Sokáig fogják még elemezni Donald Trump győzelmét. A semmiből nyert, de ez nem volt véletlen, éppen ellenkezőleg: matematikai pontossággal megtervezett kampány emelte fel. A gépezet olajozottan működött, miként egy sikeres startup vállalkozás. Mert igazából az is volt, mérnöke pedig egy fiatal, csendes nagyvállalkozó, aki az ingatlanfejlesztések után most hirtelen a politikaformálásban utazik: január 20-ától már a világ első számú vezetőjének gondolatait fogja irányítani. Ő Jared Kushner.
Falat építeni a mexikói határra, kitiltani az országból a muszlimokat, leváltani a politikai elitet, újra naggyá tenni Amerikát: ismerős ígéretek a Trump-kampányból. Rövid, hatásos, a félelemre és a felháborodásra építő, a közösségi oldalakon gyorsan és széles körben kommunikált üzenetek, mindig a legjobb időzítéssel, a legfontosabb célcsoportok számára. Facebook, Twitter, ajtókon kopogtató aktivisták és a billegő körzetekben rendezett politikai nagygyűlések.
Jared Kushner laptopján már egy éve ott volt a modell, hogyan kell legyőzni a CNN és a The New York Times által fémjelzett liberális médiafölényt és a washingtoni kormányzati bürokráciát. A „káoszjelölt” – mert republikánus berkekben is csak így nevezték az esélytelennek tartott Trumpot – néhány nappal az elnökválasztás előtt magabiztosan jelezte, meglesz a háromszáz elektor. Kiszámolták. És tényleg úgy lett. Kampánytanácsadójaként tevékenykedő 35 éves veje a kaliforniai Szilícium-völgy IT-szakembereitől vett direktmarketing-ötleteket, az algoritmusok alapján és a Republikánus Párt adatbázisa segítségével matematikai pontossággal bemérték a szavazói körzeteket, a kampány súlyozásait és a voksolás lehetséges kimenetelét. Tudták, milyen választói rétegeket kell megszólítani, hogyan és mikor.
Jared Kushner. Ismerősei szerint a kötelező családi lojalitáson túl valóban kedveli apósát Fotó: Carlo Allegri / Reuters
A kampány azonban a múlté, a jelen és a jövő a kormányzásról szól majd. A következő négy évben az amerikai politikai és üzleti élet igazodási pontja Donald Trump lesz. Az átrendeződés, a győzteshez húzás folyamata már november 9-én megkezdődött a politikai és gazdasági elitben. Az új elnökhöz pedig egy emberen keresztül lehet majd biztosan bejutni, a családi és politikai bizalmason át: Jared Kushner néhány hét leforgása alatt Washington legbefolyásosabb embere lett. És ez mintha meg sem lepte volna őt.
Kushner tudatosan készült a szerepre. A most 36 éves ingatlanfejlesztő, a Kushner Companies vezérigazgatója rokonként, Trump kedvenc lánya, Ivanka férjeként a kezdetektől, 2015-től résztvevője volt a Trump-kampánynak. Ismerősei szerint a kötelező családi lojalitáson túl valóban kedveli apósát; a zsidó származású, Harvardon végző, tökéletes modorú és éles eszű fiatalembert nem taszította Trump bumfordi stílusa, összeesküvés-elméletekbe, sztereotípiákba és demagógiába ágyazott politikai megnyilatkozásai. Kushner ugyanis meglátta Donald Trumpban a jövő vezetőjét: a képességet és elszántságot arra, hogy az elnöki tisztséget megszerezze, és a hatalmat forradalmi változásokra használja. Jared Kushnert pedig mindig ez vonzotta és motiválta: a lehetőségek megragadása a dolgok megváltoztatására, a lehetetlen helyzetek megoldására.
Ehhez azonban ismerni kell Kushner gyökereit. Tizenkilenc évesen a Harvard Egyetem hallgatója volt, de évfolyamtársai nem sokat látták. Dúsgazdag apjától kapott Range Roverével az előadások után eltűnt; mint később kiderült, ingatlanokkal kezdett kereskedni, és a felújítási-eladási feladatok miatt a tanulás mellett folyamatosan úton volt. Huszonöt évesen már jegyzett ingatlanos cég tulajdonosaként médiavállalkozással bővítette portfólióját: megvette a manhattani elit szebb napokat látott társasági lapját, a New York Observert, és sikeresen felfuttatta. Médiatulajdonosként a társasági élet bejáratos tagja lett, olyan befolyásos emberek barátja, mint Rupert Murdoch vagy Michael Bloomberg. Ebben a közegben ismerkedett meg Ivanka Trumppal, és a két fiatal szimpátiáját csak erősítette, hogy Jared pályafutása kísértetiesen hasonlított az ingatlanbiznisz fenegyereke, Donald apuka üzleti felemelkedéséhez. Jól (más olvasatban: taktikusan) házasodott: 2009 után már nem egy börtönviselt, bukott vállalkozó fiaként tekintettek rá (részletek alább), hanem Trump vejeként tisztelték.
