Beszámoló 1.:
„Közös színpadon, közös képernyőn
Legutóbbi posztom végén még elképzelhetetlennek neveztem a feltartóztathatatlanul közelgő eseményt, azt, hogy az amerikai elnökválasztások két nagy riválisa közös színpadra álljon, és egymással vitázzon. A nap mégis eljött szeptember 26-án, keleti parti idő szerint este 9-kor New York Citytől nem messze, Long Islanden, a Hofstra Egyetemen. Napokkal a vita előtt a kommentátorok már szuperlatívuszokban beszéltek a médiaeseményről, minden idők legnagyobb nézettségét elérő politikai eseményét előre jelezve. A várakozások ennél magasabbra nem is emelkedhettek, amikor végre elérkezett a hétfő este.
A máskor zárásig tömött kis olasz étteremben fél kilencre teljesen elfogytak a vendégek, a pincérek unottan szegezték tekintetüket a képernyőre, ahol a CNN műsora ment. A hírcsatorna reggel óta a vita helyszínéről adta műsorát, és valóságos extázisban készült a nagy esti show-ra. Mi is siettünk haza, ezt a műsort elejétől a végéig látni kellett. Ha csak az összefoglalókat, vagy másnapi tudósításokat néztem volna meg, már csak az alaposan megrágott, mások által megemésztett véleményt kaptam volna, ami a választások idején különösen pártossá váló amerikai hírmédiában nagyon messze tud esni a valóságtól.
Amikor eljött az ideje, az elképzelhetetlen egyszeriben valóra vált, besétált a két jelölt, barátságosan kezet fogtak, majd elfoglalták helyeiket a két szélső pulpitusnál, középen a moderálással megbízott szenior NBC News műsorvezető, Lester Holt ült. Még meg sem szólaltak és máris történelmet írtak: a közel egy éve folyó felkészülés, rettentő sok energiát felemésztő előválasztási küzdelem után ez volt az első alkalom, amikor a jelöltté válás kézzel fogható valósággá vált, amikor nem távolról szabadjára eresztett üzenetekkel, tévé spotokkal kell találatokat bevinni, hanem szemtől szemben, közös levegőt szívva. Ja, és most először állt a reflektorok kereszttüzében ilyen szerepben egy hölgy.
A kiinduló feltételek a végletekig emelték a tétet. Hillary Clintonnak sok minden nem jött össze az elmúlt hónapban: betegsége és látványos ájulása, szerencsétlen szóhasználata, amellyel megbélyegezte ellenfele támogatóit, és mindezt egy súlyos terrortámadás is tetézte nem messze a munkahelyemtől Manhattan Chelsea városrészében. Nem csoda, hogy a nemzeti felmérésekben is jelentéktelenre olvadt Clinton asszony előnye, és ami talán ennél is fontosabb: a billegő államok közül is többen, így például Floridában is beállt a döntetlen. A volt külügyminiszter és First Lady mindezek ellenére nem tűnt idegesnek, amikor a sorsolás eredményeként elsőként szót kapott. A tőle megszokott rideg profizmussal vezette fel a vitát. Donald Trump vele szemben nem vacakolt felvezetéssel, bemelegítéssel, amikor átvette a szót. Öt másodpercen belül már a legfontosabb témájánál volt, és keményen ostorozta a korábbi adminisztrációkat a szerinte előnytelenül megkötött kereskedelmi megállapodások, és ezek következtében elveszett amerikai munkahelyek miatt.
Ezzel együtt a vita kb. első harmada, első 30 perce relatív udvarias körülmények között zajlott, az igazán felfokozott szóváltások a maradék kétharmadra maradtak. A közvetítés trükkös módon egy percre sem engedte el egyik jelöltet sem, megosztott képernyőn még akkor is látszott mindkét főszereplő, amikor a másik beszélt. Ez a látszólag lényegtelen körülmény nagyon fontossá vált a vita egészének elemzésében: az elnökjelölti vitákban hagyományosan legalább akkora szerepe van a nonverbális kommunikációnak, mint a kimondott érveknek. Ebben a műfajban a már a kiegyensúlyozottság látszatára sem törekvő CNN kommentátorai egyértelműen Clinton asszonyt hozták ki győztesnek arra hivatkozva, hogy a profi politikus végig ura maradt gesztusainak, mimikájának, nem csinált semmi oda nem illőt vagy olyat, ami kicsit is ronthatja az összképet. Ezzel szemben Donald Trump végig gesztikulált, szipogott, ivott, együtt élt a vitával. Kétségtelenül ez kevésbé tűnt profinak, jól begyakoroltnak, de kérdés ugyanakkor, hogy a választók szemében Clinton asszony ember feletti nyugalma és valószerűtlenül stabil magabiztossága, vagy az inkább valóságos emberi reakciókat felmutató, de kétségtelenül ezeket időnként szerencsétlenül eltúlzó Trump lesz-e majd a végső elszámolásban a győztes.
