén rendkívüli teljesítményt produkáltak.
Nácitlanítás
Kezdték a háború után az ország náci múltjának feldolgozásával. Nagyobb részt sikeresen nácitlanították a közéletüket, szemben más országokkal, elsősorban Japánnal és Ausztriával, amelyek hozzá sem láttak a németekéhez hasonló önvizsgálathoz, és amennyiben igen, szerényebb eredményt értek el.
Németország meglepően rövid idő alatt alapvetően toleráns, békepárti nemzetté vált, amely láthatóan tisztában van azzal, hogy amit a múltban elkövetett, az túlment minden határon. E folyamat minden gyengesége ellenére nehéz lenne példát találni a történelemben hasonlóan mély átalakulásra ilyen rövid idő alatt.
Újraegyesítés
A következő példa a német újraegyesítés. A kelet-európai szocializmus bukása után megnyílt ugyan az út a két német állam egyesítése előtt, ám a szakértők úgy vélték, hogy az óriási különbségek miatt ez több évtizedes evolúció lehet. Helmut Kohl kancellár és más német vezetők azonban hittek a gyors, sikeres újraegyesítésben, és megcsinálták, annak ellenére, hogy más jelentős vezetők, köztük Margaret Thatcher brit miniszterelnök is kételkedett ebben.
Ma biztosra vehetjük, hogy az egyesült ország simán folytatni fogja történelmét, a korábbi megosztottságot tükröző kelet-nyugat ellentét nem jelent határozott választóvonalat a német belpolitikában. Erre a Kelet-Németországban felnőtt Angela Merkel kancellár 11 éves sikeres kormányzása a legjobb példa.
Külön kiemeli az újraegyesítés sikerét, hogy a második világháború után olyan természetes területi egységek bomlottak fel, mint a történelmi India, a Szovjetunió és Jugoszlávia. Az államok egyesülése inkább az 20. század elejét megelőző évszázadokat jellemezték.
Görögök
Németország az egyik éllovasa az európai jóléti társadalom létrehozásának. Ennek már a 19. század végi bismarcki Németországban megvannak az előzményei. Nem szabad elfelejteni, hogy jóval nagyobb léptékben hozták létre a saját jóléti államukat, mint a dánok vagy a svédek.
Cowen innovatívnak tartja a görög adósságválság kezelését is. Merkel jól döntött, amikor korlátozta a pénzügyi segélyek nagyságát, a viszonylag kemény monetáris politika mellé állt és visszautasította az eurótagállamok bankuniójának ötletét. Lehet, hogy gazdaságilag nem értek el ideális eredményt, de látva a brexitet és Trump felemelkedését egyértelmű eredmény, hogy sikerült megőrizni az EU egységét.
A német szavazók a görögöknek nyújtott jelentős tőkeinjekciók ellenére uniópártiak maradtak. Az euroszkeptikus Alternatíva Németországnak (AfD) párt nem vált a nagy politikai erők kihívójává és úgy tűnik, hogy az eurózóna válsága véget ér. Látva a nacionalizmus erősödését Európa-szerte elmondható, hogy a költségvetési unió, amit sok közgazdász javasolt gyógyszerként, kivitelezhetetlen lett volna.
Bevándorlók
Politikai innovációnak tekinthető az is, hogy a 2015-ös irdatlan bevándorlási hullámra egymillió szíriai menekült befogadásával válaszolt Németország. Nagy kérdés azonban, hogy sikeres vagy bukott kísérletnek bizonyul-e ez?
Persze Németországról nem lehet úgy véleményt alkotni, hogy figyelmen kívül hagyjuk a náci multat. Cowen úgy látja, ez is beillik a németek politikai újítási készségéről alkotott elméletébe. Akármilyen borzalmas is, a nácizmus a maga idejében szörnyű újítás volt, amivel válaszoltak az első világháború és a gazdasági világválság után kialakult káoszra.
Jövő
Lehet, hogy egy újabb német politikai innováció kezdeténél tartunk, amellyel Európa reagálhat a transzatlanti együttműködés megrendülésére. Merkel elhíresült megjegyzése arról, hogy az európaiak a jövőben nem bízhatnak annyira régi barátaikban, mint a múltban, több lehet egyszerű megjegyzésnél, amelyet a szeptemberi választási kampányban a hazai szavazóknak szánt.
A NATO működése eddig az USA dominanciájára alapult, ami passzivitásra kárhoztatta a katonai szervezet európai tagállamait. Ha a németek a Trump utáni új helyzetben azon kezdenek studírozni, hogy milyen újítással lehetne tovább működtetni a NATO-t, az Cowen szerint pont olyan, mint amikor a Szilícium-völgy újítói a következő technológiai fordulatot készítik elő. Nem garantált a siker, de ha valakiknek összejöhet, azok a németek.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
