Győri Ítélőtáblán zajló vörösiszapper másodfokú eljárásában egyöntetűen arra kérték a védők a bíróságot, hogy hagyja helyben a Veszprémi Törvényszéken hozott elsőfokú ítéletet. A vádlottak ügyvédei felrótták a nyomozó hatóságoknak, hogy elkapkodták a nyomozást, illetve hogy az első fokon eljáró bíróságnak kellett felderítenie az ügyet és megállapítania a katasztrófa tényleges okát. Többen rámutattak arra: nem értik, védencük mit keres a vádlottak padján, továbbá, hogy hiába mantráz az ügyész sosem volt érveket, mert attól még nem válnak megtörténtté.
Az elsőfokú bíróság eljárása, valamint ítélete megalapozott és helyes volt, helyben hagyása indokolt – mondta Pál Helga, a másodrendű De. József ügyvédje a vörösiszapperben. A Győri Ítélőtáblán zajló tárgyaláson a jogi képviselő perbeszédében rámutatott: a vádhatóság fellebbezésének indokai megdöbbentőek, a Győri Fellebbviteli Főügyészség figyelmen kívül hagyta a több éven át, kétszáz tárgyalási napot igénybe vevő bizonyítási eljárást. – A szakmai kritika ez esetben szükséges reakció, mert az ügyészség homokba dugta a fejét, érvei, indokai sokszor bántóan kimunkálatlanok. Hol a határ, amíg az ügyészség elmehet, és figyelmen kívül hagyhat bizonyítékokat? – kérdezte Pál Helga.
Reagálva Fejes Péter fellebbviteli főügyész perbeszédében tett, a szakértők munkáját kritizáló megállapítására, azt mondta: a másféle, kétoldalú kikérdezési mód hatására változtatták meg olykor egyes szakértők véleményüket vagy vonták vissza tanúk vallomásaikat. Kifejtette, az ügyészség a tényekből nem megfelelő tényekre következtetett. Hangsúlyozta azt is: az ügyész által idézett vádlotti vagy tanúvallomásokban említett telefonbeszélgetéseket senki nem hallotta, azokról nem készült hangfelvétel, mégis „idecitálja” a vád képviselője.
Perbeszédét Pál Helga ezt követően a hallgatóság és a sajtó felé fordulva folytatta, hogy „tévhiteket” oszlasson el. Ezek körébe sorolta, hogy a kazetta engedély nélkül épült volna; hogy túl volt töltve a tározó, mert szerinte a bizonyítás során bebizonyosodott, hogy 12 centiméterrel a betöltési szint alatt volt a kazettában tárolt víz mennyisége.
A tévhitek között említette még, hogy engedély nélkül, illetve túl sok vizet tároltak volna a kazettában, mivel a környezetvédelmi hatóság annak mértékét rendszeresen ellenőrizte. Pál Helga szerint az is hiedelem, hogy rendszeres és lelkiismeretes karbantartással megelőzhető lett volna a tragédia, mert a vállalat vezetése folyamatosan ellenőrizte a létesítményt.
A másodrendű vádlott védője azt is cáfolta, hogy a lakosság nem tudta pontosan, mit tároltak valójában a kazettában, mert „mindenki tisztában volt azzal”, hogy lúgos vörösiszap van a tározóban. Pál meglátása alapján ezt az is bizonyítja, hogy az önkormányzatoknak volt kiürítési és védelmi terve; szerinte az helyhatóságok értesíthették volna a lakosságot, hiszen a településeken volt hangosbemondó és sziréna. (Azt már nem tette hozzá, hogy honnan kellett volna értesülnie a közelgő vészről a helyhatóságoknak, ha a vállalat vezetése nem értesítette őket. Bárki, aki a helyszínen járt a katasztrófa után tudhatja, hogy az emberek nem voltak vele tisztában, pontosan milyen veszélyt jelent az anyag – a szerk.)
A butaság kategóriájába sorolta még, hogy a X. számú kazettát száraz anyag tárolására tervezték, mert mint rámutatott, a hatvanas évektől kezdve Magyarországon csak a nedves technológia alkalmazását engedélyezték, ezért az ajkai X. számú létesítményt is erre a célra tervezték. – Büntetést és bűnhődést szomjaz a társadalom, de meggyőződésem, hogy ezek az emberek ártatlanok – szögezte le Pál a vádlottakra utalva. Hozzátette még: a média rövid tudósításai nem lehetnek tárgyilagosak – márpedig az átlagemberek csak a hírekből ismerhetik meg az ügyet, mert nem ülnek a tárgyalóteremben.
– Az átlagosnál is kevesebb kérdésben ért egyet az ügyvédi kar és az ügyészség – vélekedett F. Józsefné védője, Molnár Marcell, aki arra szintén rámutatott, hogy jogilag is téves az ügyészségi fellebbezés több eleme. – Mi az anyag és mi a hulladék? – kérdezte Molnár, aki szerint e kételyeket tisztázta a szakértők (akiknek működését a tárgyalás első napján élesen kritizálta az ügyészség) nyilatkozata, de a vád képviselője még mindig összemossa. A harmadrendű vádlott jogi képviselője kifejtette, hulladéknak a kiülepedett vörösiszapot kell tekinteni, ám a retúrvíz nem hulladék, veszélyes anyag. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az átszakadt X. számú kazetta esetében a Mal Zrt. betartotta a szabályokat, soha fel sem merült a bezárása.
