Az európai emberek biztonságérzete ténylegesen romlott a saját országaikban, mert a vezetőink nem tudták, hogy a vendégeik nemcsak integrálódni nem akarnak, hanem sokan vallási okokból mélységesen megvetnek minket és az életformánkat.
Kerülöm a tömeget és gyakran körülnézek – mondta negyvenes ismerősöm, amikor a terrorcselekmények utáni berlini hangulatról kérdeztem. „Próbálok nem metrózni, az S-Bahnon (a német HÉV) meg olyan helyre ülök, ahol nincs a közelemben arab… illetve afrikai” – javította ki saját magát, utalva a kölni rendőrség által használt, észak-afrikai kinézetűekre utaló „NOFRI-S” (Nord-Afrikan’s) mozaikkifejezésre.
Szomorú valóság, de a sorozatos értelmetlen, vallási indíttatású, európai életek kioltására irányuló robbantásos, gázolásos vagy baltás merényletek óta a szó szoros értelmében senki nincs biztonságban Nizzától Stockholmig, Brüsszeltől Szentpétervárig, Párizstól Berlinig. A napokban a TGV francia szuperexpressz Párizs–München vonalán utaztam a családommal. Régebben oda ültem, ahol volt 220 V-os csatlakozó. Most olyan helyet kerestem, ahol a hátam mögött magas választófal volt. A benti ülésre ültettem a gyereket az ablak mellé, én meg végigsétálva felmértem, kik, milyen kinézetű emberek utaznak velünk együtt a vagonban.
http://mno.hu/
Nem tudunk már gondtalanul örülni a 250 km/órás sebességnek, a csendben suhanó utazásnak. Visszatérően az jár a fejünkben, vajon mikor ugrik fel itt is Allah akbarozva egy tizen- vagy huszonéves muzulmán, és esik nekünk baltával vagy késsel. Mint tavaly Würzburgnál egy 17 éves afgán. Csak azért, mert európaiak vagyunk és más a vallásunk, így szerinte dicsőséges tett minket megölni. Az, hogy az utóbbi hónapok ártatlan áldozatainak Allah nevében kellett meghalniuk, ténykérdés. De ne legyünk igazságtalanok, mi is ugyanezt csináltuk, csak mi éppen Krisztus nevében öltünk a keresztes háborúkban. A gond ezzel csak az, hogy ennek már 700 éve.
A német emberek azt kérdezik, hol voltak a gyilkos akbarozó vitézek az elmúlt évszázadokban? Ezek az emberek még mindig ott tartanak, hogy aki nem az ő Manitujukat imádja, annak bizony nincs helye… de hol is? Náluk? Az ő országukban? Észak-Afrikában? Ázsiában? Talán így gondolják. (Brüsszelben, Berlinben és Párizsban másik Manitut szokás imádni.) Viszont aki Európában képes volt legalább nyolc általánost kijárni, annak kellene rendelkeznie némi információval arról, hogy vallási fanatizmus ma is létezik, és ez nem annyira az észak-amerikai indiánok kedvtelése, mint azoké az embertársainké, akik tegnapelőtt is, ma éjszaka is, és sajnos majd holnap is szorgosan eveznek a gumicsónakokban, mert mégiscsak jobb egy légkondicionált kávézóban ajándék pénzzel a zsebben üldögélni, mint a tűző napon kecskét legeltetni.
Merkel a lipcsei egyetemen történelem helyett fizikát tanult, ez némileg magyarázza a dolgot, de Juncker Strasbourgban mégiscsak jogot hallgatott. Ámulatban és váratlanul érte mindkettőjüket, hogy kiderült: az emberimporttal egyfajta vallási háborút is behoztak az unióba, és annak soha nem a páncélozott limuzinokban utazók estek áldozatul… S hogy egy ország vezetése a saját polgárai iránti felelősséggel is együtt jár, a többszörös személyi védelem biztonsága mögül nem tűnik túl fontosnak.
