„A nő lehet, hogy a férfiból való, ám egyetlen férfi sem születhet nő nélkül” – szól Bingeni Szent Hildegárd (Hildegard von Bingen) egyik legismertebb mondata, amelyben a bibliai teremtéstörténetre (Ádám oldalbordája) és az anyák nélkülözhetetlen szerepére utal a látnoki adottságai miatt „Germánia prófétanője” vagy a „Rajnai Szibilla” néven is emlegetett, 12. században élt apátnő, író, zeneszerző, filozófus, természettudós. A 2012 májusában XVI. Benedek pápa által szentté avatott, a feminista tudósok körében az utóbbi években egyre népszerűbb apátnő modern szellemiséggel, kreatívan értelmezte a teológiát, sok társával ellentétben sikerrel tört ki a kolostor szellemi bezártságából, és ha kellett, magának a császárnak vagy az egyháznak is beolvasott.
1. Az 1098-ban, egy német nemesi család tízedik gyermekeként születő Hildegárdot szülei Istennek ajánlották fel, így nyolc éves korában egy Rajna-vidék-Pfalzi kolostor lett az otthona. Édesapja Meginhard sponheimi gróf szolgálatában állt, a leány pedig a gróf húga, Jutta kezei közé került a bencés zárdában, ahol 15 évesen tett fogadalmat.
2. Az állandó betegeskedések közepette is 81 éves kort megélő apáca gyermekkorában sokszor ahhoz is túl gyenge volt, hogy járni tudjon. Felnőtt korában sem volt jobb a helyzet, gyakran fel sem tudott kelni az ágyból, egyfajta bénulás korlátozta. A kutatások szerint migrénben is szenvedhetett.
3. Hildegárd egész életét isteni látomások, misztikus tapasztalatok kísérték, az első ilyen alkalomra hároméves korában került sor. Az egyik vízióját így írta le: „a mennyek megnyíltak, és mértéktelen ragyogás tüzes fénye érkezett, amely beragyogta egész elmémet, szívemet, testemet. Nem égő tűz volt ez, sokkal inkább melegítő láng”. 43 éves volt, amikor állítása szerint Isten azt súgta neki, hogy írja le, amit látott és hallott. A világ a Visionum ac Revelationum libri tres (Látomások és kinyilatkoztatások három könyve) című művéből ismerhette meg a vallásos látomásait.
4. Miután egykori nevelője, Jutta meghalt, 28 éves korában apátnővé választotta a közösség, ami ellen ő hevesen tiltakozott. Nem csupán alázatból, hiszen beteges fizikuma miatt sokszor képtelen lett volna ellátni feladatait. A huszonéves „magistra”, ha kellett, szembeszállt magával az egyházzal is, egy alkalommal például arra utasította apácatestvéreit, hogy egy fiatal elhunytat annak ellenére temessenek el a kolostor temetőjében, hogy a püspök kiátkozta.
5. Hildegárd kilenc könyvet, hetven verset és 72 énekművet alkotott. Munkáit mind a mai napig sokan olvassák és hallgatják.
6. III. Ince pápa engedélyezte Hildegárdnak, hogy a nyilvánosság előtt is mondhasson beszédeket. Ez rendkívül szokatlannak számított a középkori apácák körében, akik életében már az is igen ritka volt, ha elhagyták a kolostor területét. A szerzetesnő pedig szinte az egész császárságot bejárta. Miután az egyházfő kérésére szónokolt a kathari eretnekség ellen, felszólalt az elvilágiasodott papok ellen is: „Istent nem ismertek, embertől nem féltek. Nem olyan prédikátorok vagytok, amilyennek Isten látni akar benneteket, (…) gőg, dicsőség, szórakozás, ezek jegyében telik életetek.”
7. A 12. század során számos püspökkel, apáttal, polgármesterrel, szerzetessel és egyéb nemes emberrel levelezett. Egy alkalommal így válaszolt a tanácsot kérő III. Konrád császárnak: „Javulj meg, hogy ne kelljen napjaid fölött bánkódnod.”
8. Egy munkájában „érzéki gyönyörnek” nevezte a szexuális együttlétet.
9. A természettudományokban is jártas apátnő botanikusként is megállta a helyét. Kolostorának híres gyógynövénykertjét távoli városokból is felkeresték a gyógyulni vágyók, akik pontosan tudták, hogy különböző tinktúrákkal és kenetekkel teli gyógytár található a kolostor falain belül. Egyes műveiben pszichológiai módszerekkel közelít meg betegségeket, másutt pedig arról értekezik, hogy kísérletei során arra lett figyelmes, hogy a felforralt víz segít elkerülni a fertőzéseket.
10. A bencés renden belül évszázadokon át szentként tisztelt, önmagát sokszor „nyomorult nőszemélyként” illető Hildegárd kanonizációjára 2012 májusáig kellett várni. „Törékeny ember, akiben semmi állandóság nincs, hamu a hamuból és por a porból, aki csak azt mondja és azt írja, amit valaki más oltott belé” – írta egyik művében magáról.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
