Az év utolsó munkanapja van, december 30-a. Egy sportcsarnokban vagyok az egyik lányom kézilabdameccsén. Már régóta figyelem – körülbelül egy éve – hogy a büfésnő, aki egyszemélyes vállalkozást vezet, milyen megfeszített munkával keresi meg a kenyerét – nyilván magának és családjának.
Klasszikus magyar kisvállalkozás: kemény munkával, viszonylag kis haszonnal, tisztességes megélhetés. Miközben sorban állunk, „marcona” alakok tűnnek fel a színen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal megkülönböztető jelvényét viselve. Megkezdődik az adóellenőrzés. A lehető legmegalázóbb módon vonulnak végig az urak, mintha legalábbis az elmúlt 25 év gazdasági bajainak fő felelősére csaptak volna le, mintha az ellopott nemzeti vagyont találnák meg éles szemükkel kutatva a büféhelyiség bugyraiban és hátsó részlegében.
Hogy minél nagyobb legyen a megalázottság, a vendégek előtt vetetik elő a számlákat, elszámolásokat a vállalkozóval, aki szerencsére mindent a legnagyobb precizitással tud prezentálni. Többen összesúgunk és kisebb vita is kialakul a büfé törzsvendégei között. Egyesek sajnálják a Nemzeti Adó- és Vámhivatal munkatársait, akik „kénytelenek” saját honfitársaik egyszemélyes vállalkozásait vegzálni, noha nyilván ők is tudják, hogy sokkal több keresnivalójuk lenne a multicégeknél és még több az elmúlt 25 év politikai és velük összefonódó gazdasági vezetőinél. Nem ezt teszik azonban, hanem a magyar kisvállalkozók, családi vállalkozók életét teszik pokollá. Mások nem annyira együttérzőek velük, hanem kifejezetten felháborodnak azon, hogy valaki ilyen munkát vállal.
(…) Kíváncsi vagyok az önök véleményére és kíváncsi vagyok arra is, mennyire tipikus ez, hogy magyar kisvállalkozókat, családi vállalkozókat rajtaütésszerű ellenőrzésekkel vegzálnak? Hangsúlyozom, tudom, hogy ellenőrzésekre szükség van, de sehol a világon nem tapasztaltam azt, hogy az állam és a hatóságok úgy tekintenék saját polgáraikat, családjukat tisztességes munkából eltartó kisvállalkozóikat, mint potenciális bűnözőket – miközben a valóságos bűnözőket rendszeresen és folyamatosan futni hagyják az elmúlt negyedszázad során.
Még a 2008-as európai parlamenti választási kampányban jártam az országot egy nagy kockás füzettel, végigkérdezve a kisvállalkozókat, kisgazdákat és munkavállalókat, hogy melyek a legnagyobb gondjaik, problémáik, miben szeretnének változást. Akkor szinte mindenkitől azt hallottam, hogy az állam bűnözőnek nézte polgárát, folyamatosan hatósági zaklatásoknak vannak kitéve a kisvállalkozók. Kérem, írják meg, azóta hogyan változott a helyzet. Meggyőződésem, hogy a nyugatra történő kivándorlás megszüntetésének az egyik módja is az lenne, hogy haladéktalanul felszámoljuk (felszámolják) azt a szemléletet, amelyben az állam nem támogatója, előmozdítója, segítője a tisztességes munkából megélni akaró polgárnak, hanem megszállója, akadályozója, sarokba szorítója. Nagyon várom egyfelől a tapasztalataikat, másfelől véleményüket, javaslataikat.
A magyar kisvállalkozók, családi vállalkozók megalázó hatósági vegzálásáról (terrorizálásáról) szóló anyag második részében közreadom a NAV vezetőjének és a gazdaságért, vállalkozásokért felelős állami vezetőknek írott levelemet. Ennek megírásához, már szeretném felhasználni az önök leveleit, kommentjeit. Előre is köszönöm! (Az EP-képviselő asszony Fb-oldalára és e-mail címére várja a leveleket – a szerk.)
Ismételten boldog új évet kívánok!
Sok szeretettel:
Morvai Krisztina
(Forrás: Morvai Krisztina Fb-oldala)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