Az új elnök kedvenc lánya, Ivanka. Rajta is múlni fog nem kis részben a világ sorsa Fotó: Brendan Smialowski / AFP
A céltudatosságot és a gyakorlatiasságot otthonról hozta Kushner. Zsidó nagyszülei fehérorosz holokauszttúlélőként nincstelenül érkeztek az Egyesült Államokba. Építkezési vállalkozásba kezdtek, amelyet fiuk, Charles Kushner az 1990-es években kiterjedt ingatlan- és hotelfejlesztési céghálóvá növelt. Családjuk az amerikai zsidó közösségi filantrópia egyik oszlopa lett: ortodox zsidó iskolát alapítottak, és rendszeresen finanszíroztak vallási kezdeményezéseket.
Charlest azonban a politika is vonzotta, a Demokrata Párt egyik nagy adományozója lett. Házukban gyakran megfordultak vezető liberális politikusok, mások mellett Hillary Clinton is. Jared és Ivanka később baráti kapcsolatba került Chelsea Clintonnal és férjével; ami érdekes hátteret ad a 2016-os Clinton–Trump-párharcnak. Charles Kushner szívesen álmodozott az ír Kennedy-klán mintájára a zsidó amerikai Kushner-klán megalapozásáról.
A politikai klánhoz pedig most Donald Trumpon át vezet az út. Jared Kushner tehát – ahogy fentebb írtuk – a kezdetektől a kampánystáb tagja volt, de szerepe csak idővel vált meghatározóvá. Állítólag ő kezdeményezte Corey Lewandowski és Paul Manafort kampányfőnökök menesztését, így a feladatkört a fináléban már maga látta el, és ösztönös döntéseivel irányított kampányával elsősorban ő nyerte meg a választást Trump számára.
November 9. után az elnöki tisztség átadás-átvételi folyamatában már egyértelműen Kushner vált az elnök emberévé, ő közvetített apósa és a kongresszusi frakciók, illetve a külföldi politikusok, minisztériumok között, és ő bonyolította le Trump nevében a leendő kabinettagok válogatását. Utóbbi szerep eredetileg Chris Christie, New Jersey (alelnöki posztra aspiráló) kormányzójáé lett volna; ő azonban vélhetően a Kushner család bosszújának lett az áldozata, hiszen 2005-ben az akkor államügyészként dolgozó Christie juttatta börtönbe Jared illegális kampányfinanszírozással és adócsalással vádolt édesapját. Christie-nek tehát a győzelem után mennie kellett.
Jared Kushner élet és halál ura lett, politikai értelemben. Kapcsolatrendszerét felhasználva kért korábbi üzleti partnereitől tanácsokat és konkrét személyi javaslatokat. Így került képbe a – Kushner cégeinek korábban bőkezűen hitelező – Goldman Sachs volt elnöke, Gery Cohn, akit Kushner javaslatára végül Trump felkért gazdasági főtanácsadójának. Jared nem akart diplomáciai nagyágyút látni a külügy élén (például John Boltont vagy Rudy Giulianit), helyettük Rex Tillerson volt Exxon-vezért ajánlotta Trump figyelmébe. Az alelnöki poszt várományosát állítólag szintén Jared ötölte ki, a republikánus keresztény szavazótábor megnyugtatására Mike Pence nevét súgta Trump fülébe.
A legváratlanabb húzás a Breitbart médiacsoport elnöke, Steve Bannon stratégiai főtanácsadóvá választása volt. Személyében a Republikánus Pártot jobbról bíráló radikális jobboldal (Alt-Right) jelképes figuráját emelték be a kabinetbe, és ezzel lényegében elismerték, hogy a kampányban Trump stábja összekacsintott a multikulti- és bevándorlásellenes fehér nacionalista csoportokkal a szavazatmaximalizálás érdekében. A velük való viszonyukat azonban sohasem tisztázták a nyilvánosság előtt. Különösen Jared Kushner nem, aki Bannonnal együttműködésben találta ki a kampányfinis váratlan sakkhúzásait. Kushner azonban a Republikánus Párthoz való viszonyát sem határozta meg, ami pedig elvárható lenne, elvégre Trump a konzervatívok jelöltje volt a választási küzdelemben. Tovább menve: Jared Kushner személyes politikai hitvallása sem ismeretes. A legrosszabb feltételezések szerint nincs is neki. Ahogy az új politikusi Y-generáció tagjainak általában, akik a digitális kor gyermekeként gyorsan jött gazdasági hatalmukat hirtelen politikaivá konvertálják (újabban Mark Zuckerberg Facebook-alapító is ezzel a gondolattal játszik), de a régi politikai értékekkel, elvekkel (például a liberális–konzervatív felosztással) nem tudnak mit kezdeni, inkább globális, népboldogító célokat (betegségek, szegénység elleni küzdelem, ingyeninternet és hasonlók) fogalmaznak meg.
