Elindult az Élet Menete. Idén éppen húsvétvasárnapra időzítették ezt a zsidó demonstrációt, holott a kereszténység legnagyobb ünnepe elgondolkoztathatná egy kicsit a zsidó fajvédőket. Elmélkedhetnének például Jeruzsálem Jézus által megjósolt és beteljesült pusztulásán, a zsidó nép szétszóródásán. Töprenghetnének azon, hogy a büntetést bűn előzi meg, s ez a zsidóságra különösen érvényes.
Az MTI rövid közleményét több hírportál is közzétette:
A holokauszt áldozataira emlékező menet délután indul a Cipők a Duna-parton emlékműtől, és a pesti alsó rakparton, majd a Lánchídon keresztül a Clark Ádám térre érkezik. A rendezvényen beszédet mond mások mellett, Konrád György, Szántó T. Gábor író, Szinetár Miklós rendező, Aharon Tamir, az Élet menete nemzetközi szervezet igazgatója, Jószéf Amrani, Izrael budapesti nagykövete.
Az idei program különlegessége, hogy a megemlékezés végén a résztvevők útnak indítják Hajdú Péter amatőr hosszútávfutót, aki futva érkezik meg Auschwitzba, ahol csatlakozik a nemzetközi Élete menetéhez – közölte Gordon Gábor. Hajdú Pétert egy-egy szakaszon bárki elkísérheti, aki egyetért a sportoló és az Élet menete üzenetével, és így akar jelképesen tenni a gyűlölködés és a rasszizmus ellen – hangzott el.
Kardos Péter főrabbi, holokauszt-túlélő hangsúlyozta: fiatalok nélkül nincs értelme az emlékezésnek, és az idén 15. alkalommal megszervezett menet képes elérni azt a korosztályt is, amelyikkel a rabbik és a holokauszt-túlélők csak ritkán találkozhatnak. Ezért is felbecsülhetetlen érték ez a program a holokauszt óta felnőtt három generáció számára.
Az Élet menete délután fél 3- kor indul.
Eddig a rövid hír. Három rövid kommentárt szeretnék fűzni a fenti sorokhoz.
Első kommentár: futás Auschwitzig…. Remélem, sok zsidó vesz fel majd kényelmes futócipőt. Futni jó. Futni egészséges. Jót tesz a testnek és az elmének. Futás közben jó gondolatok születhetnek. Ha van hozzá alkalmas agy, tágas lélek és önismeretre való hajlam.
Második kommentár: beszélni fog Konrád György is. Húsvétvasárnap van, a feltámadás ünnepe. Nem véletlenül jut eszembe Konrád György egyik sokat idézett mondata:
Hogy Jézust istenként (sic!) kell imádni, azt csak egy akarnok zsidó agitátor mondta, a Paulusszá lett Saul.
Konrád zsidó. Ismereteim szerint ateista zsidó, mégis belekontárkodik olyasmibe, amihez nem ért. Amit ugyanis Konrád állít, egyszerűen butaság. Konrádnak olvasnia kellene az Újszövetséget. Alaposan, figyelmesen, előítélet nélkül. Akkor rájönne, hogy nem Szent Pál kreál Istent Jézusból. Jól kell olvasni Jézus szavait. Jézus feltámadása pedig mindent kételyt felülír.
Harmadik kommentár: Kardos Péter főrabbi úr szerint fiatalok nélkül nincs értelme az emlékezésnek. Igaza van. Kérdés, milyen mélységű ez az emlékezés. A zsidók holokausztja előtt is volt történelem, a történelemben voltak jó és rossz zsidók is, van tehát mire emlékezni. Például Jézus perére, elítélésére, halálára és annak következményeire. Erről egy kicsit bővebben érdemes beszélni.
Márk evangéliumában olvassuk, mit mond a jeruzsálemi templom pusztulásáról Jézus az egyik tanítványnak:
Látod mindezeket a hatalmas építményeket? Nem marad itt kő kövön, amelyet le ne rombolnának.
