Az idei április 16-án is megemlékeztek ama szörnyűséges „numerus clausus”-ról. Amit már annyiszor felidéztem, számos zsidó ügyvéd maga javasolta a zsidóság számának csökkentését bizonyos foglalkozásokban. Mégis, mást sem hallunk, minthogy ez mennyire brutálisan kirekesztő volt a zsidóságra nézve.
„A Nemzetgyűlés az első világháború után, 1920. szeptember 26-án elfogadta a numerus claususként ismert 1920. évi XXV. törvénycikket, amely előírta, hogy az országban élő „népfajok, nemzetiségek” nem tanulhattak nagyobb arányban az egyetemeken, mint amekkora az összlakosságon belüli részarányuk. Az intézkedés elsősorban a zsidóságot sújtotta.”
Ez került fel a minap a Mazsihisz honlapjára. Nem értem, nem és nem. E rendelkezés ugyan miért volt lesújtó a zsidóságra? Van egy közmondás. Mindenki addig nyújtózkodjon, ameddig a takarója ér.
A Mazsihisz néhány sorral elintézettnek tekinti a „numerus clausus”-t. Nem így egy mérvadó katolikus lexikon, melynek szócikkét (írta K. Török Miklós) idézem ide:
„Numerus clausus (latinul annyi, mint lezárt szám), az a szám, amelyet valamely testület, intézmény tagjainak létszáma meg nem haladhat. A XX. századfordulón s a világháború után az értelmiségi túltermelés ijesztő méreteket öltött a frontharcosok rovására. Főképp azonban a zsidóság aránytalanul eltolódott egyetemi arányszáma ellen éleződött ki a mozgalom. Míg ugyanis Magyarországon a zsidóság országos arányszáma 1910-ben 4, 5 % volt, addig a gimnáziumokban ugyanakkor 19, 6 %, a reáliskolákban 35, 6 %, a budapesti Pázmány-egyetem jogi karán 1917-18-ban 21, 6 %, orvosin 51, 6 %, bölcsészetin 20, 5 %, gyógyszerészetin 34, 0 %, a műegyetemen 37, 1 % volt. A numerus clausus eszméje először az 1901-i budapesti országos ügyvéd-gyűlésen vetődött fel. A háború után az egyetemek tanári kara karolta fel (1919) s a numerus clausus-törvényt a közvélemény sürgetésére Haller István kultuszminiszter előterjesztésére a nemzetgyűlés törvénybe iktatta (1920: XXV.), ami ellen a nemzetközi szabadkőműves zsidóság a Népszövetségnél tiltakozott (1925). Ezért Klebelsberg Kunó gr. kultuszminiszter enyhítette a numerus clausus-törvényt (1927). A zsidókat kizáró numerus clausus egyébként megvan az Egyesült Államokban, Francia- és Lengyelországban is.”
(Katolikus Lexikon. Szerk.: Bangha Béla SJ. Budapest, 1932. Magyar Kultúra-Pallas Rt. Nyomda. III. köt. 420. old.)
Igen, a fentebbi közmondás érvényesítéséről szólt egy mondatban a numerus clausus. Amit a zsidóság egyébként sajátosan ugyan, de ma is gyakorol. A Mazsihisznak ugyanis van saját kórháza. Igaz, hogy honlapja szerint nem csak zsidókat vesznek fel oda, de elsősorban mégis zsidókat, persze.
Tessék mondani, ez nem kirekesztés? Ám van itt más is. Egy kérdés:
„Felette érdekes lenne megtudni azon statisztikai hazai adatokat, melyek biztos számokkal határoznák meg és tüntetnék ki: hány család van Magyarországban, mely a zsidók részéről valamely tekintetben ne károsodott volna 1868–1906-ban; és hány olyan keresztény család van, mely valamely izraelita honpolgárnak valamely különös jótéteményt köszönhet.”
(Jedlicska Pál praelatus, esztergomi kanonok, érseki helytartó: Eszmék és Tanulságok. Budapest, 1908. Stephaneum Nyomda R. T. 224-225. old.)
Bántó, megalázó volt a numerus clausus?
„Az utóbb lefolyt félszázadban oly jelentős s hatalmas lett a társadalomban a zsidók befolyása, tekintve a befolyásból eredt bajokat, a „keresd az asszonyt” közmondás ekképp módosul: „keresd a zsidót”.”
(Jedlicska, i. m. 225. old.)
Fájlalják a numerus clausust – de miért? Miért, kérdezhetnők tovább, hogy nemcsak a Katolikus Lexikon által felsorolt ágakban volt zsidó hatalmi túltengés, hanem egyebekben is?
„Sajátságos jelenség az édes hazánk multjában, hogy a korcsmákat sok évtized óta zsidók bérelték, s még ma is, midőn a korcsmajog az állam kezén van, legtöbb korcsmában zsidó a bérlő. A keresztény korcsmáros majdnem fehér hollónak mondható. – Hány millió forint folyt be a zsidók zsebébe a korcsmai hordókból, s evvel hány parasztbirtok jutott a zsidók kezébe? – A zsidó korcsmákban igen tüzes és forró pénzolvasztó készletek vannak. Vajha ezeknek erős fűtését a hivatott tényezők s ellenőrök mérsékelték volna: akkor nem égett el volna annyi keresztény hajlék!
(Jedlicska, i. m. 225-226. old.)
Hát röviden ennyit mára arról, mi a kirekesztés és kik a kirekesztők…
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
