Sok nevet lehetne felsorolni azok közül, akik részt vettek a forradalom eltiprásában, majd később a megtorlásokban. Azonban kevés akkora gazember van, mint Gyurkó Lajos, egykori vezérőrnagy. Az anyja révén orosz származású tábornok hithű sztálinista volt. A magyar légierő vadászgépeit karhatalmi feladatok végrehajtására utasította, parancsára lőtte végig gépágyúval a fegyvertelen és békés tömeget egy magyar felségjelű MIG-15-ös Tiszakécskén, megölve legalább 17, megsebesítve több mint 100 embert.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy hazánk 1945-ös megszállásával rohamtempóban kezdődött meg az ország szovjetizálása. Ez természetesen a hadsereget is érintette. A Horthy-kor ludovikás tisztjeit – mint megbízhatatlan egyéneket – koncepciós perekbe fogták, szerencsésebb esetben csak lapátra tették, helyüket pedig a rendszerhez hű személyekkel töltötték fel. Így lett az öt elemit végzett Gyurkó Lajosból is vezérőrnagy néhány év alatt.
Ki is ez a Gyurkó Lajos?
1912. május 26-án született; iskolai végzettsége öt elemi; szakképzettsége péksegéd; anyja az orosz származású Mária Popov. Gyurkó 1945. január 1-től 1948 november 5-ig Gyöngyös város MKP titkára.
Ezt követően katonai pályára lép, hat hónapos törzstiszti tanfolyam elvégzése után alezredesi rendfokozatot kap és zászlóalj parancsnokká nevezik ki. 1950-ben egy újabb öt hónapos tanfolyam után ezredessé léptetik elő és a 12. lövészhadosztály parancsnoka lesz. 1952-től 1954-ig a Szovjetunióban elvégzi a Vorosilov Akadémiát. A Szovjetunióból történő visszatérte után vezérőrnaggyá léptetik elő és az egyik legtekintélyesebb hadseregcsoport, a 3. Magyar Hadtest – orosz anyanyelvűként – parancsnoka lesz, kecskeméti székhellyel.
Lövetni akart az első perctől
1956. október 23-án Kecskeméten állomásozott az ország legnagyobb katonai erővel rendelkező alakulat törzse, a 3. Magyar Hadtest, továbbá a Budapest légterét vigyázó lökhajtásos vadászrepülő hadosztály törzs és a 62. Vadászrepülő ezred is.
A Nagy Imrét gyűlölő, Moszkvához hű és Kádár Jánost támogató tábornok már október 24-én eldöntötte, hogy amint lehetősége adódik, a fegyvertelen tömegbe lövet. Ezen a napon a hadtest tisztjeinek eligazítást, tiszti gyűlést tartott. Gyurkó kijelentette:
Amennyiben a budapesti események Kecskemétre is átcsapnának, nekünk azt minden eszközzel meg kell akadályoznunk. Ha kell, akkor a tömegbe kell lőni.
Felteszem a kérdést: vannak-e önök között olyan tiszt bajtársak, akik félnek attól, ha a tömegbe kell lőni? Kérem azok jelentkezzenek, menjenek haza, ígérem én nem fogok haragudni rájuk. Akik viszont itt maradnak, a parancsaimat maradéktalanul hajtsák végre! Amennyiben nem, úgy fogok eljárni velük, mint háborúban harc közben a parancsnok eljár.
Egyetlen tiszt sem jelentkezett, hogy nem vállalja a tömegbe lövést, igaz legtöbbjük egyszerűen elszabotálta Gyurkó parancsait.
A forradalom lángja ugyanis a Kossuth-téri sortűz után Kecskemétre is átterjedt. A háborgó tömeg „Oroszok menjetek hazai”,„Szabad, független Magyarországot akarunk!” jelszavakat skandálta, továbbá nekiláttak a gyűlölt hatalom jelképeinek leveréséhez.