Vétett-e végzetes hibát bármelyikük is a vita során? Első benyomásaim szerint nem, és ez jól mutatja, hogy mindkét jelölt komolyan készült a sorsfordítónak beharangozott eseményre. Voltak-e azonban olyan húzásai a jelölteknek, amelyek mégis inkább ártottak nekik – már ha az amerikai választók ízlése megegyezik az enyémmel? Biztosan a felkészüléskor jó ötletnek tűnt, élőben látva mégis sutának hatott, amikor Hillary Clinton még az első percekben egy komolyabb támadásra konkrét válasz helyett a nézőket a honlapjára irányította, ahol élőben a nyilván pártatlannak legkevésbé sem nevezhető tényszerűség ellenőrzés (fact checking) zajlott. Donald Trump hibamérlegében pedig ott van néhány látványos csali meggondolatlan bekapása, amelynek része volt például annak szerencsétlen beismerése, hogy nem fizetett meg bizonyos adókat, mert szerinte az adófizetők pénzét nem jól használták fel a korábbi adminisztrációk.
Végeredmény? Nehéz ilyen rövid idővel a vita után igazán okosat mondani. A CNN gyors mérésének eredményét, amely magasan Hillary Clintont hozta ki győztesnek, érdemes kellő óvatossággal kezelni. Maga a kutatást végző munkatársuk jelezte mielőtt a számok ismertetésébe kezdett, hogy a mintába lényegesen több demokrata támogató került, mint ahogy az országos támogatottságok állnak. Hogy ezt miért nem sikerült elemi statisztikai módszerekkel úgy korrigálni, hogy reprezentatív mintát kapjanak, azt ne tőlem kérdezzék. Talán a megoldást ott kell keresni, hogy a gazdasági kérdésekben nyújtott teljesítményt firtató kérdésre nagyon közeli, pár pontos Clinton fölénnyel járó eredményt hozott ez a furcsa mérés. Talán egy tisztességesen korrigált mintával számolva ki kellett volna írni a képernyőre, hogy ebben a versenyszámban a republikánus jelölt nyert, és ezt valamiért mindenképp szerette volna elkerülni a hírcsatorna.” (Kumin Ferenc, Messzelátó)
Beszámoló 2:
„Azért is lehetett olyan rossz Trump a vitában, mert egyszerűen lusta volt gyakorolni
A New York Times Trump kampányából érkező forrásokra hivatkozva írt arról, hogy a republikánus jelölt azért szerepelt annyira rosszul az első tévévitán Hillary Clintonnal, mert egyszerűen nem volt hajlandó rendesen gyakorolni.
Abban még a republikánus elemzők is egyetértenek, hogy az első vitát magasan nyerte Clinton, Trump teljesen fókuszálatlan és összeszedetlen volt.
A kampánystábból érkező információk szerint azért is lehetett ez, mert nem lehetett rávenni a hagyományos vitagyakorlásra, azaz amikor pódiumra kiállva bombázzák kérdésekkel és gyakorolnia kell a műfajt. Helyette inkább a tanácsadóival beszélgetett felkészülés gyanánt.
Ugyan a Vox szerint az is lehet a háttérben, hogy Trump tanácsadói a) így próbálják meg eltolni magukról a felelősséget b) tudván, hogy Trump minden róla szóló hírt elolvas, így akarják rávenni, hogy a következő vita előtt gyakoroljon, de arra is rávilágít azért, amit már sokan mondtak: Trump teljesen alkalmatlan arra, hogy a politikuslétnek ezt a szárazabb, szakmaibb részét elsajátítsa.
Annak ellenére, hogy tudta több tízmillióan fogják nézni és hogy ez egy mennyire fontos lehetőség lesz a számára, hogy megszólítsa az amerikai embereket, nem tekintett úgy a feladatra, mint egy szakmai kihívásra, ami rendes felkészülést és energiabefektetést igényelt volna, írják a Vox szerzői minderről.” (444)
És önök mit szólnak ehhez?
(p.s.: Egy dolgot azért kiemelek Kumin beszámolójából:
„A CNN gyors mérésének eredményét, amely magasan Hillary Clintont hozta ki győztesnek, érdemes kellő óvatossággal kezelni. Maga a kutatást végző munkatársuk jelezte mielőtt a számok ismertetésébe kezdett, hogy a mintába lényegesen több demokrata támogató került, mint ahogy az országos támogatottságok állnak. Hogy ezt miért nem sikerült elemi statisztikai módszerekkel úgy korrigálni, hogy reprezentatív mintát kapjanak, azt ne tőlem kérdezzék.”
Ezt viszont nem fogják olvasni azokban a médiumokban, amelyek Sorostól kapják a zsozsót…)
Forrás:badog.blogstar.hu
Tovább a cikkre »