A svéd miniszterelnök a napokban úgy nyilatkozott, hogy bár több városuk számos kerülete felett de facto elveszítették az ellenőrzést, és noha a saját rendőrségük nem tudja megvédeni a svéd lakosságot a „vendégektől”, sőt, a tarthatatlan állapotokról mindenki tud, és februárban egy svéd rendőrtiszt le is írta a Speisa.com internetes oldalon, hogy mindennek mi az oka (lásd lejjebb) – mindez nincs összefüggésben a „menekültekkel”, és Svédország nem változtat eddigi bevándorláspolitikáján.
Peter Springare rendőrtiszt: „Nekünk, állami dolgozóknak tilos ezeket megosztani önökkel, adófizetőkkel. Ezért kirúghatnak engem és megvonhatják a fizetésemet. De nem érdekel, amúgy is nyugdíjba vonulok nemsokára, 47 év munkaviszony után. Mostantól heti rendszerességgel be fogok számolni a rendőrségi nyomozásaimról itt Örebróban. Nem lesz sok összecsengés az állami statisztikákkal, sem pedig a baloldali kriminológusok álláspontjával. Nyugdíjasaink szenvednek, az oktatás kaotikus, az egészségügy pedig a rendőrséggel együtt romokban hever. Mindenki tudja ennek az okát, csak senki nem meri kimondani.
Lássuk, milyen ügyek kerültek hozzám, hétfőtől péntekig: nemi erőszak, nemi erőszak, tettlegesség, nemi erőszak, zsarolás, fenyegetőzés, hivatalos személy elleni erőszak, hivatalos személy megfenyegetése, drogkereskedelem, illegális drogbirtoklás, emberölési kísérlet, megint nemi erőszak, zsarolás, verekedések.” A gyanúsítottak közt egyetlen svéd névvel találkozott.
Stefan Löfven, a svédek szociáldemokrata (!) miniszterelnöke ennek ellenére nem tartja szükségesnek, hogy változzék az ország bevándorláspolitikája. Stefan Löfven is egyetemet végzett ember. Mégis képes volt a sokadik, migránsok által megerőszakolt lány esete után – amikor a huszonkét éves áldozatot meg is ölte a menedékkérő – a következőket mondani: „A Svédországba érkezettek közül sok fiatal megrázó eseményeken ment keresztül, nem lehet egyszerű válaszokkal magyarázni a történteket. Túl korai volna még következtetéseket levonni a gyilkosságból. Információim szerint eddig a Löfven családból senkit sem erőszakoltak meg, nem is öltek meg…”
A másik skandináv országban, Dániában is dúl a liberalizmus és a beengedettek deviáns viselkedése. Az újabb nemierőszak-kísérlet Dánia déli részén történt, Sonderborg városában, este 10 órakor. A támadó angolul szólt a lányhoz, majd lelökte a földre, és megpróbálta letépni a ruháját. A lány viszont paprikaspray-t húzott ki a táskájából, és lefújta a „hálás befogadottat”, aki elszaladt a helyszínről. A rendőrség vizsgálatot indított az ügyben, de nem csak a támadó ellen. A helyi rendőrség szóvivője kijelentette, hogy a paprikaspray használata illegális az országban, így egyértelmű, hogy a lánynak fizetnie kell.
Az európai emberek biztonságérzete ténylegesen romlott a saját országaikban, mert a vezetőink nem tudták, hogy a vendégeik nem csak integrálódni nem akarnak, hanem sokan vallási okokból mélységesen megvetnek minket és az életformánkat. Jogot formálnak arra, hogy Párizs elővárosában lerángassák a buszról a miniszoknyás párizsi lányt, kurvának nevezzék és leköpjék Rinkebyben a rinkeby-i rövidnadrágos kismamát, és megverjék, majd megerőszakolják a Bonn melletti Siegauban sátorozni merészelő 23 éves bonni lányt.
Nem Irakban vagy Etiópiában, bár ott is elfogadhatatlan lenne. A saját hazájában, a saját lakóhelyén. Az ország vendégei. Akiket a felelőtlen francia Hollande, a svéd Löfven, vagy éppen a német Merkel fegyverrel őrzött irodájában, megválasztott pozíciója mögé bújva széles mosollyal invitált az országába.
Erről ma már sok németnek is a farok és a csalán jut eszébe.
A szerző Berlinben élő újságíró.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017.04.22.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
