„A lágy német liberális lélek újra önmagában keresi a hibát, és azon töri a fejét, mit tett rosszul, hogy a törökjei nem szeretik őket. Szerinte a németek mindig csak azon gondolkodnak, mi tehetnének a muszlimokért, és nem azon, mit lehet elvárni tőlük.”
Megerősödve került ki Recep Tayyip Erdoğan elnök az április 16-i népszavazásból. Mostanra kijöttek a statisztikák: eszerint sok európai jóléti államban az ott élő törökök többsége a teljhatalom kiépítésére szavazott.
Az április 16-i népszavazáson közel 50 millió török vett részt, és bár csak kis többséggel, 51,41 százalékban de megszavazták a Recep Tayyip Erdoğan elnök pártja által javasolt 18 alkotmánymódosítást. Ezek lényege a kormányfői tisztség megszüntetése, és ezzel a végrehajtó hatalom összpontosítása az államfő kezében (azaz: népakarattal szentesített teljes államfői teljhatalom, mely egyes értelmezésekben diktatúra, de másokban is minimum vaskézzel irányított demokrácia). Erdoğan azóta bejelentette, hogy első dolga a halálbüntetés visszaállítása lesz.
Törökországon kívül 58 országban szavaztak. Nem meglepő, hogy jelentős részük, 46,46 százalék – Németországban, de az már igen, hogy elsöprő többségük, vagyis bő 63 százalékuk igennel.
Abban a 25 országban, ahol kevés, vagyis néhány száz vagy ezer török él, a nemek voltak többségben – átlagban 61,53 százalékban. Kiemelkedik közülük Bahrain, Thaiföld és Csehország, mindhárom 86 százalék feletti eredménnyel. (Az elemzés nem tér ki arra, hogy ők a török ellenzékből, illetve a kurdok közül kerültek-e ki).
Ebben a csoportban a legnagyobb igen eredmény Jordániában született, 75,87 százalék.
A 17 közepes részvételű országban a 62,11 százalékos többség szintén nemmel szavazott. Itt a legtöbb nemet – 86 százalék felett – Spanyolországban és az Egyesült Arab Emirátusokban számolták meg. Az igenekben magasan vezet Libanon 93,88 százalékkal, és a jóléti európai országok közül itt jelenik meg elsőként Norvégia 57,2 százalék igen válasszal.
A kilenc jelentős részvételű országban még mindig a nem szavazat a meghatározó. A legtöbb nem választ az Egyesült Államokban adták – 83,8 százalék. Az igenek Dániából és Luxemburgból érkeztek a legnagyobb számmal, 60 százalék feletti értékkel.
Az utolsó csoport az a hét ország, ahol nemcsak a szavazók száma a legnagyobb, hanem az Erdoğan-pártiság is – 63,43 százalékos átlagos igen válasszal. A hét országból a legtöbb támogató voksot Németországban adták, és meglepő módon csak egy ország van, Svájc, ahol – 61,92 százalékkal – a nem válaszok voltak többségben.
Magyarország a kis részvételű országok csoportjában van. A közel ezer nálunk élő török közül 669 fő szavazott nemmel; és 25,75 százalék igennel.
Az eredményeket látva meglepő, hogy az európai jóléti államokban – nagy közösségekben élő – törökök Erdoğant támogatják, ráadásul nagyobb mértékben, mint Törökországban. Míg például az igenek aránya Ankarában és Isztambulban 49 százalék volt, Dortmundban 76, és még a liberális Berlinben is 50,13 százalék.
Ezek szerint sokan elfogadják az európai jóléti országokban nyújtott szociális juttatásokat, munkalehetőséget és biztonságot, de az értékrendet és kultúrát nem. Közben az alkotmánymódosítások bevezetése az országon kívül élő igenelőkre nincs közvetlen hatással.
Az európai országok visszafogottan reagáltak, és inkább kivárják, hogyan kezdi meg Erdoğan a módosítások bevezetését és hatalmának megszilárdítását. Kevés politikus, például az osztrák Sebastian Kurz külügy- és integrációs miniszter, valamint a német Julia Klöckner, a CDU helyettes vezetője figyelmeztetett határozottan a diktatúra kialakulásának veszélyeire. Mások, például Sigmar Gabriel, német külügyminiszter csak a halálbüntetés tervezett bevezetését kommentálta, kijelentve, hogy az a törökök számára az Európa álom végét jelentené, vagyis végérvényesen elesnének a vágyott EU-tagságról.
Erdoğan szerint viszont úgy vélekedett: azzal, hogy a nyugati országok nem engedték a török vezetőket országukban kampányolni, önmaguk okozták a meglepő szavazati eredményeket. A halálbüntetésről pedig úgy vélekedett: arról csak a török parlament és a nép dönthet, senki másnak nincs beleszólása.
Közben Hamed Abdel-Samad Németországban élő politológus és iszlámkritikus úgy fogalmaz: „A lágy német liberális lélek újra önmagában keresi a hibát”, és azon töri a fejét, mit tett rosszul, hogy a törökjei nem szeretik őket. Szerinte a németek mindig csak azon gondolkodnak, mi tehetnének a muszlimokért, és nem azon, mit lehet elvárni tőlük.
heti válasz nyomán
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
