Szeptember 3-án volt báró Eötvös József születésének 203. évfordulója. Tizenkilencedik századi irodalmunk és gondolkodásunk e nagyságát a Mazsihisz akarta ez alkalommal kisajátítani magának. Csak hát köhög a bolha, mondhatnók.
Ha ugyanis ma Eötvös élne, alighanem borzadva szemlélné azoknak a zsidóknak a működését, akik köldöknézésükben folyton azt hirdetik, nélkülük nem lenne szellemi és gazdasági virágzás sehol, így hazánkban sem. Eötvös még egy olyan korban szorgalmazta a zsidóság egyenjogúsítását nálunk, amikor a hazai szabadelvűek jóhiszeműen azt hitték, hogy az emancipációs hullám nemzetünk felemelkedéséhez fog vezetni. A történelem azonban, amint ma már tudjuk, egészen mást mutatott aztán.
Eötvös mélyen hívő katolikus volt. Féltette nemzetét az orosz által vezérelt nagy szláv terjeszkedési kísérletektől. Úgy látta,.ezzel szemben egy fegyver a biztos. A keresztény hit megtartó ereje. Ha a hazai szlávok nagy része katolikus, vallási öntudatuk felélesztésével és a mienkével való egybeforrásával eredményesen szembeszállhatunk e veszedelemmel – vélte.
Montalembert grófnak így írt: „Az az erős meggyőződésem, és már régóta az, hogy a katholikus egyház megerősítése egy államban sem oly fontos érdek, mint az osztrák monarchiában és ezen belül egy országban sem annyira, mint Magyarországban.”
(Idézi Alszeghy Zsolt: A XIX. század magyar irodalma. Budapest, 1924. Szent István Társulat-Stephaneum Nyomda Rt. (Szent István Könyvek 7. 122. old.)
Mindez persze nem érdekli a Mazsihisz megemlékezőit. Nekik csak egy fontos: konjunktúrazsidói nagy kanállal fogyasszák az életet. Szegény Eötvös, mondom, aligha kérne abból, hogy ők magasztalják most fel őt. Őt, aki világosan meghagyta tehát fentebbi idézetében is, mi megmaradásunk alapja.
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
