Miután a perkátai fideszes önkormányzat végül nem vállalta vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzó szobrának közterületen való felállítását, az alkotást kényszerből az egykor szebb napokat látott kálozi Zichy-kastély kertjében avatták fel. Az ünnepélyes eseményen beszédet mondott többek között az Új Magyar Gárda főkapitánya, Mészáros István, a Jobbik volt országgyűlési képviselője, Murányi Levente, Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere, Hegedűs Lóránt református lelkész, Zetényi-Csukás Ferenc történész és a Horthy Miklós Társaság elnöke, illetve Pongrácz Imre, a kastély tulajdonosa. A Perkátán még tüntetéssel fenyegetőző Demokratikus Koalíció és az MSZP aktivistáinak se híre, se hamva nem volt a rendezvényen.
A kényszerű helyszínváltozásnak köszönhetően csak a legelszántabbak látogattak el a dunántúli Kálozra, hogy jelenlétükkel emeljék a szoboravatás méltóságát. A település határában lévő Zichy-kastély kertjét nagyjából 100-150 fős tömeg töltötte meg élettel ezen a napsütéses, de szeles szombat délutánon, az Új Magyar Gárda szervezésében megtartott rendezvényen.
A Himnusz eléneklése után megnyitóbeszédében Pongrácz Imre, a kastély tulajdonosa örömét fejezte ki, hogy ennyien eljöttek tisztelegni és fejet hajtani
„egy nemzet nagysága előtt”.
Szomorúnak nevezte, hogy kevés magyar ember szíve dobban úgy, mint az övé. Saját bevallása szerint elkeserítette, hogy a perkátai önkormányzat meghátrált az ügyben, és így hazafias kötelességből neki kellett helyet biztosítania a szobornak.
A Pongrácz elmondta: Horthy Miklós azért is megérdemli, hogy itt szobra álljon, mert a későbbi kormányzó tíz napig ebben a kastélyban pihente ki az otrantói győzelem viszontagságait és sérüléseit. Ahogy Horthy itt merített erőt a nemzeti felemelkedéshez, szerinte a jelenlévőknek is itt kell erőt meríteniük Magyarország felvirágoztatásához.
Mészáros István gárdakapitány elmondta: minden résztvevő szívügye a szoboravatás, amelyre épp azért kerül sor május 20-án, mert öt napja volt száz esztendeje, hogy Horthy ellentengernagyként legendás győzelmet aratott az otrantói csatában. De szerinte a jövő héten esedékes hősök napja is megfelelő ünnepi alkalmat szolgáltat arra, hogy méltó emléket állítsanak a nemzet egyik legvitézebb fiának.
Hozzátette: a néhai kormányzó volt 1920 óta az egyetlen államférfi, aki ténylegesen is visszaszerezte a Trianonban elrabolt magyar területek egy részét. Mészáros szerint Horthy állította felfelé ívelő pályára a magyar hazát, és ezért megérdemelné, hogy akár minden településen szobra álljon, vagy közterület viselje a nevét.
Az Új Magyar Gárda főkapitánya arra kérte a hallgatóságot, hogy egy perc néma csönddel hajtsanak fejet Usztics Mátyás, és több, a közelmúltban elhunyt gárdista emléke előtt is.
„Horthy Miklósnak minden egyes talpalatnyi magyar röghöz kötődése van, csonkahonban és gúnyhatáron túl egyaránt”
ezt üzente Mészáros azoknak, akik ellenezték a szoborállítást.
Murányi Levente, az ’56-os Pesti Srácok Intézetének igazgatója, volt jobbikos országgyűlési képviselő feltette a költői kérdést:
„Még mindig ott tart ez az ország, egy állítólagos nemzeti kormány alatt, hogy Horthy Miklósnak nem állhat szobra közterületen?”
Pedig, mint mondta, Horthy olyan sorban áll nemzeti nagyjaink között, mint Hunyadi és Kossuth, ám neki nem „csupán” a törökkel és a Habsburgokkal, hanem a fél világgal meg kellett küzdenie.
„Itt vagyunk, magyarul beszélünk, gondolkodunk és nemzetünket próbáljuk felemelni – ha ő nincs, akkor nem is tudom, mi lett volna belőlünk”
– emelte ki Murányi, aki hozzátette:
„Horthy Miklósnak köszönhetjük, hogy van magyar hazánk.”
Murányi szerint „a Dániel Péterhez hasonló gazemberek” és a DK képviselői Horthy Miklós ideje alatt a cselédbejáró lábtörlői se lehettek volna a Várban.
