Egy ország szétesésének, darabjaira hullásának a jelképe és a garanciája ő.
Természetesen a címbeli megállapításom annyira igaz, mint a viccben Salamon Béla, a híres komikus felkiáltása. Történt vele ugyanis, hogy a munkatáborban reggeltől estig vért izzasztóan dolgoztak, de ezt még úgy-ahogy elviselte. Ám egy nap az egyik felügyelő odalépett hozzá, és hatalmas erővel fenékbe rúgta. Erre így szólt Salamon: na, most lett elegem az egészből… Nos, ilyen módon igaz az én megállapításom is Gyurcsánnyal kapcsolatban.
Gyurcsány pályafutásában igazából eddig sem találtam elfogadható mozzanatokat, ám a legutóbbi, a DK által létrehozott Új Köztársaságért Alapítvány Választás 2018 – a Demokratikus Koalíció választási programja című rendezvényen elmondott beszéde után a véleményem sokat romlott a volt miniszterelnökről.
Kénytelen vagyok e politikai kalandor néhány megállapítását felidézni. Először is kijelentette, hogy a jövő évi választások után a Demokratikus Koalíció – miután „természetesen” győzött és kormányt alakított – a nyugalom és a gyarapodás országát szeretné megteremteni.
Valamint olyan kormányt és országot szeretnének, amelyik rendbe teszi a jelent és a jövőt. A politikus kijelentette, hogy a társadalmi béke megteremtésének, valamint a Fidesz és a Jobbik visszaszorításának az az egyetlen eszköze, ha javítják az életminőséget, demokratizálják a közügyeket, miközben új jóléti államot teremtenek.
De ami a legszebb, még arról is beszélt, hogy egyszerre magyarok vagyunk és európaiak, ennek része az emberi méltóság és a szabadság tisztelete, a parlamentarizmus, a jogállamiság, a piacgazdaság és a verseny elfogadása. A pártelnök leszögezte, hogy nem akar olyan országban élni, ahol az erősebbek diktálnak, mert a közösségi létezés egyik feltétele az egymásért viselt felelősség.
Nyugalom és gyarapodás – mondja Gyurcsány.
Nyugalom (amire egyébként nagy szükségünk van a beszéde után): erre ő igazán és feltétlen garancia, hiszen az őszödi beszéde nyilvánosságra kerülése után az ország szinte egy emberként állt talpra, hogy az utcára vonuljon a Kossuth tértől kezdve Debrecenig, Szegedig és Pécsig, s a tüntetések – mára már talán el is feledtük – nem egy-két hétig, hanem hosszú-hosszú hónapokig tartottak.
Gyurcsány politikai jelenléte arra garancia, hogy állandó és folyamatos nyugtalanság legyen az országban, folyamatosak legyenek a hideg és forró polgárháborús jelenetek, a gyűlölet, a harag és az indulat. Gyurcsány személyében maga a felfordulás és a nyughatatlanság, a bizonytalanság és a szétforgácsolódás – egy ország szétesésének, darabjaira hullásának a jelképe és a garanciája ő.
Gyarapodás: Gyurcsány időszakában jutott gazdasági válságba az ország. Eközben ő egyébként valóban gyarapodott, méghozzá nem is kicsit, hanem nagyon is. A hitelekből egy ideig emelte a béreket – ezzel nyerte meg a 2006-os választásokat –, hogy azután a súlyos külföldi eladósodás következtében a csőd szélére sodorja az országot 2008–2009-re.
Ezek után belelökött minket, állampolgárokat a Nemzetközi Valutaalap hitelező karjaiba, ahonnan általában nincs kiút, lásd Görögország és más országok példáját.
És jönnek tőle még a szebbnél szebb szavak, mint: javuló életminőség, demokratikus közélet, új jóléti állam, emberi méltóság és a szabadság tisztelete, a parlamentarizmus, a jogállamiság, a piacgazdaság és a verseny elfogadása, közösségi létezés, az egymásért viselt felelősség elfogadása stb., stb.
