Nekrológ vagy emlékezés? Magam sem tudom, hogy fogalmazzam meg, mit szeretnék. Egy biztos, Schniererné Wurster Ilonáról írom soraimat, aki mindenkinek Ilonka néni volt. Mert örülök, hogy ismerhettem, hogy beszélgethettünk, hogy tanácsait, meglátásait elmondhatta, és meríthettem belőlük.
Ilonka nénivel a Szlovákiai Magyar Cserkészszövetségben ismerkedtem meg fiatal cserkészként. Ahogy egyre jobban kivettem a részem az ifjúsági mozgalomban, és cserkésztiszti képesítéssel rendelkeztem, úgy ismertem meg egyre jobban Ilonka nénit. Rendíthetetlen jelleme, igaz cserkész szíve, határozott fellépése és bátorító szavai tiszteletet parancsoltak.
A későbbiekben is sokszor találkoztam vele, hiszen nehéz olyan rendezvényt megemlíteni, ahol ne lett volna jelen. Ment és szervezett, és példát mutatott. Ott volt többedmagával a mírovi Esterházy-megemlékezéseken, a Komáromi Imanapokon, más országos és helyi rendezvényeken. Nemzete iránti szeretete és keresztény katolikus hite melletti állhatatos tanúságtétele kiemelte őt felvidéki magyar közösségünkből. Ilonka néni szavait cselekedetekkel nyomatékosította, nem csak beszélt a magyarságról, a hitről, az anyanyelvről, hanem mindent meg is tett annak érdekében, hogy lehetőségeihez mérten megmutassa, mi a helyes, hogyan kell kiállni magyarságunkért és kereszténységünkért. Ahogy Esterházy János is tette. Ilonka néni egészen biztosan mélyen szívébe véste a felvidéki mártírpolitikus szavait: „A Szlovákiában élő magyarság éppúgy, mint a magyar nemzetnek minden egyes tagja, két kincset őriz szívében és lelkében, és ez a két kincs: a magyarsága és a keresztény mivolta. A magyar nemzetnek évezredes történelméből láthatjuk, hogy legnagyobb fiai, legnagyobb alkotói egyaránt voltak magyarok és keresztények, egyaránt szolgálták a hazát és az Istent.”
Ilonka néni, a tanár, a cserkésztiszt, a népművelő szinte a nemzet és szűkebb értelemben a pozsonypüspöki és a pozsonyi magyarság napszámosa volt. Életét annak szentelte, hogy tanítson és bátorítson.
Segített, ahol csak tudott. Cserkészként is, gyakorló keresztényként, és mint ember is a segítségnyújtást sosem feledte. Szerette családját, embertársait, szerette a fiatalokat, szeretett közösségben élni és lenni.
Szinte nem volt olyan december, hogy ne hívott volna fel telefonon és arról érdeklődött, hogy megjelent-e már a Regnum Marianum Kalendárium a Pázmaneum kiadásában? Mindig gondolt szeretteire is, mindig többet rendelt a kalendáriumból, hogy elajándékozhassa.
Valójában ő maga volt az ajándék nekünk, és most arca, hangja, egész létezése hiányzik!
Amíg csak tehette, mindig bejött az MKP pozsonyi székházába testvérével együtt, és vitte a Hírvivőt, és mindig adott valami olvasnivalót, vagy egy cukorkát – csupán kedvességből!
Ilonka néni előtt hálával adózom, és gondolom, velem együtt még nagyon sokan mások is. Cserkészek, tanítványok, politikusok…
Élete és munkássága példakép számunkra. A rendíthetetlen sziklaszilárd magyar öregcserkész, a nemzetét és pátriáját szerető tanító, a kultúra és hagyományápolás lovagja.
Őrizzük meg kedvességét és kitartását emlékezetünkben, és ha bármikor is csüggednénk, jusson eszünkbe Ilonka néni, aki élete minden napján bízott az Úrban és segített, intézkedett, szervezett, és tanított…, és még hosszan sorolhatnánk érdemeit. Mert vannak, és emlékünkben örökké ott élnek majd!
Temetésén még utoljára láttam, megpihent örökre. Már minden bizonnyal a Teremtőnél szolgál.
Nyugodj békében, Ilonka néni!
Karaffa Attila
Forrás:mkp.sk
Tovább a cikkre »
