Amikor a zsidó felforgatók az európai civilizáció országaira erőltetik a multikulturális trágyát, elégedetten dörzsölik a kezüket, mert önhittségükben azt hiszik, hogy annak csak a fehérekre lesz hatása, ők viszont ki fognak maradni belőle. Nos, íme egy példa arra, hogy a trágya előbb-utóbb az ő nyakukba is odazúdul.
Ferdinand (egy másik cikkben Phillip álnéven szerepel) egy 14 éves zsidó fiú. Anyja, Gemma (egy másik cikkben Emma álnéven szerepel) brit állampolgár és vállalkozó, apja, Wenzel német állampolgár és emberi jogi szervező.
2016 novemberében a szülők a fiukat a berlini Friedenauer Gemeinschaftsschulébe íratták be. Gemma elmondta, hogy őt és férjét az a tény vonzotta ehhez az iskolához, hogy az multikulturális. Ferdinand hasonlóan nyilatkozott: „Szerettem azt a tényt, hogy az iskola multikulturális volt… a gyerekek és a tanárok olyan klasszak voltak”.
Az iskolában, ahol a diákok 75%-a migráns hátterű, és sokan közülük arabok vagy törökök, a beiratkozás után röviddel Ferdinandnak meggyűlt a baja a többi diákkal, ugyanis egy beszélgetésben megemlítette, hogy ő zsidó. Török barátja, Emre erre azt mondta neki: „Figyelj, te jó arc vagy, de nem lehetek a barátod. A zsidók mindannyian gyilkosok.” A többiekkel kapcsolatban Ferdinand ezt mondta: „Ezután a diákok elkezdtek sztereotip dolgokat mondani, hogy a zsidók csak a pénzt akarják, és hogy gyűlölik a muszlimokat”.
A migráns származású diákok részéről aztán hamarosan következtek a napi ütlegelések és faji sértegetések.
„Az egyik fiú, Jassin, akinek a szülei palesztinok, megkérdezte, hogy Izraelből származom-e”, mondta Ferdinand. „Soha nem voltam Izraelben. Azt mondta, hogy Palesztina fel fogja perzselni Izraelt, és a barátai azt mondták, hogy Törökország fel fogja perzselni Izraelt. Ő állandóan megrúgott.”
Ferdinand így folytatta: „Egy nap hátulról odajött hozzám, és ököllel megütötte a hátamat. Elszédültem… Zúzódásom volt egy vagy két hétig. Minden alkalommal, amikor valami történt, azt mondtam magamnak, hogy kibírom, de csak egyre rosszabb lett.”
2017 márciusában egy fiú fojtófogásba fogta Ferdinandot, egy másik pedig igazinak tűnő játékfegyvert szegezett rá. Egy csomó gyerek, aki látta a jelenetet, nevetett.
Gemma beszélt Uwe Runkel igazgatóval arról, hogy hívjanak egy olyan szervezetet az iskolába, ami oktatást tart az antiszemitizmusról, az iszlamofóbiáról és más idegengyűlöletről. Ezenkívül a rokonait, akik "holokauszttúlélők", bevitte az iskolába, hogy ők is beszéljenek a diákokkal. Gemma úgy érezte, hogy bár az igazgató felhívta a dologra a figyelmet, tenni nem tett semmit.
Oktatók és szülők évek óta mondják, hogy Berlinben a zsidó diákok antiszemita zaklatásnak vannak kitéve, különösen arab és török gyerekek részéről. Aaron Eckstaedt, a Moses Mendelssohn Zsidó Gimnázium igazgatója elmondta, hogy évente hat-tíz átjelentkezési kérelmet kap zsidó szülőktől, akik gyereküket éppen ezért akarják más iskolákból ide átíratni.
Végül Gemma és Wenzel kivette Ferdinandot a Friedenauer Gemeinschaftsschule-ból, és egy másikba vitte. Ferdinand még azt tette hozzá, hogy nem javasolná szükségszerűen más gyerekeknek, hogy zsidóságukat osztálytársaik előtt felfedjék, kivéve, ha az egy kedves, csendes iskola.
Ez volt maga a hír lényege. Mit érdemes még hozzátenni?
Csak egy buborékban élő egyén lehet annyira tudatlan, hogy azt higgye, hogy a zsidók szenvedésmítosza ugyanolyan hatékony fegyver a muszlimok ellen, mint a németek ellen.
Kár, hogy csupán négy hónapig és nem négy évig, azaz a végzésig kellett „élvezniük” az iskolai multikulturalizmust, amit az ilyen felforgatók olyannyira szeretnek a magyar és a nyugati diákokra erőltetni. Ami pedig a kedves, csendes iskolát illeti, az valójában olyan iskolát jelent, ahol a civilizált fehérek vannak többségben, azaz pont olyanok, akik kultúráját Gemma, Wenzel és Ferdinand tönkre akarja tenni.
Már korábban is láttunk ilyen folyamatot, ahol a multikulturalizmusért való rajongást a valósággal való szembesülés, majd fület-farkat behúzva történő menekülés követett: a svédországi feministák lelkesen terjesztették a multikulturalizmust, aztán amikor a muszlim migránsok a fejükre nőttek és helyrerakták őket, akkor elmenekültek az általuk is lezüllesztett külvárosból a fehérek lakta, civilizált városrészbe.
Szintén figyeljünk fel arra, hogy ez egy olyan helyzet, amikor a védett állat lelegeli a védett növényt. Mit tehetnek ilyenkor a megmondóemberek? Parancsoljanak rá a muszlimokra, hogy ne bántsák a zsidókat? Egyből felhangzana a kórus, hogy a muszlimok viselkedését kritizálni iszlamofóbia! Vagy parancsoljanak rá a zsidókra, hogy ne vonják ki magukat a multikulturalizmusból, ne húzódjanak máshová, és fogadják el a muszlimokat? Egyből felhangzana a kórus, hogy a zsidók viselkedését kritizálni antiszemitizmus!
Hogy a megmondóemberek ebből a 22-es csapdájából hogyan fognak kijönni, azt nem tudom, de jobban örülnék, ha a két eltérő kultúra képviselői nem Európában pusztítanának, hanem inkább visszamennének a Földközi- és a Márvány-tenger túloldalára, és ott vívnák meg a harcukat.
Hidra – Kuruc.info
Forrás:
– Classmates turn from friends to attackers after boy reveals he is Jewish
– Jewish Student Driven Out of Berlin School by Threats and Violence from Muslim Classmates
– A multikulturalizmus mint halálkultusz és pótvallás
– Zsidó pénzek aknamunkára: a külföldről támogatott belföldi felforgatók esettanulmánya
– Faji háborúk jönnek: a felforgatók, árulók és megszállók háromfejű kígyója már fojtogat minket
– Ütnek minket és sírnak közben, avagy miért bomlasztják a zsidók a félt és gyűlölt gazdanépeket?
– Túl sok a fehér ember: a zsidó faji aktivizmus esettanulmánya
– A zsidó kettős játék: nemzeteink elpusztítása közben is magukat sajnáltatják
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
