Azt mondja Bakondi György, a helyzet jelenlegi állása szerint mintha le sem zárták volna a balkáni útvonalat.
Nem hogy hermetikusan, de sehogy sem. Az áradat pedig csak zúdul, zúdul a Balkán felől Európára.
Jelen pillanatban Szerbia az egyik leginkább szenvedő fél ebben a játszmában. Szerbia, mert például Görögország továbbra sem tesz semmit. Ciprasz elnök ismét csak áll és néz. Emlékeznek még? Ő volt, aki azzal nyert választást, hogy majd mélyen beint az IMF-nek és beleáll a görög nemzeti érdekbe, méghozzá könyörtelenül. Aztán győzelme után egy picit módosított a programon, ugyanis nem beintett, hanem nagyon mélyen behajolt az IMF-nek, és a nemzeti érdekek könyörtelen és radikális képviseletét lecserélte PC nyáladzásra. Nem véletlen, hogy ő Vona példaképe. Szóval Görögországon egyszerűen átfolyik a tömeg, és meg sem áll Szerbiáig. Szerbia pedig nyilván nem bírja sokáig, és nem segít rajta a hideg sem, mert a migránsok áradata egyszerűen nem apad, nem csökken.
A migránsok csak jönnek, és Szerbiában erőt gyűjtve rohamozzák a magyar határkerítést, amely jelen pillanatban az egyetlen valamirevaló védmű, amely képes ellenállni, amely védi Európát. Nagyon helyesen fogalmazott a magyar külügyminiszter, amikor azt mondta: Magyarország maximálisan szolidáris Németországgal, mert Magyarországon keresztül egyetlen migráns sem jut be oda. Ennél ma tényleg nincsen nagyobb szolidaritás.
És ehhez is mérni kell azok elmebeteg ordibálását, akik még most is a kerítés ellen ágálnak, akik azon háborognak, hogy a kormány újabbat is épít, ha szükség lesz rá. Szükség lesz rá.
Mert az áradat nem szűnik, és utat akar törni magának. Horvátország már most érzi a növekvő nyomást, és előbb-utóbb el fognak indulni Románia felé is. Akkor pedig kerítést kell emelnünk ott is. Ugyanis a nyavalygás, a hisztizés, az immáron semmit sem jelentő emberi jogi lózungok mantrázása nem vezet sehová, legfeljebb zsákutcába, pusztulásba – oda vezet. Érdemes erről megkérdezni a Leszbosz szigeti görögöket, a Párizs külvárosaiban rekedt keresztény franciákat, a calais-i polgárokat, Európa aluljáróiban, metróiban, pályaudvarain közlekedő fogyatkozó európaiakat. Mind ugyanazt fogja mondani, amelyik pedig nem meri mondani (mert a mai Európában a szólás- és sajtószabadság is csak a liberális homokozó elmocskosodott faláig ér ám!), az legfeljebb gondolja.
„Nincs alku – én hadd legyek boldog!” – ez a József Attila-i sor kap ma egészen különös értelmet szerte Európában, bár Európa erről mit sem tud. Európa csak annyit tud, hogy legalább egy országban van egy kerítés, amelyen nem tudnak átjönni, és hálásak ezért. Mert Európa ma már köszönő viszonyban sincs azzal a nem létező világgal, amelyet az irányított, beteg sajtó és a megvett vagy csak saját jogon elhülyült európai mainstream politika próbál meg elhitetni polgáraival.
Mintha a Truman-show-ban élnénk. (Jim Carrey legjobb filmje!) Ebben mindannyian boldogok vagyunk, széles a mosolyunk, elégedettek vagyunk korrektségünkkel, toleranciánkkal, és a velünk élő migránsok is széles mosollyal és a beilleszkedés nagy-nagy igyekezetével hálálják meg jóságunkat. A mostani, európai Truman-show-ban az oroszlánok és a bárányok együtt heverésznek a tari réten, és nagy lélekkel szeretik egymást.
Na, ezt tessék összehasonlítani a valósággal. És a valósághoz kéretik mérni a kerítést is! Ja, és odaát, Amerikában éppen most lett vége a Truman-show-nak! A Trump-show megy helyette. A showman első intézkedéseit pedig a polgárok 66 százaléka támogatja. Akkor is, ha a most még folytatódó európai Truman-show vicctelen és szánalmas bohócai még mindig nem akarják elhinni ezt.
Bayer Zsolt – www.magyaridok.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
