Újabb részletekkel állt elő a 168 Óra Mengyi Roland (a.k.a.: Voldemort) korrupciós ügyéről. A cikkből többek közt kiderül, hogy a hatóságok birtokában vannak olyan felvételek, amelyeken személyesen a fideszes képviselő beszél, és az is, hogy a félmilliárdos pályázatot előre lezsírozva írták ki azzal a szándékkal, hogy lenyúlják az egész összeget.
A hetilap múlt héten írt először egy korrupciós ügyről, amit sikeresen leleplezett a NAV és a Központi Nyomozó Főügyészség. A nyomozás során öt embert gyanúsítottak meg, eljutottak Mengyi Roland országgyűlési képviselőig is, akit azonban mentelmi joga miatt még nem hallgathattak ki, illetve nem vonhattak eljárás alá. Az üzlet arról szólt, hogy még 2015 tavaszán E. Zsolt és B. Tibor egy eleinte még kétszáz tagból álló szociális szövetkezetre kért volna uniós támogatást. Ehhez kérték a politikus segítségét, aki a vallomások szerint
az elnyert összegnek először először 50, majd végül 90 százalékéra tartott igényt.
A pénzt persze nem elavult Noki-dobozos technológiával, hanem okosba’, oktatás, e-learning, konferencia- és workshop-szervezés címén kiszámlázva keltett volna áttolni Mengyiék zsebébe. Azért persze a klasszikus csúszópénz sem maradhatott ki a történetből: Mengyi még ezeken felül azt is kikötötte, hogy
a pályáztatás előtt adjanak nekik ötmillió forintot, majd ezt a végén ismételjék meg.
Ezt elismerésre méltó iróniával „alkotmányos költségnek” nevezte.
A most csütörtökön megjelent újabb cikk szerint Mengyi étvágya azonban még mindig fokozható volt. A nyomozati iratok tanúsága szerint politikus annyra rácsavarodott az ügyre, hogy a végén már odáig jutott, hogy
a szervezeteknél maradó 10% kétharmadára is igényt tartott.
Egyharmadot magának szánt, egyharmadot B. Szilvia pályázatírónak, és végül az
egytized egyharmadát
hagyta volna meg kegyesen a szövetkezeteket gründoló többieknek. (Így végiggondolva talán nem lehetetlen, hogy ez volt az a pont, maikor valamelyikük felhívta a NAV-ot, hogy van egy jó sztorija.
Vagy így, vagy sehogy
Az egyik gyanúsított el sem akarta hinni, hogy a képviselő út tényleg ennyire prosztó módon követelőzik, még azzal is meggyanúsítja társát, hogy saját zsebre dolgozik. Így aztán személyes találkozót kért, hogy a képviselőtől is hallja a készpénzben fizetendő alkotmányos költségeket. A megbeszélésre Tiszaújvárosban került sor, az egyik gyanúsított így emlékszik rá vissza:
„Én rákérdeztem Rolandtól, hogy mi ez az ötmillió forint. Ő erre azt a választ adta, hogy ezt oda kell adni Petinek, hogy tudja adni valaki részére. Arra sajnos nem tudok visszaemlékezni, hogy kinek kellett ezt odaadni, Mengyi Roland talán a kiíró vagy a döntéshozó kifejezést használta. Mi ezt furcsának találtuk, és próbáltunk erről vitatkozni Rolanddal. Roland nem igazán akart velünk vitázni, határozottan mondta, hogy »most öt, ha lezárják, még öt, vagy így, vagy sehogy«„
Mengyi Roland nem nyilatkozik az őt ért vádakról, a nyilvánossággal jogi képviselőjén, Futó Barnabáson keresztül tartja a kapcsolatot. Az ügyvéd egyik legerősebb érve ügyfele védelmében az volt, hogy az ominózus felvételeken csak hivatkoznak Mengyi Rolandra, de olyan hangfelvétel, amelyen ő maga szerepel, nincsen. Ez valóban jelentősen gyengítené a vádak erejét – ám a 168 Óra szerint a politikusnak
több beszélgetését is lehallgatták, ezek azonban titkosítva lettek.
Futó Barnabás a Hír TV-nek adott nyilatkozatában azzal magyarázta ezeket a telefonhívásokat, hogy Mengyi a térség érdekeit szem előtt tartva vetette latba befolyását a siker érdekében. Ez valóban dicséretes dolog, példás képviselői munka. Csakhogy a hetilap cikkéből az derül ki: a kormánypárti politikus nem egyszerűen egy leadott pályázati anyag pozitív elbírálása mellett lobbizott.
Magát a pályázatot is az ő nyomására írták ki – méghozzá gondosan ügyelve arra, hogy eleve csak az előre lezsírozott pályázók nyerhessenek.
Hogy tudnak maguk reggel a tükörbe nézni?
A Szociális Szövetkezetek Országos Szövetsége fel is háborodott a kiíráson, és tiltakozott ellene. A pályázatot a Kormány.hu-n a minisztérium társadalmi vitára bocsátotta, itt regisztráció után bárki megtehette észrevételeit. A hetilap idéz egy hozzászólást, amely olyan remekül foglalja össze, miért volt bűzlött kilométernyire az egész történet, hogy érdemes szó szerint idézni
„Eredményhirdetés kábé november vége. Könyörgöm, ismerik maguk a naptárt? Az útmutatóban ugyanis alábbi időpontok szerepelnek: Projekt fizikai befejezésének határideje: 2015. december 15. Projekt megvalósításának, a számlák pénzügyi teljesítésének határideje: 2015. december 31. Záró kifizetési igénylés benyújtásának határideje: 2016. január 15. Mégis, hogy képzelik ezt? Szerződéskötésre sincs idő december 15-ig!!! (Persze, lehet, már azok is ott lapulnak aláírva az íróasztalfiókban (vö. »Bocsánat, Virág elvtárs, de ez az ítélet.«). Na jó, megvan mondjuk a szerződéskötés december első hetében. Utána van kemény egy hét az 500 000 000 forint eltapsolására.
(…)
Tíz szerencsés nyertessel számolnak. Ezek akkor kapnak kb. 50 000 000 / szervezet. Ennek fejében mi a teljesítendő elvárás? (Monitoringmutató): Szakmai előadások, workshopok, tréningek száma: nyolc darab. Szakmai előadásokon, workshopokon, tréningeken részt vett célcsoport tagok száma: 300 fő. Semmi más. Tehát az alatt a kábé egy hét alatt egy szervezetnek kell nyolc db összeröffenést tartani, 300 fővel. Ezért kapnak 50 millió forintot. EGY 166 666 Ft/fős (maga a szám is egy ómen) semmire se jó észosztásért, nagy zabálásért. (…) Nem tudom, hogy tudnak maguk reggel a tükörbe nézni, de, gondolom, már régen megrepedt az is.”
Forrás:alfahir.hu
Tovább a cikkre »