Nem is folytatnám, nem szaporítanám a szót, mert lehet, hogy egyik-másik olvasóm rosszul lesz, vagy hányingert kap. Nagy megértéssel fogadnám ebbéli reakcióikat. E helyütt inkább Gyurcsány és a hazaárulás viszonyát szeretném röviden megvilágítani. Ennek több köze van a realitásokhoz, mint a volt (milyen képtelenség ezt ma már kimondani is!) miniszterelnök irdatlan mellébeszéléseinek, reggel, délben meg este elmondott hazugságainak.
Ez utóbbi feltárásához az Index.hu egy 2013-ban megjelent cikkét kell felidéznem. Ebben az olvasható, hogy százhúsz izraeli katona érkezett Magyarországra nem sokkal a 2006. október 23-i összecsapások előtt, hogy rutin terrorelhárítási gyakorlatokat végezzen, derül ki a Stratfor amerikai hírszerzési cég elemzőinek levelezéséből, amelyet a WikiLeaks közölt (http://index.hu/belfold/2013/04/25/stratfor_izraeli_katonak_is_reszt_vehettek_a_2006-os_rendorattakban/).
A WikiLeaks 2012-ben kezdte meg a birtokába jutott mintegy ötmillió stratforos levél feldolgozását – írja továbbá az Index.hu. „2006 őszén, Gyurcsány Ferenc szocialista miniszterelnök idején egy izraeli gép szállt le a budapesti reptéren, 120 izraeli katonával a fedélzetén.
A katonák azért érkeztek az országba, hogy rutin terrorelhárítási gyakorlatokat végezzenek.” „Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy éppen ebben az időben, az 1956-os forradalom 50. évfordulóján tartott békés megemlékezést azonosító szám nélküli, fekete maszkos rendőrök brutálisan szétverték” – írta 2010 márciusában a Stratfor egyik munkatársa, Klara E. Kiss-Kingston a szintén stratforos Sean Noonannek. Idáig az idézet a 2013-as írásból.
Emellett számos tanúvallomás került elő az akkori időszakban arról, hogy emberek a saját fülükkel hallották, hogy az azonosító nélkül, brutálisan fellépő kommandósok egymás között ismeretlen nyelven beszéltek.
Ha az ember ezt a két információt egymás mellé állítja, akkor egy, a dolgát jól végző ügyészség és utána egy, a dolgát jól végző bíróság él a gyanúperrel, hogy az országba idegen katonákat hívtak be, akik brutális és törvénytelen akciókat hajtottak végre ártatlan magyar állampolgárokkal szemben.
Vajon kik hívhatnak be az országba idegen katonákat, ki adhat erre engedélyt? Nos nem, nem a taxis Gyuszi. Nem ő. Hanem egy parlament, vagy egy kormány. A parlament nem tette. Akkor kizárásos alapon a kormány, persze titokban. És annak feje.
Az akkori miniszterelnök. S lehet, hogy Gyurcsány Ferenc képtelen felfogni, hogy egy ilyen döntés a hazaárulás minősített esete, lehet, hogy azt hiszi, csak egy rutinművelet történt akkor és ott. De mi ne süllyedjünk le az ő színvonalára.
Ugyanis ha nem fogjuk fel, hogy ami 2006 őszén történt, az hazaárulás, s ha nem fogjuk fel, hogy emellett egy ország nem mehet el szó nélkül, akkor nagy baj van, ugyanis ha egy ország elmegy emellett szó nélkül, akkor egy idő után minden mellett el fog menni (zok)szó nélkül.
Éppen ezért hadd mondjam ki végre: nem érdemes tovább bent tartani a rendszerben Gyurcsány Ferencet. Már nem tudja tovább rombolni a baloldalt, mert az már amúgy is romokban hever.
Viszont iszonyatosan rombolja a közéletet. Kinek jó ez? Mire jó ez? Vagyis Gyurcsány már minden funkciójában kiégett és kiüresedett, mint egykoron egy bizonyos pillanatban boldogult Torgyán József. Egyszóval, eljött az ideje a jogi lépések megtételének.
Remélem, érthető voltam.
Fricz Tamás
A szerző politológus
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
