Május végére eldől, ősztől melyik színháznál folytatják a pályájukat a színészek. Alighanem sokan felkapnák a fejüket arra a hírre, hogy Vidnyánszky Attila egy tizenhat éves lányt szerződtetett a Nemzeti ösztöndíjasaként a jövő évadra, aki Balog Zoltán miniszteri engedélyével kezdte meg tanulmányait a színművészeti egyetemen. A lapok megírnák, hogy a színésznő nemzetközi jogász nagyapja korábban külügyi államtitkár is volt, ám protekcióról nem cikkeznének: a nagyapa már tíz éve meghalt. Ráadásul a színésznőt tízéves korától fogva számos alkalommal hallhatták szavalni a Magyar Rádióban, tehetségét senki sem vonná kétségbe. Sőt, egy idő után inkább azt suttognák, Törőcsik Marihoz hasonló nagy művész válhat belőle.
http://mno.hu/
Hasonló eset történt, mégpedig 1933-ban, amikor Hevesi Sándor után ideiglenesen Voinovich Géza irányította a Nemzeti Színházat kormánybiztosként. A színház új művésze bevált: huszonhárom évig lehetett a társulat tagja, s már a következő direktor, Németh Antal idején is számos főszerepben csodálták meg a nézők és a kritikusok. Szepesbélai báró Lers Elvira – aki Schwáb Elviraként látta meg a napvilágot 1917-ben − tízévesen adott elő egy verset a Szilágyi Erzsébet Leánylíceum ünnepségén, amikor Somogyi Pál, a Magyar Rádió rendezője felfigyelt rá, s bár a színészpályát az arisztokrata család finoman szólva sem ambicionálta, az őt négyéves kora óta nevelő nagymama támogatóan állt mellé. 1935-ben végzett a királyi színművészeti akadémián Fónay Márta, Gobbi Hilda, Básti Lajos és Horváth Ferenc évfolyamtársaként, s már abban az évben bemutatkozott a filmvásznon György István A nagymama című filmjében, valamint Kardos László Barátságos arcot kérek című vígjátékának főszerepében, Szőke Szakáll és Ráday Imre partnereként – nevét időközben Szörényi Elvirára, majd Évára változtatta.
http://mno.hu/
A színpadon is hamar megtalálták a nagy szerepek: Németh Antal már 1937-ben rá osztotta Tünde szerepét Vörösmarty Mihály Csongor és Tündéjében. „Balsikerek sorozata után végre olyasmi a Nemzeti Színházban, ami igazán szép” – írta a korabeli kritika, méltatva Szörényi Éva bensőséges alakítását, s már nem annyira a hamvas bakfis lányt vagy a komikát látták benne, hanem a későbbi nagy drámai hősnőt, aki valóban egyik utódja lehet Bajor Gizinek. Hamar a közönség kedvence lett, a Sztár című lap közönségszavazásán rendre a legnépszerűbb színészek között szerepelt a neve a harmincas évek végén. Gyönyörű volt és gyönyörűen beszélt – emlékeznek rá, akik láthatták színpadon vagy filmen −, és úgy tudott sztár lenni, hogy közben megmaradt természetesnek. Szerény és kötelességtudó volt, a korán jött sikerről pedig így emlékezett Cselényi László portréfilmjében, az Egy lány elindulban: „Szinte hinni sem akartam benne, hogy ez ilyen gyorsan, így fog sikerülni, de ugyanakkor én alázatot tanultam a színiakadémián a nagy elődöktől, és soha nem voltam elégedett magammal.”
http://mno.hu/
A harmincas–negyvenes években több mint harminc filmen játszott többnyire főszerepet, olyan alkotásokban, mint A Noszty fiú esete Tóth Marival, a Fűszer és csemege, a Halálos tavasz, a Szüts Mara házassága vagy A tanítónő és az Úri muri. 1945 után is a Nemzeti Színház tagja maradhatott, 1947-ben és 1955-ben is a Nemzeti nagy sikerű Az ember tragédiájának volt Évája – az előbbi előadást ideológiai okokból levetették a műsorról, az utóbbit megtűrték. Szörényi Éva a Bánk bán Melindájaként 1952-ben kapott Kossuth-díjat, ám 1956 októberében a Nemzeti társulata közfelkiáltással a forradalmi bizottság társelnökének választotta, emiatt később menekülnie kellett az országból. New Yorkban Szabó Sándorral megalapította a Petőfi Színházat, majd Los Angelesből tartotta a lelket előadói estjeivel a magyar emigránsokban, többek között barátjában, Márai Sándorban. Részben az ő jótékonyságának köszönhető, hogy Los Angeles legnagyobb emlékműve az 1956-os hősöknek emeltetett 1969-ben.
Szörényi Éva pénteken, május 26-án lett volna százéves. Ennek alkalmából bensőséges keretek között, rokonai, barátai és tisztelői részvételével nyílt emlékkiállítás a család által felajánlott relikviáiból a budai Bajor Gizi Színészmúzeumban Színészdal címmel.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.29.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
