Úgy tűnik, hogy a szocialista nőtagozat elnökét elfelejtették értesíteni
arról, hogy a Molnár-Hiller vezetés már nem erőlteti “a béremelést mindenkinek!” baloldali demagógiát. Gurmai Zita ott folytatja, ahol a szerencsétlen Tóbiás abbahagyta.
Szegény még azt sem vette észre, hogy őt, a nőkkel együtt a politikai partvonalon túlra helyezték, illetve, hogy a szocik cseppet sem tettek többet a nemek közti esélyegyenlőségért, mint bármelyik magyarországi párt. Sőt!
A “nőket leárazzák”, férfihegemónia van a politikában és az üzleti életben, ez pedig igazságtalan, ezért törvények által enyhíteni kell a nők hátrányát. Az MSZP elkötelezett amellett, hogy felszámolja vagy legalábbis mérsékelje a nemek közti bérkülönbséget, továbbá több nőt kell vezető pozícióba helyezni. Így lehet körülbelül összefoglalni Gurmai Zita szokásos havi posztmodern feminista érvelését, annak kapcsán, hogy ismét talált valami statisztikát arról, hogy a nők átlagosan 20 százalékkal kevesebbet keresnek a férfiaknál. És erre kijött belőle minden panasz.
De hogy legyen valamilyen apropója is ennek egésznek, Gurmai bejelentette, hogy a korábban leszavazott javaslataikat, amelyek közvetve a nők béremelését, illetve a “női kvóták” bevezetésével közvetlenül a női vezetők számának növekedését segítené, ismét benyújtották a parlamentnek. És persze, hogy ne maradjunk az ellenzéki lét keserű pirulái nélkül, a sajtótájékoztató végén jött az örökzöld téma, hogy “a Fidesz megfojtotta az esélyt” és hogy „a vak komondorok országában nem is várhatjuk el tőlük a nők megbecsülését.”
Mielőtt közelebbről megnéznénk, hogy az elmúlt években mit is tettek a szocik a nők esélyegyenlőségének javításáért (mert ez lenne végül is a lényeg!) le kell szögeznünk, hogy a nőtagozat elnökének igaza van abban, hogy ugyanazért a munkáért mindenkinek ugyanannyi munkabér kell, hogy járjon. Ha nő, ha férfi, ha LMBTQWERTZU…, akkor is! (Na jó, talán az U-nak nem!)
Szóval, bármekkora bányarémekkel is lépett fel a Miskolcon megtartott sajtótájékoztatón Gurmai Zita, a fő mondanivaló egy részében volt némi igazság.
Persze, mindig akad statisztika, amit elő lehet húzni a varázscilinderből és lobogtatni a mondanivalónk szerint. De nagy kérdés, hogy Gurmai Zita milyen statisztikából dolgozott? Mert az unió is méri az úgynevezett nemek közti bérszakadék százalékos mértékét és ott más számok jöttek ki. Az Eurostat meghatározása a következő alapján történik: “Kiigazítatlan formájában a nemek közötti bérszakadék a meghatározás szerint a fizetett női és férfi munkavállalók bruttó átlagórabére közötti különbség a fizetett férfi munkavállalók bruttó átlagórabérének százalékos arányában kifejezve.”
Nos, az Eurostat legutóbbi statisztikái szerint Magyarországon a bérszakadék a férfiak és a nők közt 15 százalék, míg a “fejlett” Ausztriában 23, és a “haladó” Németországban 22! Tehát Németországban több tennivaló lenne a nők emancipálódása ügyében. De Finnországban, Dániában, Hollandiában és Franciaországban is kissé magasabb a bérszakadék, Magyarország pedig az átlag alatt van, azaz százalékosan számolva jobb helyzetben vannak nők, mint az átlagos uniós országokban. Ami persze nem jelenti azt, hogy kurva jó lenne női munkavállalónak lenni nálunk, és többet keresnének, mint mondjuk a német nők… Csak éppen, amit Gurmai a nemek közti bérek különbségének százalékos arányáról állít, az nem igaz.
És akkor lássuk, hogy mit tettek a szocialisták közvetlenül (nem pedig kidolgozatlan törvénytervezetekkel, általános ígérgetésekkel) azért, hogy minél több női vezető, esetükben női politikus legyen!
A 2014-es parlamenti választásokon az országos listákon található nők százalékos aránya a következő volt. A “a nemek közti egyenlőséget elfojtó” Fidesz-KDNP listáján a nők aránya 18,6, míg a Fidesz által kiállított képviselők 19,9 százalékot tett ki. A Jobbik 9,9, míg a “kormányváltó szövetség” 21,7 százalékot mutatott fel, amiből az MSZP 20,3-t állított ki egymaga… Azaz a szocialisták százalékosan kábé ugyanakkora erőfeszítést tettek azért, hogy a politikába növekedjen a nők száma. (A legmagasabb arány PM-nél volt a közös listán belül, de az is alig érte el a 30 százalékot!)
A Parlamentben jelenleg csupán 19 női képviselő van, közülük kilencen a Fidesz-KDNP frakciójában ülnek, míg az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP listájáról hat nő jutott be a törvényhozásba. A Jobbik és a Lehet Más a Politika (LMP) parlamenti csoportjában 2-2 nő foglal helyet. Tehát nem igazán látható az, hogy a szocialisták túl sokat tettek volna azért, hogy a politikában növekedjen a nemek közti egyenlőség.
Persze, az egész női kvóta kérdése, amely a nők számának növekedését jelentené a parlamentben, és amiért egy politikai párt közvetlenül tehet (a bérek félzárkóztatásáért kevésbé) igencsak vitatható. Mert mondják azt ugyan a pártolói, hogy ha kevés a nő a politikában, akkor nem érvényesülnek olyan előnyös női tulajdonságok, mint az empátia, vagy a szociális érzékenység. De hát a legnagyobb női politikusok sem erről voltak igazán híresek. Mária Terézia, Margaret Thatcher, vagy Clintonné…
De visszatérve Gurmai Zitára és a szakadékra, amely a nők helyzetének politikai eszközökkel való emelésének ideája és a valóság közt tátong, elmondható, hogy az MSZP jottányival sem tett többet a női képviselők számának növeléséért, mint a kormánypárt. Sőt, ha az uniós parlamenti képviselőket nézzük, akkor bizony még nagyobb a lemaradás a Gurmai-féle célok elérésében. Hisz mind a Jobbik, mind a Fidesz-KDNP juttatott ki női képviselőket az unióba. Előbbi egyet, utóbbi hármat, míg a szocialisták egyetlen egy női képviselőt sem. Sőt, magát Gurmai Zitát is “leszorították” az akkora már igencsak necces ötödik helyre (előtte négy férfival!), ami tényleg nem lett végül befutó. Helyette viszont bejutott a nem éppen a női érdekképviseletről ismert Szanyi Tibor…
Gurmai Zita pedig, annak ellenére, hogy az előző ciklushoz képest kiszorították őt a macsó férfi szoci politikusok minden létező képviselőségéből, s egyáltalán nem voltak tekintettel sem rá, sem a nők arányára, vidáman folytatja a posztmodern feminista érvek sorakoztatását, mint a nőtagozat elnöke… Egy lépéssel mindig lemaradva. Kissé megaláztatva. Talán többet tenne az ügynek és a céloknak az, ha inkább ez ellen tiltakozna jó hangosan, mint az, hogy szigorú arcú, bőszen bólogató banyákkal aggódik a nők bérhelyzete miatt Miskolcon. Mindenesetre valakinek szólni kellene neki, mert kezdjük őszintén sajnálni…
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