„Mi el fogjuk tüntetni azt a divatot, ami a Horthy Miklós által képviselt értékek lekicsinylését teszi elfogadottá”
– zárta beszédét a volt ’56-os szabadságharcos.
Orosz Mihály Zoltán, Érpatak polgármestere felidézte: ő felajánlotta Perkátának, hogy Érpatak befogadja a Horthy-szobrot, amit ők nem mertek felállítani. Bejelentette: az általa vezetett településen is állni fog a kormányzó szobra abban az emlékparkban, ahol a „balliberális kultúrpolitika üldözöttjeire” szeretnének emlékezni az érpatakiak.
Kiemelte: kettős mérce érvényesül a jobboldali személyiségek emlékével szemben, ugyanakkor, ha baloldali személyiségek szobrait állítják föl, azt a nemzeti érzelmű embereknek mindig kritika nélkül el kell tűrniük.
Szerinte ezzel az aljassággal szemben van egy jó orvosság: Isten segítsége.
Orosz Mihály Zoltán szerint Horthy testesítette meg azt a hiteles jobboldaliságot, amire ma hatalmas szüksége van az országnak
A szoborállítás ellenzőinek üzente:
„Ha rajtam múlik, nem csak Horthynak, Prónaynak és Héjjasnak is szobra áll majd Magyarországon, és mindenki másnak is, akit a balliberálisok mocskolnak.”
Zetényi-Csukás Ferenc, a Horthy Miklós Társaság elnöke beszédében egy olyan korra emlékezett,
„amikor mindent felülírt az összetartozás és az ősi magyar erény megtartásának igénye”,
és melyben
„együtt mondták a hősök: Isten, haza, család!”
Emlékeztetett rá: Kerekiben, Csókakőn, Hencidán és Budapest, is állítottak szobrot Horthynak, ám ezt „néma csönd” követte, melyet azonban most megtör a nemzeti oldal.
Három új Horthy-szobrot is avatnak a közeljövőben: júniusban Barcson és Budapesten, ezt követően pedig a tervek szerint Tiszaalpáron.
Horthy Miklós szobra mellett leleplezték vitáz nagybányai Horthy István, a néhai kormányzó idősebb fiának szobrát is, ami a kastély arborétumának „Horthy családi emlékkertjét” fogja gazdagítani.
Hegedűs Lóránt, református lelkész szerint azért fontos a baloldalnak ma Horthy Miklós igaz emlékezetének gyalázása, mert így lehet a magyart fasisztázni, antiszemitázni, minden olyan jelzővel ellátni, ami persona non gratavá teszi a közösséget és az egyént.
Kiemelte: a perkátai szoborállítás megakadályozóival nem értelmezési, történészi vitájuk van, hanem
„alapvető sorsunkat megoldani szándékozó kérdésekben”
nem értenek egyet.
Hegedűs szerint Horthy azt a hitvalló keresztény elkötelezettséget képviselte, ami támogatta a református egyházat, nyitott volt a többi felekezet felé is, és természetes volt, hogy vezetése alatt az ország Regnum Marianumként jelenjen meg a világ előtt.
Szerinte nem kizárólag a történészek dolga megítélni Horthyt, hanem a református közösségnek és egyháznak is ki kell állni mellette, épp úgy, ahogy a kormányzó is támogatta egyházát.
„Soha nem megoldás a meghátrálás”
– üzente a perkátai szoborállítás ellehetetlenítőinek, hozzátéve: azok, akik annak idején képesek voltak a kommunista vezetőket éltetni, azok ne oktassanak minket demokráciából és általános emberségből.
Fontosnak nevezte, hogy Horthy azt a gondolatot képviselte, mely szerint:
„a magyarsághoz tartozás nem vérségi, hanem lelki, vállalási kérdés”.
Hegedűs szerint a legfontosabb cél, hogy a Kárpát-medencében egy hazában tudhassunk minden magyart, ehhez azonban meg kell maradnunk, amihez pedig belső revízióra van szükség. A lelkész szerint
„Horthy személyében csúcsosodik ki a megmaradásért folytatott magyar küzdelem, először az ő emlékét kell megvédenünk, ha azt akarjuk, hogy ne söpörjön el minket a gyűlölet történelmi vihara.”
Tiszaeszlár polgármestere, Nagy Tibor Barnabás szintén ünnepélyes bejelentést tett, miszerint hamarosan az ő településén is sor kerül egy Horthy-szobor felavatására.
A beszédeket követően a résztvevő szervezetek és magánszemélyek megkoszorúzták a frissen felavatott Horthy-szobrot.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
