Gondolatok Bayer Zsolt kitüntetéséről
A kitüntetéscirkusznak üzenete van. Jobbra is, balra is. Értéke viszont csak a vele járó pénz… Üzenete van, mert ha összehasonlítjuk a mát, a huszonöt évvel ez előtti korral, azt láthatjuk, hogy amiért akkor bírósági perek sokasága zajlott a nemzeti újságírás megteremtői, újrateremtői ellen, azért ma kitüntetés jár. És ez jó. Mert akkor bajban voltunk… nem tudtuk mit és hogyan lehet leírni… a hatalmas szabadságban, amikor minden sorért, futott feljelenteni Horváth Balázshoz az ügyeletes Mazsihiszes följelentő… veszélyes volt akkor a nemzetről, a kereszténységről és a hazáról, Erdélyről és a Felvidékről írni, veszélyes, mint most. Veszélyes, mint mindig. Mikes bíró ma minden bizonnyal a jelenleg regnáló kormány ülepét nyalogatja, s várja a parancsot: – holnap jobbra vagy balra kell-e tolódnia a „független” bíróságnak… Mert ez a bíró akkor is bíró volt, s akkor is mondhatta volna, hogy nem büntet. Ő azonban nem mondta, illetve csak akkor mondta, amikor ez lett a parancs. S akkor lett ez a parancs, amikor az egyik vádlott feljelentette Landeszmannt, a rabbit magyarellenességért…
Mert ha nem mondtam volna… 25 éve az a per évekig tartott, s románellenesség volt az egyik fő vádpont, az 1990. évi véres marosvásárhelyi pogrom megírása miatt… Az antalli talpnyalás ékes és undorító bizonyítékaként. Hiszen a feljelentő a Mazsihisz volt.
Bujdosó P. Gyulára gondolok, aki a rendszerváltás hajnalán is alkotott, írt, és Domokos Pál Péter kortársaként, szellemi harcostársként védte a székelységet, a magyarságot. Egykor a román bíróság elől menekült Magyarországra, 1989-90-ben pedig a magyar bíróság a Mazsihisz feljelentése alapján őt is perbe fogta a magyar nemzet védelme miatt, Zoltai és liberális zsidó társai feljelentése alapján. És Bujdosó P. Gyula meghurcolásáért senki nem kért bocsánatot tőle holtában – sem. És kitüntetést? No, azt senkitől nem kapott, noha nevét lassan a feledés homálya tejesen eltakarja… Brassóban is, Sepsiszentgyörgyön is, és Budapesten is. Pedig a Brassói Lapok, később a Székely Nép felelős- , majd főszerkesztője volt…
Ostoba, skizofrén világ ez. Ma, Zoltai Gusztáv – az egykori feljelentő – a tanácsadó ott, ahonnan Bayer Zsolt a kitüntetését kapta. Minden ugyanaz, de mégsem ugyanaz minden…
Mit mond még el ez a kitüntetés?
Sokat. Többek között azt is, hogy a zsidó hitközség és a liberálisok habzó szájjal adják vissza a plecsnit. A „lovagkeresztet”, amelyet indokolatlanul kaptak meg, hiszen mint nemzeti értelmiség (még kimondani is irritáló), egyetlen tollvonást sem tettek a magyarságért, a nemzet érdekeiért, és ami a legfontosabb: egy olyan hazaáruló gazember bandától vették át, akivel az úriember nem paktál, nem fog kezet, és nem fogad el kitüntetést. A magyar úriember. Kovács Kati erre az etalon.
Ma hőzöng, és a polkorrektség hazug függönye mögül ordibál a liberális és zsidó „értelmiség”, amelynek nem volt szava 2006-ban, viszont mindenkit gyűlölködőnek, nacionalistának, anti-ennek-annak kiabál ki, ha az illető nem ért vele egyet. Ha a történelemhamisítás ellenében az igazat kívánná elmondani írásaiban, előadásaiban, könyveiben, filmjeiben. Mert még ma is mindenki bűnös, ezeknek a szemében, ha a nemzet igazi értékeit és érdekeit szolgálja, s nevén nevezi a tetűt, a férget vagy a hazaárulót. Neki ezt nem szabad… Ellentétben azokkal a szarháziakkal, akik visszaadták a kitüntetést… mert nekik szabad Bayert pofátlanul antiszemitázni, neohorthystázni, uszítónak nevezni. S mindennek, ami a csövön kifér. Mert ők olyan liberálisok, akiknek szent a vélemény – ha az azonos az övékkel.
Bayer más… Ő nem kérte ezt a listát, akikkel egy lapon nem óhajtana szerepelni. Tiszteletben tartva a kitüntető véleményét elfogadta a lovagkeresztet. Nem köpködött, nem nevezte ezeket magyarellenes zsidóknak, hazaáruló liberálisoknak, gyűlöletkeltő senkiháziaknak… Csak elfogadta, átvette és továbbállt. Pedig megtehette volna, hogy e lista átnézése után köszönettel elutasítja a keresztet… De így jobb! Mert most azok adták vissza, akiknek amúgy nem járt volna. Viszont, nem kapta meg – postumus – Bujdosó P. Gyula… aki pedig hatvan éves nemzetmentő munkájáért igazán megérdemelné az állami elismerést… Egyik cikkének gondolataival fejezem be elmélkedésemet a lovagkeresztről:
„(…) Mi, itt élő magyarok, e hazának Árpád óta jogos tulajdonosai, nem engedhetjük meg azt, hogy ebben az országban más nemzetiségű állampolgáraink bármilyen poszton döntő jelentőségű állást töltsenek be. (…)”
Néhai Bujdosó P. Gyula szavai nem vesztették el jelentőségüket. A mostani lovagkeresztes kitüntetéscirkusz, pont ezt bizonyítja…
Forrás:hunhir.info
Tovább a cikkre »
