Újfent magasabb szintre emelkedik a migránsválság okozta feszültség Európában. A német hadsereg élelmet, lőszert és üzemanyagot készletez, Franciaország pedig ütőképes és nagy létszámú nemzeti gárdát hoz létre.
Mintha Európa megint egy lépéssel közelebb került volna valamilyen, a migráció és a terrorizmus okozta fegyveres konfliktushoz. Földi Lászlóval, a polgári titkosszolgálatok volt műveleti igazgatójával beszélgettünk a fejleményekről. – Az olasz titkosszolgálat a minap nyilvánosságra hozta felfedezését, mely szerint terroristák szivároghatnak be a migránsokkal. Jó reggelt kívánunk az olaszoknak, ön egy évvel ezelőtt már nemcsak beszivárgásról, de egyenesen háborúról beszélt.
– Nem hiszem, hogy az olasz szolgálat ne látta volna világosan a helyzetet, és persze nem tájékozatlan a német, a francia, de a többi szolgálat sem. A politika dirigál nekik. Az olasz közlemény egy segélykiáltás, amivel azt akarják a szélesebb közvélemény tudomására hozni, hogy a politika minden tény és realitás ellenére a szakadék felé viszi az országot. Vele együtt pedig Európát. A német szolgálat is próbált hasonló lépést tenni korábban, méghozzá arra hivatkozva, hogy ha a politikusokat nem érdeklik a bevándorlással kapcsolatos hiteles információk és kockázatok, akkor majd a közvéleményt érdekelni fogják. A nyugati szolgálatok többségének tehát elege lett a politikusaiból, és most a saját nemzetük egyszerű polgárait hívják segítségül.
– Komoly helyzet. Mit válaszol erre a politika?
– Kirúgással, ellehetetlenítéssel fenyegetik a renitens titkosszolgálati munkatársakat, de rosszabb is történhet velük. A szolgálatok persze elkéstek. A feszültség mára már igen magas fokú. Például azért, mert csalódtak az ideérkezők. Hol a lakás, a kocsi és a többi, amit ígértek nekik? Ez a csalódottság pedig elég gyorsan radikalizálhatja az idegeneket. De radikalizálódnak a németek is, akiknek a mindennapjaikat feldúlta, felforgatta az invázió. Sőt, jelentős anyagi áldozatokat is követel tőlük. Veszélybe sodorva mindazt, amit az elmúlt évtizedekben a rájuk jellemző kemény munkával megkerestek és összegyűjtöttek.
– Németországban korábban már szóba került a lakások rekvirálása is, hogy legyen hol elhelyezni a migránsokat…
– Hát ez az! Csak idő kérdése, mikor mennek ki a németek az utcára, immár százezres tömegekben, öklüket rázva. Tovább növeli a feszültséget, hogy az egyszerű polgár úgy érzi, bármi történjék is, vitában, konfliktusban a politika mindig az idegenek mellé áll. Sőt, eltűri és kimagyarázza a deviánsok dolgait.
– Ha már itt tartunk: a német rendőrség nemrég olyan statisztikai adatokat szivárogtatott ki, melyek szerint a migránsok egyharmada követett már el bűncselekményt Németországban. Ez nagyon nagy arány. A német közvélemény szerint a politikai vezetők folyamatosan megalázzák a rendőrséget azzal, hogy visszafogott fellépésre, elnéző vizsgálatokra és az ügyek eltussolására kényszerítik, ha migránsok az elkövetők. Franciaországban már bizonyítékok eltüntetésére is utasította a politika a rendőrséget, például a nizzai terrortámadás kapcsán.
– Annál érthetőbb tehát a titkosszolgálatok segélykiáltása. A Nyugat sodródik az utcai konfliktusok felé. Ahogy mondtam, mindkét pólus radikalizálódik, és a rendvédelmi szervek ezt már nem lesznek képesek megakadályozni. De talán nem is akarják, mert ezek az intézmények, ha egyelőre titokban is, de a kultúrájukat és biztonságukat féltő németek, illetve olaszok és franciák mellett állnak.