– A kákán is csomót keres az ügyészség, hiszen az elsőfokú ítélet és indoklás hibátlan volt – szögezte le Gyalog Balázs, az ötödrendű vádlott, Di. József védője. Szerinte 95 százalékos váderedményesség miatt az ügyész nincs hozzászokva ahhoz, hogy a vádhatóság veszítsen egy perben. Pedig meg kellene barátkoznia a gondolattal, hogy a Veszprémi Törvényszék konszenzuson alapuló, hosszas bizonyítási eljáráson nyugvó, szakértői megállapítások sokaságára támaszkodó ítélete jó.
Az ügyészség által felügyelt elkapkodott, összecsapott nyomozás (több mint egy évig tartott – a szerk.) prekoncepció mentén folyt, jelentette ki Gyalog, aki fogadatlan prókátorként kiállt az egyik szakértő, Raisz Iván mellett, mondván, az ügyész nemtelenül támadta perbeszédében. Kikérte védence nevében azt is, hogy Di. József katasztrófaturista volna, ahogy korábban az ügyész fogalmazott.
Az ügyészségi vélemények alaptalanok, mondta a hetedrendű vádlott védője, Kiss Ernő. Felhívta a bíróság figyelmét arra is, hogy védence, G. Gábor a szerencsétlenség időpontjában főtechnológus volt, az üzemeltetéshez nem volt köze. Szerinte a vádlott a katasztrófa kiváltó okairól nem tudott, ellene tenni nem volt módja. Amikor átszakadt a gát, a másodrendű vádlottal együtt éppen ebédelt, és csak annyit mondtak nekik telefonba: „Valami történt a gáton”. Azt is érvként hozta fel, hogy semmi sem bizonyítja: ha az üzem területén monitoring rendszert építenek ki, azzal megelőzhető lett volna a tragédia, mert véletlenszerű helyeken kellett volna telepíteni a műszereket. „Vagy jeleztek volna valamit, vagy nem”, idézte a per egyik szakértőjét.
Jován László, a tizedrendű vádlott képviseletében ugyancsak „kapkodósként” jellemezte a nyomozást, amelyről úgy vélte: ha minden kérdésre kiterjedt volna, nem a bíróságnak kellett volna felderítenie az ügyet, s végül megállapítania a katasztrófa tényleges okait. Ő is kritikával illetve az ügyészséget, mondván: azokat az érveket, amelyek nincsenek, az sem erősíti, ha az ügyész folyton mantrázza azokat. – Eleget tett vagy tudott-e tenni a bizonyítási kötelezettségének, illetve a mentő körülmények felsorolásának az ügyész? – kérdezte még Jován.
Gerecs Tamás, a tizenegyedrendű vádlott védője azt nem értette, védencének kitől kellett volna értesülnie a tragédiáról, illetve mit tehetett volna még félórával a szerencsétlenség után. K. Árpádot – a tanúvallomások szerint – „valamilyen vízfolyásról” tájékoztatták; a tanúk közül többen is azt vallották, nem gondolták volna, hogy ekkora pusztítást végez majd a kiömlő lúgos víz. Hangsúlyozta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értékelte a híváslistákat: a vádlottban a katasztrófa mértéke nem tudatosulhatott addig, amíg a helyszínre nem ért. Balázsi Bence, a hatodrendű vádlott jogi képviselője arra mutatott rá: a szakértők megállapították, hogy a tározóban tárolt vízoszlop magassága nem volt oka a katasztrófának.
Tordai Nándor védő azt mondta: az ügyészség vélt és kreált vádak alapján vádolta meg védencét. V. Ferenc, tizenharmadrendű vádlott Pintér Sándor belügyminisztertől ugyanis még oklevelet is kapott a katasztrófa során tanúsított személyes helytállásáért, ilyet szerinte „katasztrófaturisták” nem kapnak.
Korábban az első-, illetve a negyed-, a nyolcad-, kilenced-, tizenketted-, tizennegyed- és tizenötödrendű vádlott ügyvédje csatlakozva a többi vádlott jogi képviselőjéhez, az elsőfokú ítélet helyben hagyását kérte a táblabíróságtól.
Bakonyi Zoltán, elsőrendű vádlott élt a felszólalás lehetőségével, amelyben azt mondta: rossz szakvélemények alapján emeltek ellenük vádat. Felrótta az ügyésznek, hogy összemosta az idősíkokat, illetve azt kérdezte a táblabíróságtól: a gyárban található több ezer gépről mindegyikéről feltételezniük kellett volna, hogy elromlik? Leszögezte: kollégái mindig figyeltek a hatósági előírásokra.
Fejes Péter ügyész viszontválaszában úgy reagált: a védőbeszédek hemzsegtek a félrevezetésre okot adó tényállásoktól, csúsztatásoktól, amelyek miatt számára hiteltelené váltak a védői perbeszédek. Több védői kifogásra válaszolt, amikor azt mondta: mivel több tanú a gátszakadás után – a gáttetőn állva – látták a történeket, majd elrendelték a gyár leállítását, az egyik vádlott pedig azt mondta, olyan szerencsétlenség történt, ami addig még soha nem történt Magyarországon, nem volt arra szükség, hogy a menedzsment tagjai a helyszínre menjenek.
A másodfokú eljárás első napján az ügyész a Veszprémi Törvényszéken tavaly januárban hozott elsőfokú ítéletének hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatását kérte a tíz ember életét követelő, több mint kétszáz sérülést és több százmilliárdos anyagi kárt okozó tragédia miatt indított perben.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