Lukács evangéliumában ugyancsak Jeruzsálem pusztulásáról beszél a Megváltó:
Amikor pedig látjátok, hogy seregek veszik körül Jeruzsálemet, tudjátok meg, hogy elközelgett a pusztulása. Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe. (…) Mert a bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjen mindaz, ami meg van írva. (…). Mert nagy szorongatás lesz a földön és ezen a népen.
A múlt század egyik jeles német teológusa írta az idézett szavak kapcsán:
Amit itt Jézus hirdet, az nem politikai katasztrófa. Természetesen az is, és a történetírás is így adja elő. Amint azonban Jézus beszél az eseményről, az a város fölött kimondott büntető ítélet, mert a város nem fogadta el a Messiást. (…) Tulajdonképpeni büntető ítéletről a történelemben csak egy népnél beszélhetünk, a zsidó népnél; mert csak nála kellett földi történelmének közvetlenül az ő hitéből – vagy hitetlenségéből – folynia.
Kedves Konrád György, Jeruzsálem pusztulása nem sokkal Krisztus elítélése és megölése után Isten büntetése volt. Jézus megsiratta Jeruzsálemet, megjósolta annak romlását és a zsidók szétszóródását, ami annak a következménye volt, hogy a nép nem ismerte fel benne a próféták által megjövendölt Messiást. Ismét a jeles német teológust idézem:
Jézus tudja, hogy ő a Messiás, és az üdvösséget hozza. Tudja, hogy csak benne van meg minden beteljesedés lehetősége, nemcsak a vallásiaké, hanem a történelmieké is; hogy az elmúlt idők minden ígérete általa valósulhat meg – de a nép elzárkózik. Nem kényszerítheti ezt az akaratot, nem is akarja, mert az üdvösségre vonatkozó döntésnek a szabadságból kell jönnie. Így hát meg kell halnia, és akkor jön az ítélet erre a népre. Itt kezdődik Izrael történelmének második része: szétszóródása mindazzal a végzetes következménnyel együtt, amit ez hozott a népre magára és a többi népekre.
Az utolsó mondatra különösen szeretném felhívni a figyelmet. Jézust megtagadta, halálra adta a népe, s ennek végzetes következményei voltak a zsidóságra is, a többi népre is. Azt hiszem, nem kell ezt részletesebben kifejteni, elég, ha föltesszük magunknak a kérdést: lelki-szellemi értelemben mi a közös a zsidó népet bűnei miatt ostorozó nagy prófétákban és például Konrád, Soros Györgyben?
Végezetül még egy megjegyzés. Nem sűrűn szokás feltenni az egyszerű kérdést: történhetett volna másként is? Előre eldöntött kérdés volt, hogy Jézusnak bitófán kell végeznie?
Nem. Az idézett német teológus is azt fejtegeti, hogy bár Isten mindent előre tud, de az ember szabad akaratára bízza a döntést. A zsidó nép vezetői és követői másként is dönthettek volna. Keresztény és nem keresztény embernek is érdemes elgondolkodnia az alábbi sorokon:
A keresztény embernek soha nem szabad belenyugodnia abba, hogy Krisztusnak meg kellett halnia. Sohasem szabad elfogadnia, hogy helyes volt és rendjén való, hogy a megváltás Krisztus halálával történt, mert akkor minden megváltozik. Mert akkor olyan ridegség és embertelenség vegyül bele, ami összetör mindent. Akkor az Úr élete megszűnik valóban megélt élet, valóságos eljövetel, működés és akarás és valóságos sors lenni.
Ezeken a sorokon érdemes elgondolkodni. Van szabad akarat, szabad döntés. A zsidó népnek is volt szabad akarata, döntési lehetősége. Tudjuk, Jézus ügyében milyen döntés született, s azt is tudjuk, Jézus vállalta a szenvedést. A zsidó nép bűnös döntésének a következményeit is ismerjük. Van tehát min elmélkedniük azon honi zsidóknak, akik beneveznek a meghirdetett auschwitzi futásra.
B.D. – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
