Utazás az ismeretlenbe, a Hajnali szél, a New York, New York című Charlie-dalok, a Valami Amerika című film zenéje – Pálvölgyi Géza munkásságát az is ismeri, aki esetleg a nevét nem. Az igényes könnyűzene egyik legnagyobb hazai szerzője idén hatvanéves, és több mint kétszáz dalt, számos lemezt és egy szólóalbumot jegyző, sokszínű alkotói pályája az évek múlásával egyre jobban közelít a dzsesszhez és a komolyzenéhez, mint egyfajta origóhoz, miközben műveinek sajátos hangzása továbbra is a könnyebb műfajokhoz köti, és változatlanul népszerű.
Pálvölgyi Géza nemcsak azért ennyire kiemelkedő, mert valóban tehetséges, hanem mert kezdettől nagyon alapos is volt. Ezért sem mellékes tény, hogy a zenetanulásba nem kevés energiát fektetett, és a Bartók Béla Konzervatórium dzsessztanszakát a legendás Gonda János kezei alatt végezte el 1981-ben. Akkoriban ebben a műfajban zeneszerzőként és billentyűsként itt és tőle lehetett a legmagasabb szakmai tudást megszerezni, és olyan inspirációkkal találkozni, amelyekből egy életen át táplálkozhat az ember. Pálvölgyi pedig a mester méltó tanítványának bizonyult.
Karrierje az East tagjaként indult, ennek a nyomát őrzik a Játékok, Hűség, Rések a falon című korai East-lemezek, később pedig ő komponált számokat a Szerelem sivataga és a Rádió Bábel albumhoz. Az East után rövid kitérőt tett a Skorpió együttesben, 1990-ben pedig a Tátrai Band alapító tagjaként vált a magyar könnyűzenei élet egyik meghatározó alakjává: tizenhárom album és több mint száz szám ennek az időszaknak a mérlege. Ekkor születtek az ismert slágerek: Illúziók nélkül, A küszöbön túl, New York, New York, Titkos szerelem, Utazás az ismeretlenbe, Hajnali szél, Az utolsó dominó, Mexicano, és még hosszan sorolhatnánk.
A Valami Amerika című film újabb fontos állomás volt a pályafutásában, amely után szólóban is bizonyított: a Silence című lemezen instrumentális változatban halljuk a műveit, ezen szerepel a Jamie Winchesterrel közösen szerzett betétdala, a Lonely Angel’s Land is. Az instrumentális alkotások nem előzmény nélkül valók, hiszen már a Tátrai Band albumaira is készültek ilyenek, sőt a két zeneszerző-muzsikus két instrumentális lemezt is jegyez Városi lebegés és Csillagszél címmel, ugyanakkor kétségtelenül az évek múlásával egyre inkább előtérbe kerül a hangszeres vonal. Pálvölgyi 2002-ben East Symphonic címmel szimfonikus nagyzenekarra is komponált, 2004-ben Both András és Simon Zoltán felkérésére a 143 év című kiállítás képeihez írt zenei hangulatokat, legutóbbi lemeze, a tavaly megjelent Piano and Soul pedig szólózongora-album. „Márai Sándor borkészítést ajánl idősödő korra, én tisztelve tanácsát, mégis inkább zongoralemezt készítettem. Most jött el az ideje…” – vallotta a korong inspirációjáról Pálvölgyi.
Ennek a zenei anyagán már tagadhatatlan a klasszikus zene és a dzsessz hatása, tökéletes fúziót alkotva a Pálvölgyi Géza munkásságát meghatározó könnyűzenei hangvétellel és egy egészen sajátos billentyűs játékstílussal.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.05.08.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