A politikai klánhoz pedig most Donald Trumpon át vezet az út Fotó: Lucas Jackson / Reuters
A Republikánus Párt hagyományos konzervatív szárnya (establishment republicans) és maga a pártvezetés sohasem szimpatizált Trumppal, programját és személyes attitűdjét nem tartották hitelesen és reprezentatívan konzervatívnak, felemelkedését pedig a párt megerőszakolásának érezték. Bannon kinevezése megdöbbenést okozott köreikben, ennek ellensúlyozására Kushner mesteri érzékkel kedvelt képviselőjüket, a Republikánus Nemzeti Bizottság elnökét, Reince Priebust is beemelte a kormányzatba (ő lesz a Fehér Ház kabinetfőnöke).
Kushner a New York-i üzleti elitnek (a négyszáz legbefolyásosabb amerikai cég vezetőinek) a Morgan Stanley Times Square-i székházában decemberben tartott zárt körű rendezvényen arról beszélt, hogy Trump és ő minél több milliárdost szeretne látni az új kormányzat intézményeiben, hiszen ők értenek az élet dolgaihoz. És valóban: a felálló Trump-kormányzat Amerika történetének legvagyonosabb tagokból álló adminisztrációja lesz. Trump az elit elleni harc jelszavával győzött, de – lévén maga is az elit beágyazott tagja – végül csupán elitcserét hajt végre Washingtonban. A Wall Street embereivel nem lehet leváltani a Wall Streetet.
Trump a törvényesség helyreállítását is ígérte, Kushner alkalmazása az átmeneti időszakban mégis erősen feszegette a jogszabályi kereteket: az 1967-ben hozott összeférhetetlenségi törvény alapján – a nepotizmus kivédése érdekében – nem állhat állami tisztségviselő alkalmazásában közvetlen hozzátartozója. A megválasztott elnök veje, Jared Kushner nem hivatalos tanácsadóként azonban már hetek óta megkapja az államtitkokat is tartalmazó napi elnöki összefoglalókat, így már most titkok tudója. Nem véletlen, hogy Trump kedden végül bejelentette, Kushner állami alkalmazottként, de fizetésre igényt nem tartva fogja őt szolgálni főtanácsadóként (bár ez még mindig sérti a ’67-es jogszabályt).
Jared Kushner előtt ígéretes politikai pálya áll. Henry Kissinger, a még élő legbefolyásosabb biztonságpolitikai tanácsadó őt látja a jövő reménységének. A leendő elnök novemberben azt is belengette, hogy ő lehet a közel-keleti béketárgyalások új vezetője. Családi kapcsolatai révén Kushner jó viszonyt ápol Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnökkel, ő kérte apósától David M. Friedman telepespárti amerikai zsidó ügyvéd kinevezését izraeli nagykövetté, és állítólag ő látta el ötletekkel Trumpot az AIPAC (Amerikai–Izraeli Közügyek Bizottsága) zsidó lobbiszervezet előtt mondott elhíresült beszédéhez, amelyben az elnökjelölt az iráni–amerikai atomegyezség felmondását ígérte, továbbá azt, hogy az amerikai nagykövetséget Tel-Avivból Jeruzsálembe helyezik át. Utóbbi ígéret tettekre váltása önmagában elég lenne a palesztin helyzet berobbantásához.
Az evangéliumi keresztények Biblia-értelmezése szerint – nem mellékes szempont, hiszen a Trumpra leadott voksok tetemes része ebből a republikánus bázisból érkezett – a Megváltó második eljövetele (parúzia) előtt, a jelenlegi világkorszak végén megjelenik az Antikrisztus, aki egy tekintélyes politikus lesz. A Jelenések könyve szerint Izrael népe hinni fog benne mint Messiásban – vagyis ez a személy csak zsidó lehet, aki békét teremt a Közel-Keleten. Mike Pence evangéliumi keresztény alelnök nem lesz könnyű helyzetben, ha munkatársa, Jared Kushner ez ügyben sikerrel jár. (Kushner céges székhelye ráadásul a Fifth Avenue 666. szám alatti felhőkarcolóban van, amely szám már önmagában nem a legjobb előjel.)
Akik ismerik, azt mondják, Donald Trump önfejű ember. Szívesen fogad tanácsokat, de nem enged senkinek. Ott lesz viszont mellette egy ember, aki halk, de határozott szavával, bizalmi kapcsolatban képes lesz hatni rá. A cár mellett így megszülethet Amerika Sztolipinja –v agy, rosszabb esetben, Raszputyinja.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 14.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
