Avagy a nap, amikor végleg legyőztem a gyűlöletemet.
Mátyás vagyok. Születésem napján, keresztnevem hallatán a vörös diktatúrát átélt nagymamám kiborulva mondta édesanyámnak:
– De kislányom, gondolj Rákosi Mátyásra!
– Anya, koncentrálj inkább Hunyadira! – jött a válasz.
És van egy vezetéknevem is: Balczó. Ennek születtem. Balczónak. Önmagában Balczónak lenni nem érdem. Ugyanakkor édesapám, Zoltán, és nagybátyám, András okán kötelezettség. Büszke vagyok a családomra, büszke vagyok rá, hogy Balczó lehetek.
Büszke vagyok az édesapámra. 12 éves voltam, amikor peckesen vonultam vele és anyukámmal a taxis blokád, vagyis az SZDSZ ellen tüntetni. 14 éves voltam, amikor apa 1992-ben belépett a Budapest II. kerületi MDF-be. Azért, hogy a Csurka-féle vonalat erősítse. Majd amikor az MDF kizárta alelnökét, apám tiltakozásul kilépett a kormánypártból, és 1993 őszén csatlakozott a MIÉP-hez. És ott volt Csurka István (ide hiperlinkbe esetleg a csurkás cikket?) mellett, ameddig csak lehetett.
Miután kilépett a MIÉP-ből, politikai pályafutása légüres térbe jutott. Ekkor hívta a Fideszbe Orbán Viktor. 2003 októberének elején egy órát beszélgettek négyszemközt a Lendvay utcában. Édesapám nemet mondott neki. Mert ő a Jobbikot választotta. Egy potenciális kormányzó erő helyett a néhány nemzeti érzelmű, tettrekész fiatal által alapított párthoz csatlakozott. Amelyik lépésről lépésre, alulról építkezve lett Magyarország második legerősebb pártja. Ez pedig nyilván zavarja a Fideszt. Ezért Vona Gábor lebuzizása után most újfent elszíneződött a kormánypárt rettegés-lakmusza. Így tudtuk meg, hogy Bencsik András szerint édesapám egy patkány. A Demokrata főszerkesztője egy fotóval is illusztrálta mindezt. Egy patkány fotójával.
A szovjet-magyar barátságról csöpögős ódákat zengő Bencsik arra a szándékosan félrevitt fideszes teóriára licitált, miszerint édesapám a CEU mellett szólalt fel tegnap az Európai Parlamentben. Ami tételesen nem igaz. Balczó Zoltán ugyanis szó szerint ezt mondta:
„A Jobbik szemben áll Soros Györggyel, elutasítja a nyílt társadalom ideológiáját. Azonban a CEU működésének ellehetetlenítését a kormány olyan hatalmi önkénnyel akarja elérni, ami elfogadhatatlan precedenst teremtene. Mi a megoldást most sem az Európai Uniótól várjuk, hanem a magyar Alkotmánybíróságtól, ezért tették lehetővé a Jobbik képviselői, hogy Magyarországon a testület a kérdésről dönthessen.”
Aki ebből azt szűrte le, hogy apám, a Jobbik Sorost támogatja, azzal nem tudok mit kezdeni. Aki pedig a lex CEU ügyének Alkotmánybíróság általi megtárgyalását hazaárulásnak tekinti, annak ajánlom figyelmébe Orbán Viktor szavait 2007-ből:
„Magyarország olyan ország, ahol az Alkotmánybíróság döntései mindenkire kötelezőek. Nincs kibúvó, kiskapu, ez a magyar demokrácia egyik vastörvénye.”
A Fidesz próbál magabiztosnak tűnni. De csak próbál. Mert érezni a levegőben, hogy ők azt érzik a levegőben: nagy a baj. Máskülönben Bencsik András, mint egy nyerő pozícióban lévő párt újságírója lemenne ilyen csatorna-szintre? Aligha. Ellenben az általa posztolt rágcsáló internetes freudi elszólásként szimbolizálja, hogy melyik sarokba szorított állat képét mutatja ma a Fidesz-média.
Mi Balczók, egyébként elég sokan vagyunk. Bandi nagybátyámnak 12 gyermeke van. Köztük olyanok is, akik a Fidesz berkein belül találták meg számításaikat. Van olyan unokatestvérem, aki magas beosztásig vitte. Másik unokatestvérem férje pedig Orbán Viktor közvetlen munkatársa.
Tisztelt Bencsik úr! Tudja, mi az, ami az ön számára talán furcsa lehet? Elmondom: mindegyikőjükkel nagyon jó a viszonyom. Nincs olyan családi összejövetel, ahol ne egy asztalhoz ülnénk, ahol ne egymásnak töltenénk sört, bort, pálinkát. Semmi feszélyezettség, semmi pártoskodás. Mert az az alap, hogy egyikünk sem feltételezi magáról, hogy nála van a bölcsek köve. Ezért egyikünk sem ítélkezik a másik felett.
Bencsik úr! Tudja, mi az, ami lehetővé teszi mindezt? Mint az MSZMP egykori szekértolójának talán furcsa lesz, de azért elmondom: Jézus. Ilyen egyszerű az egész. A közös hitünk. És ezért nem tudok elég hálásnak lenni a Jóistennek, hogy megadta nekünk a szeretet kegyelmét, amivel felette maradhatunk, maradhatok az olyan kisstílű, szánalmas uszításoknak, mint amiben tegnap az ön patkánya is megfogant.
Amikor azt a képet megláttam, megkísértett a gyűlölet. Másodpercek alatt lepörgött előttem több verzió is, hogy szívem szerint mit tennék Bencsik Andrással.
Aztán kimentem a szabadba. Kértem Istent, hogy szabadítson meg a gyűlöletemtől. Megszabadított. Kemény próba elé állított, de megszabadított. Nem gyűlölöm Bencsik Andrást. Nem gyűlölök senkit, aki gyűlöl engem. Nem gyűlölök senkit, aki gyűlöli édesapámat. Nem gyűlölök senkit, aki gyűlöl bármit.
De nem vagyok bárgyú széplélek sem. És jelzem, kemény tudok lenni azért, amiben hiszek. Akiben hiszek, azért meg pláne. Az ítélkezés az Ő dolga lesz.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