A megyei pártitkár, Daczó József eleinte sikeresen akadályozta meg Gyurkó ámokfutását. Ezért a sztálinista tábornok azt eszelte ki, hogy 700 darab régi leselejtezett puskát és 10 ezer lőszert titokban átad a felkelőknek, ezzel mintegy ürügyet adva a brutális fellépésre. Ez a kecskeméti börtön és a rendőrség forradalmárok által történt elfoglalásakor meg is történt. Ekkor a város főutcáján lévő sokadalmat páncéltörő ágyúkból leadott lövésekkel próbálták meg szétoszlatni, nem sokkal később pedig a főtéren megtörtént az első áldozatokkal járó sortűz. Öten vesztették életüket, 19-en pedig megsebesültek.
Tankok és légicsapás a Cigányváros ellen
A Cigányváros ellen akcióra azért került sor, mert a Gyurkó Lajos úgy értesült, hogy a romák fegyvereket és lőszereket rejtegethetnek. Azt is feltételezték továbbá, hogy a börtönből a politikai foglyok kiszabadításkor kereket oldott köztörvényes bűnözők közül sokan ott leltek menedéket. A vezérőrnagyot valószínűleg azonban jobban aggasztotta, hogy forradalmi eseményekhez a helyi cigányság számos tagja is csatlakozott.
Miután a razziára kiérkező katonákra tüzet nyitottak, elrendelte a légicsapást a városrész ellen, amit két MIG-15-ös hajtott végre. Ma is vita tárgyát képezi, hogy követelt-e áldozatokat az akció. Az azonban tény, hogy az eset után több száz romát letartóztattak.
A magyar légierő gépeit még ezen a napon Kiskőrösön is bevetették a laktanya előtt gyülekező tömeg ellen, itt azonban a pilóták figyelmeztetésként áthúztak a tömeg felett, majd a már üres területre nyitottak tüzet.
Amire nincs mentség
Tiszakécskén 1956. október 27-én mintegy kétezer ember részvételével békés tüntetés zajlott. A 3. hadtesthez azonban olyan hír érkezett, hogy a városban nagy demonstráció kezdődött, és a tömeg egy akasztófát állított a főtéren, ahová fel kívánják kötni a párttitkárt, a tanácselnököt és a családjukat. Hogy valóba érkezett-e ilyen jelentés, vagy csak Gyurkó Lajos vezérőrnagy találta ezt ki, azt ma már nem lehet megállapítani. Mindenesetre kiadta a parancsot: „egy repülőgéppel a tömeg közé kell lőni, hogy azokat szétoszlassák és megakadályozzák a kivégzést”. A feladat végrehajtására két MIG-15-ös szállt fel. A pilóták Takács Géza hadnagy és kísérője, Mészáros László hadnagy volt. Mészáros nem sokkal később géphibára panaszkodva visszafordult, valószínűsíthető, hogy nem kívánt részt venni fegyvertelen emberek lemészárlásában. Takács Géza azonban végrehajtotta a parancsot, összesen háromszor csapott rá a fegyvertelen tömegre, legéppuskázva a sebesülteket és a segítségükre érkezőket is. Összesen 17-en vesztették életüket, a sebesültek száma 110 volt. Takács sírva szállt ki a repülőgépéből, később megbánta tettét, alkoholista lett, három évvel később máig tisztázatlan körülmények között egy fegyverbalesetben életét vesztette.
Gyurkó Lajost kitüntették
A tábornok október 31-én a szovjet csapatokhoz menekült, majd a karhatalom vidéki parancsnoka lett és vezető szerepet vállalt a megtorlásokban. A számos sortüzet elrendelő, és több tucat ember haláláért felelős vezérőrnagyot a forradalom leverése után megjutalmazták, többek között a Munkás-paraszt Hatalomért emlékéremmel is kitüntették. Karrierje korrupciós ügyei ellenére is felfelé ívelt. 1957 és 1960 közt a határőrség parancsonként szolgált. Végül azonban kegyvesztett lett, felelősségre azonban soha sem vonták. 1979-ben bekövetkezett halálakor benzinkutasként dolgozott. Pécsett nyugszik ma is egy kiemelt díszsírhelyben.
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
