A cselgáncsozó Beszlan Mudranov nyerte az orosz csapat első aranyát Rio de Janeiróban. Abban a sportágban, amely nemcsak Vlagyimir Putyin kedvence, de amelynek nyolcdanos művelője is. Ez a siker az orosz csapat megtizedelése után jobb híján elégtétel lehet a társadalomnak, az orosz elnök pedig büszke lehet sporttársára, aki nagyrészt ipponokkal aratott győzelmeivel megmutatta, a sport a politika fölött áll. Persze, Vlagyimir Putyin és a dzsúdó kapcsolatát Nyugaton messze nem így látják.
Aligha újdonság, hogy az orosz elnök szoros kapcsolatban áll a cselgánccsal. Egyenes, tiszta, az erő és az ész kombinációján alapuló, a stratégiai gondolkodást segítő sportnak tartja. Egyébként pedig nemcsak szereti, de máig műveli is ezt a sportágat. Láthattuk, ahogy Londonban egy egész napot töltött a dzsúdósok versenyén, és felvételek sora bizonyítja azt is, hogy nem felejtette el fiatal kora kedvenc fogásait.
Az utca tanította
Putyin és Mudranov közös edzése Fotó: Aleksey Nikolsky / Europress/AFP
Ahogy emlékeztetett rá, a 60-as évek leningrádi utcájának kemény világa tanította meg a küzdelemre, s vitte a küzdősportok felé is. Putyin 11 éves kora óta professzionálisan űzi a dzsúdót és a szambót. Mindkét sportágban elérte a mesteri fokozatot, cselgáncsban 1976-ban Leningrád bajnoka lett, 2012-ben pedig elvitathatatlan tudása mellett a sportág népszerűsítéséért tett erőfeszítéseiért is nyolc danjával a dzsudó legendái közé emelkedett. Nem mellesleg a Nemzetközi Cselgáncsszövetség tiszteletbeli elnöke. Szambóban Tagir Abdullajev kétszeres világbajnok felkészítéséért még 1998-ban megkapta az Oroszország érdemes edzője címet. Ugyanígy a karate egyik ágában is kiérdemelte a „megacélozott harcosoknak” járó hanszi elismerést.
„Gyerek voltam, amikor komolyan elkezdtem foglalkozni a keleti küzdősportokkal, ezek különleges filozófiájával, kultúrájával, valamint az ellenfélhez fűződő sajátos viszonyával” – emlékezik Putyin, aki szerint az itt szerzett tudás és tapasztalat elengedhetetlen egy igazi politikus számára.
Dzsúdódiplomácia
Ahogy az orosz elnök fogalmaz, a dzsúdó nemcsak a testet, hanem a gondolkodást is karbantartja. Megnöveli a belső erőt, fejleszti a reakcióképességet, segít kézben tartani önmagunk, látni az ellenfél gyengéit és erősségeit, megérezni a pillanatban rejlő lehetőséget, és a folyamatos önvizsgálat és a siker felé lök. Ha ezt a politika, a diplomácia nyelvére próbáljuk lefordítani, továbbá a legutóbbi évek orosz lépéseit e szempontból vizsgáljuk, akkor ez az egyensúlyokat kiválóan érző, valójában a másik erejére és a támadásra legalkalmasabb pillanat megtalálásában saját lendületre alapozó dzsúdódiplomácia az ukrán válságtól Szíriáig világosan megmutatkozik a Nyugat és Oroszország szembenállásában.
A világsajtó persze most mindenekelőtt a doppingbotrányt látja és láttatja Putyin sportszeretetében. Hosszú elemzéseket látunk az orosz állami doppingról, amely vádakban persze az orosz társadalom többsége csak újabb támadást lát, s arról, miért nem tiltották el az egész orosz csapatot az olimpiáról. Talán azért, mert elvitathatatlan, hogy a globális elismerés vágyától vezérelve Moszkva túlfeszítette a húrt, közben azonban az amerikai, kenyai, kínai és más sportolók tömeges szuperprodukcióit egyáltalán nem vagy csak elvétve, nem egy országra, hanem megtévedt sportolókra kihegyezve látja gyanúsnak. Ezek után Mudranov ipponjait látva persze érthetően idegesek.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 08. 08.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
