Vajon mire gondolhatott 2010-ben a sydney olimpia női kézlabda döntőjében Imre Géza párbajtőröző, amikor a magyar csapat elherdálva hatgólos előnyét elvesztette a dánok ellen a döntő csatát?
Biztos nem repdesett a boldogságtól, pedig csapatkapitányként ezüstérmet szerzett felesége is, Kökény Bea. Kettőjük kapcsolatát egy igazi ötkarikás szerelem alapozta meg. Kettőjük kapcsolatát most a megszerzett olimpiai ezüstérmek fűzhetik még szorosabbá!
Még az atlantai olimpián ismerkedtek meg egymással. Azon az olimpián, amelyen Bea a magyar női kézilabda-válogatottal harmadik lett, és amelyen a fiatal, mindössze 21 esztendős Géza nagy meglepetésre bronzérmes lett a párbajtőrözők mezőnyében. A kapcsolatból a következő olimpiai ciklus elején házasság lett, ám az elkövetkezendő két nyári játékokat kénytelenek voltak egymás nélkül tölteni. 2000-ben Géza lemaradt az olimpiáról (ez volt az egyetlen, melyet eddig kihagyott), és itthonról nézte, amint a magyar női kézilabda-válogatott a felesége vezérletével ezüstérmes lett, ami nagyon szép eredmény!
Mi lett volna, ha…
Viszont ennek ellenére biztos ott motoszkált Imre Gézában a gondolat, hogy mi lett volna, ha nem pánikolnak be a lányok a második félidőben, és nem ijednek meg a nagy lehetőségtől!? Mi lett volna, ha taktikusabban játszanak, eldugják azt a kis labdát a dánok elől, széttördelik a játékot stb.!?
Még az is lehet, hogy „neheztelt” csapatkapitány nejére, hogy vezéregyéniségként nem volt képes összeszedni, felépíteni romjaiból az olimpiai döntő bizonyos szakaszában önbizalmát vesztett, szétesett kézilabda csapatot, és arany helyett „csak” az ezüstöt sikerült megszerezni!
Azt az egyet azonban teljesen kizárhatjuk, hogy Géza most Rióban visszavágót akart volna Sydney-ért! Hogy majd ő is megmutatja feleségének, hogy igenis, ki tud kapni ő is előnyös helyzetben, amikor már csak egyetlen találatra van a párbajtőröző a végső győzelemtől, amikor fölényesen négy tussal vezet fiatal koreai ellenfele ellen, és már szinte felcsendülnek a fülében a győztes tiszteletére játszott magyar himnusz első taktusai!
Amikor 41 évesen, rutinból becsukott szemmel is illik győzni! Elegendő egyetlen árva kettős találat, elég össze-vissza futkosni a páston, hogy még véletlenül se érje utol őt a kis koreai, nemhogy megszúrja. Elég fetrengeni a páston sérülést színlelve, mint ahogy az albánok tették percenként a Fradi ellen, hogy kizökkentsék támadó ellenfelüket!
Lehet még visszavágó
De az olimpiai döntő az teljesen más dolog, ez egy semmivel se összehasonlítható verseny döntője! Különösen az egyéni sportokra igaz ez a megállapítás, amikor teljesen magára hagyatva áll a sportoló szemben az ellenfelével, egyedül ő tud megoldást találni a győzelemre! És ilyenkor nagyon nehéz meghozni a helyes döntést, mert megremeghetnek a kezek, lábak!
Imre Géza most bizonyára érez csalódottságot is, 41 évesen ott állt az olimpiai arany megszerzésének kapujában! Most szüksége lesz felesége vigasztaló szavaira, aki 2000-ben ismerte meg ezt az érzést. Annál is inkább, mivel hamarosan jönnek a párbajtőrcsapat-küzdelmek, rögtön az első fordulóban a koreaiakkal csap össze a magyar csapat.
Ez lehet majd az igazi visszavágó az elvesztett aranyért! A megszerzett ezüst viszont nagyon szépen csillog, Géza!
Száraz Dénes
Nyitókép: zuglo.hu
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »