Ha van csapat, mely egyenlő a Felvidékkel, akkor az a dunaszerdahelyi FC DAC 1904. Riport a sárga-kék jelenségről. Bereményi Géza-interjú. Szovjet viccek a CIA archívumából. Magyar tudósok sorsa az Egyesült Királyságban a brexit után. Szombaton Magazin!
„Arrafelé egész nap énekeltek asszonyok, például miközben lengették a faszenes vasalót, de az udvarban, ahol nevelkedtem, a betegek a halálos ágyukban fekve is énekeltek. Televízió nem volt, a rádió viszont egész nap szólt: tánczene, korabeli slágerek. Ma már talán elképzelhetetlen, de a szerelmespárok is énekeltek az étteremben, egymás szemébe nézve.” (Bereményi Géza)
Ez csak egy idézet a sok izgalmas cikkünkből. Keresse a Magyar Nemzet Magazint minden hétvégén az újságárusoknál!
Három olyan labdarúgócsapat van a Kárpát-medencében, amelynek a szurkolótábora bőven átlépi egy település vagy régió határait. A magyar válogatott az első: játsszon bárhol, minden sportszerető magyar érte szorít. A második a Fradi, melynek tábora régen kinőtte Budapestet. A harmadik pedig a dunaszerdahelyi FC DAC 1904, amely nem csak a Csallóköz kirakatcsapata és immár nem is csak a Felvidéké: mostanában több száz kilométerről is érkeznek szurkolók a mérkőzéseire. Utánajártunk a sárga-kék jelenségnek.
– Annak idején a cenzúránál nagyobb veszélyt jelentett az öncenzúra. Ezért tudatosan kerestem azokat a műfajokat, amelyekben nem kellett megválogatnom a szavaimat – állítja a Kossuth- és Balázs Béla-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező. Bereményi Géza néhány éve regényt adott ki, tavaly megjelent válogatott verseskötete, jelenleg éppen önéletrajzán dolgozik. Ihletet Casanovától és Stendhaltól merített hozzá.
Tizenhárommillió oldalnyi, korábban szupertitkosnak minősülő dokumentumot tettek hozzáférhetővé a CIA archívumából. Közöttük találtak a nyolcvanas évek Szovjetuniójából származó vicceket is, amelyekkel az amerikai kémek az akkori közhangulatot próbálták befolyásolni.
Az Egyesült Királyság kilép az Európai Unióból, ezért a munkaerő szabad áramlásáról szóló uniós jogszabályok sem vonatkoznak majd a szigetországra; csak a britek jóindulatán múlik, hogy az országban élő uniós állampolgárok maradhatnak-e. Sok honfitársunk, közöttük rengeteg angol egyetemen munkát vállaló kutató egzisztenciája múlik azon, hogy végül milyen döntések születnek. Egyelőre senki nem tudja, hogy mi lesz velük. Van, aki bizakodik, van, aki már csomagol.
Témák a MagazinbólSárga-kékben a Felvidék
„Magyarul énekelünk, az egész ország ellenünk” – Futball és identitás Dunaszerdahelyen (17., 22-23. oldal)Egy gyáva és egy tudatlan
Bereményi Géza készülő önéletrajzáról, a felelősség terhéről és a dal erejéről (18-19. oldal)Nyugati szárny
Örömmel nevetünk rajtuk, de a politikai osztály is gyakran derül a róla szóló szatírákon (20-21. oldal)Brexit: csomagolhatnak a tudósok
Nagyot álmodtak a britek: hazai orvosokkal váltanák ki a külföldieket (21. oldal)A vacilláló önkényúr
Lüktetett és virágzott Pityer a cári rendszer bukásának előestéjén (24. oldal)Születéstől válásig
Spirit of Hungary: a hajó még egyszer megkerülheti a földet, de már nem Fa Nándor lesz a kapitánya (25. oldal)„Az ember… a költő (mily bitang ez a név!)”
Kétszáz éve született Arany János (26. oldal)„Budapest erős és esendő város”
Kondor Vilmos a magyar szélhámosokról, a kinőtt pulóver felfejtéséről és a magyar krimi jelenéről (27. oldal)A Práter utcaiak görög parancsnoka
André Konstandinidisz ötvenhatos hős életútja könyvért kiáltott (29. oldal)Tökéletes dolgok-sorozat
Cseh Tamás minden művei (32. oldal)Gazda Albert a Mindenki fogadtatásáról. Pethő Tibor a tanárokra nehezedő súlyokról. Szörényi László és Hász-Fehér Katalin Arany Jánosról. Hegyi Zoltán, Szerető Szabolcs, Lackfi János, Benedek Szabolcs és Weiner Sennyey Tibor tárcái.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
