A washingtoni székhelyű Center for Strategic and International Studies (CSIS) nevű kutatóintézet a közelmúltban tanulmányt publikált The Kremlin Playbook (A Kreml forgatókönyve) címmel, amelynek megjelenéséről a Reuters hírügynökség tudósított elsőként. A tanulmány szerzői azt állítják, hogy Oroszország kormánya, pontosabban Putyin elnök és tanácsadói legalább egy évtizede kidolgoztak egy forgatókönyvet, amelynek célja a Szovjetunió elvesztett befolyásának visszaszerzése Közép- és Kelet-Európa országaiban. A dokumentum esettanulmányokban vizsgál néhány, a Kreml sötét erői által megcélzott országot, és állítja: ezekben az államokban folyamatosan növekszik az orosz gazdasági befolyás, ami kimutatható az úgynevezett „gazdasági lábnyom” (economic footprint) meghatározásával. Ez a környezetvédőktől kölcsönzött kifejezés bemutatná az adott ország gazdaságának Oroszországtól való függését, a GDP százalékában kifejezve. Az alkalmazott metodika vélhetőleg megdöbbentene jó néhány közgazdászt (engem is), miután szinte kizárólag az adott gazdaságba történő orosz közvetlen befektetéseket és az Oroszországból származó importot veszi figyelembe, teljes mértékben figyelmen kívül hagyva például az oda irányuló exportot, a turizmust, a munkaerő vándorlását, a tudományos együttműködést stb.
Tekintve, hogy a dokumentum a közelmúltban került nyilvánosságra, érthetetlen, hogy a néhány leírt példa kizárólag hosszú évekkel ezelőtt történt eseteket említ, illetve nevez bizonyítéknak, nagyjából azon a szinten, ahogyan azt a hazai és nemzetközi médiumokban avagy a Transparency International publikációiban már olvashatta az érdeklődő. A kapcsolódó politikai befolyásszerzésre hazánk górcső alá vételekor egyetlen konkrétnak tartott ügyet hoz, jelesül Kovács Béla jobbikos uniós képviselő kémkedési ügyét, amelyben egyetlen hazai vagy nemzetközi médium vagy akár hatóság sem szolgált semmilyen forradalmi újdonsággal már vagy egy éve. Kovács Bélát nem követik lesifotósok. Persze a vádemelés és ezáltal a vád bizonyításának elmaradása is nyilván a forgatókönyv része.
Mindezek után kiderül, hogy kis hazánk esetében az orosz medve gazdasági lábnyoma 2005-ben a GDP 8,6 százalékát, 2008-ban 13,3 százalékát, 2014-ben pedig 9,2 százalékát tette ki. Eddig tehát az akció nem túl sikeres, a legjobb évben egy Gyurcsány Ferenc nevű túlmozgásos úr volt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke. Persze ez a helyzet drasztikusan módosulhat a paksi atomerőmű két új reaktorának felépítésével megbízott orosz Roszatom szerződésével – amit az anyag egy az egyben elkönyvel orosz üzletnek, miközben ismert, hogy legalább 40 százalékban magyar és EU-s beszállítók is részesednek. E helyütt megjegyezném, hogy teljesen egyetértek azzal az állásponttal, miszerint az idézett kontraktus távolról sem tekinthető az átláthatóság szimbólumának. De lenne egy javaslatom. Az Európai Unió engedélye feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a projekt elinduljon, és ismert, hogy az EU az üggyel évek óta foglalkozik. Miért nem kéri meg a projekt egyetlen bírálója sem az illetékes EU-testületeket: miután a magyar kormány titkosította a szerződést, ugyan már hoznák ők nyilvánosságra, ha annyira fontos nekik a transzparencia? De megtehetnék ezt az amerikaiak is. Szerintem nekik is van belőle egy példány. A General Electricnél jó eséllyel kereshetik…
Az orosz gazdasági befolyásszerzés másik, a CSIS szerzői szerint említendő példája a Szurgutnyeftyegaznak a Mol Nyrt.-ben 2009 márciusában szerzett befolyása, amikor is előbbi a Mol részvényeinek 21,22 százalékát vette meg az osztrák OMV-tól. Ekkor szintén Gyurcsány Ferenc állt a magyar kormány élén. A Mol menedzsmentje azonban megtagadta a Szurgut által tulajdonolt csomag részvénykönyvbe való bejegyzését, és ebből per lett, amit a Mol jogerősen megnyert. A perben a Molt a magyar kormány – Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével – támogatta. Az így tulajdonosi jogaikban korlátozott gazdaságilábnyom-növelő oroszok a tulajdonukat eladták – a magyar államnak. Valamilyen oknál fogva a Kreml korlátlan ura ekkor sem emelte fel a telefont, és nem fenyegette meg sem a Mol menedzsmentjét, sem a miniszterelnököt. De még csak pert sem indított egy nemzetközi bíróságon. Itt megjegyezném, hogy ha és amennyiben ekkor már létezett volna egy olyan nemzetközi döntőbíróság, amelynek létrehozását az USA-val kötendő TTIP egyezményben szorgalmazzák amerikai részről, elsősorban a harmadik országban befektető cégek védelmében, Putyin helyében bizony megkockáztattam volna egy ilyen eljárást. Már ha a CSIS-szerzők szerint létező forgatókönyvet figyelembe vesszük.