– Egy törvénymódosítás következtében a német hadsereg bevethető lesz az ország határain belül is, és már jelentős mennyiségű élelmiszert, üzemanyagot és nyilván lőszert is készletez. Franciaországban pedig egy több mint 80 ezer fős nemzeti gárda létrehozására adott utasítást a vezetés. Az ön által jelzett modern háború már zajlik, de úgy tűnik, mintha közeledne egy klasszikus háború is…
– Szerintem a merkeli vezetés elsősorban a közrend védelmére és a polgárháborús veszély elhárítására akarja használni a Bundeswehrt. A franciák is országuk általános rendjét szeretnék megőrizni a most születő nemzeti gárdájukkal. Náluk nincs meg a politikai akarat és az erők közötti konszenzus a hadsereg hazai bevetésére. Elvileg bárki lehet ellenség, egy tiltakozó, bevándorlásellenes német vagy francia polgár éppen úgy, mint egy terrortámadásra készülő dzsihádista csoport. A franciáknál külön feladata lesz majd a nemzeti gárdának a lázadásra hajlamos, no-go zónák ellenőrzése is.
– Pedig sokak számára a katonai készülődés éppen azt jelenti, hogy az kifejezetten Európa védelmére történik…
– Benne van ez is. Könnyen megeshet, hogy a már ideérkezett, bevetési csoportokba szervezett muszlim katonák laktanyákat, bázisokat rohannak le Nyugaton, és komolyabb fegyverekhez, harcjárművekhez jutnak.
– Valahogy így szökött szárba az ISIS is…
– Így, és akkor olyan fegyveres konfliktusok robbanhatnak ki, mint az arab térségben. Beszállnak a harcba az Európában élő másod-, sőt harmadgenerációs muszlimok is, hiszen a frissen beáramló tömeg a maga kultúrájával, szokásaival és megingathatatlan hitével együtt kapaszkodót, illetve pszichikai és fizikai életteret nyújt nekik. Ezen a módon radikalizálódtak az utóbbi években a nyugati no-go zónák is. Szerintem ez a radikalizálódás az egész migrációs jelenség legfőbb problémája. Kérdés, mikor éri el a beérkezők és az itt élők összessége azt a kritikus tömeget, amit már konkrét haderővé lehet szervezni.
– Háborút emlegetünk, de akik a migrációt irányítják, azok több húron is játszanak. Iszlám befektetők már nagy számban vannak ott az európai sportban, gazdaságban – és persze a politikában is. Elég, ha Merkel pártjának nemrég alakított muszlim fiókjára gondolunk…
– Önálló muszlim pártok is létrejöhetnek, amelyeket a gazdag arab államok finanszíroznak majd otthonról. Hogy olyan világot alakíthassanak ki a maguk számára Európában, amely kellően otthonos és barátságos lesz, amikor majd ideköltöznek.
– Ide akarnak jönni?
– Ez világos. Az arab tőkések patinás sportegyesületeket, szállodákat, cégeket, vállalatokat, pénzintézeteket vásárolnak, illetve alapítanak Európában, így teremtve meg a későbbi gazdasági és politikai bázisaikat. Ötven éven belül megváltoznak a világ energetikai viszonyai, Észak-Afrikában elfogy az ivóvíz, az élelmiszer és az ottani elit áttelepül hozzánk.
– Vajon nem nyúlnak bele az ilyen világot felforgató folyamatokba a globalizmus legfelsőbb polcairól? Például van víz a Szahara alatt, csak ki kellene termelni…
– Azokon a polcokon csak a profit és a profitból származó hatalom számít. Egy igen szűk körről beszélünk, amelynek ugyan lenne pénze arra, hogy felhozza a Szahara alatti vizeket, de üzletileg nem éri meg neki. Népvándorlás? Kultúrák és nemzetek megsemmisülése? Ez a réteg megközelíthetetlen és biztonságos magasságokban lebeg a világ felett.
– Itthon is történik valami a rendvédelem szintjén. Hamarosan háromezer új határvadász áll szolgálatba a rendőrségnél…
– Ideje már, mert eddig a közrend fenntartásától és egyéb fontos feladatoktól kellett elvonni az erőket. A debreceni katonazenekar sem tudott megszólalni nemrég egy rendezvényen, mert a muzsikusokat is a határra vezényelték, olyan éles a helyzet.
– Felvetődött egyébként, hogy a migrációs válság és a vele járó terrorveszély okán hozzanak létre közös haderőt a visegrádi tagországok. Lát erre esélyt? – Létre lehet hozni, de minek? Kire küldenék rá a V4-es csapatokat? A NATO-ra? Vagy az oroszokra? Egy közös, speciálisan felkészített határőrizeti erőnek viszont lenne értelme. Mert nem a schengeni vonalon, hanem Európa határain kellene védeni a földrészt.