A Kreml forgatókönyv létezésének további „bizonyítéka” a Déli Áramlat nevű gázvezeték azóta elvetélt terve. Mint tudjuk, Oroszország egyik fő exportcikke a földgáz, amelynek fő vevője Európa. A létező vezetékek egy része Ukrajnán halad keresztül. Ezeket korábban az ukránok rendszeresen megfúrták, és gázt loptak belőle. Ez a gáz szállítójának nem tetszett. Ezért alternatív útvonalat keresett, amelyet megtalált az elkészült Északi Áramlatban – ezt a szerzők nem kritizálják, sőt meg sem említik. Az elbukott Déli Áramlat, a korrupció melegágya azonban igencsak szúrja a szemüket. Következtetés: Oroszország adhat el gázt Németországnak északon, de nem adhat el gázt másnak déli irányban. Miért?
E helyütt nem kívánok részletesen foglalkozni az anyagban elemzett többi országgal, de azért egy kirívó, az egész hóbelevanc komolyságát megkérdőjelező megállapításra külön felhívnám a figyelmet. Eszerint Lettországban az orosz gazdasági lábnyom nagysága a GDP 22 százaléka. Az ország lakosságának negyede tartozik az orosz kisebbséghez. Mindazonáltal Lettország az orosz befolyásszerzés elleni harcban jelentős eredményeket ért el! Lettország területe 64 000 négyzetkilométer, kétmillió lakosa van. Energiahordozó és ásványkincs hiányában mindezeket döntően Oroszországból importálja. Merthogy onnan a legkedvezőbb. Ez teszi ki a GDP 22 százalékát…
Egy apró megjegyzés. Az orosz gazdaság mérete nagyjából – GDP-alapon – az olaszéval egyezik meg. Oroszországnak még arra sincs forrása, hogy annektálás esetén rendbe rakja és fenntartsa a donecki szakadár területeket. Oroszországban gazdasági válság van, a tartósan alacsony olaj- és gázárak nem tesznek lehetővé egy, a kétezres évek első felében tapasztalt növekedést. Az ország a világban zajló, elsősorban az energetikát érintő forradalmi trendek vesztese. Az orosz világuralmi törekvésekről szóló tanulmányokat ennek fényében kéretik értékelni.
A CSIS elemzése egyébként kötelező olvasmány a kormány minden tagjának. Tartalmaz ugyanis egynéhány ajánlást az orosz befolyásszerzés elleni harc elősegítését illetően. Figyelembe véve a közelgő amerikai elnökválasztást, minimum 50 százalék esélye van annak, hogy a megválasztott elnök az anyagot egyfajta kézikönyvként fogja használni Kelet- és Közép-Európára vonatkozó külpolitikai irányelvei kialakításakor. Ha pedig ez bekövetkezik, a magyar–amerikai kapcsolatok jelenlegi, sokak által mélypontnak aposztrofált szintje inkább hegycsúcsnak tűnik majd.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 10. 28.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