– Még a külső határoknál is tovább megy az az elképzelés, hogy szálljon partra egy európai erő Líbiában, és akadályozza meg, hogy útnak induljanak a migránsokkal teli hajók. Orbán Viktor is beszélt erről. A liberálisok persze nyers agressziónak nevezték az elképzelést…
– Pedig ez nem rossz ötlet. Agresszió? Ugyan, nem akarunk mi Líbiában kormányt alakítani, van ott már kettő, sőt három is. De a hajókat blokkolni lehetne.
– Egyébként Magyarország kapott már olyan figyelmeztetéseket, hogy könnyen megjelenhet nálunk az amerikai hadsereg a demokrácia védelmére. Vagy valamilyen hadseregszerű, több tízezres magáncég, mondjuk a Blackwater. Megijedjünk?
– Különféle módszerekkel dolgoznak a globalista hatalmi központok. Van ukrán modell, cseh modell és így tovább. Nekünk az a modell jutott, amit André Goodfriend igyekezett sikerre vinni. Civil szervezeteken és az ő tiltakozásaikon keresztül próbálják megbuktatni az Orbán-kormányt.
– Jó ügynök volt Goodfriend?
– Engem szakmai értelemben kifejezetten idegesítettek a megoldásai. Goodfriend súlyosan megsértette a legfontosabb szabályt azzal, hogy állandóan az előtérbe tolakodott. Mint egy színész. Történelmet akart csinálni nálunk, a goodfriendizmus korszakát. Meglehet, nem is így hívják a valóságban. A név, magyarul a „Jóbarát” képletesen utalhat arra, hogy Amerika a magyarok igaz barátja. A hazai illetékesek és a hazai közvélemény azonban pillanatok alatt átlátta a helyzetet.
– Wesley Clark amerikai tábornok azt írta az interneten, hogy szeptember 11. után Washington, illetve a mögötte álló hatalmi erő eldöntötte: hét iszlám országban is megbuktatja a regnáló kormányt. Az olaj miatt született ez a terv?
– Nem, az olajkérdés a hetvenes-nyolcvanas évek problémája volt, szeptember 11-re lényegében már lefutott. Az oroszokról van szó. Már beszéltünk erről egy korábbi alkalommal, de nem árt újra elmondani: nagyon sok fiatal tanult egykor a Szovjetunióban. Ezek az emberek nem lettek a KGB ügynökei, de kialakult bennük egyfajta vonzalom, kötődés az oroszok iránt. Hazamentek, és otthon idővel legtöbbjük fontos politikai vagy kormányzati pozícióba jutott, és persze tovább éltek az oroszokkal kötött személyes kapcsolataik. A Wall Street pedig utasítást adott, hogy el kell kergetni őket. Ez a szíriai konfliktus alapja.
– Ön hogyan illeszti ebbe a képbe az ISIS-t és a migrációt? Talán az ISIS-re akarták bízni az oroszoktól és az oroszbarátoktól megszabadított közel-keleti iszlám térséget?
– Ha így volt, akkor melléfogtak, mert az ISIS-t saját fanatizmusa vezeti. Igaz viszont, hogy ez jól jött az invázió beindításában, a terrorcselekmények végrehajtásában, Európa legyengítésében. A gyenge, kultúrájától megfosztott földrész ugyanis csak az Amerika mögött álló pénzhatalomhoz tud segítségért fordulni, visszafordíthatatlanul annak a globális rendszerére lesz felfűzve. Így biztosan nem jön létre az európai technológia és az orosz nyersanyagbázisok házassága. Pedig ha létrejönne, akkor új fejezet következhetne a történelemben, de nem úgy, ahogy a Wall Streeten megtervezték. Ugyanakkor soha nem szabad elfelejteni, hogy Oroszország is nagyhatalmi logika szerint él, és képviseli érdekeit.
– Bonyolult helyzet… És mi?
– Magyarország lehetősége abban áll, hogy szabadon és kreatívan tekint a mindenkori történelmi kihívásokra.
Sinkovics Ferenc
Demokrata, 2016/34. szám, augusztus 24.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
