Szoros kapcsolatot ápolt a normandiai városban élő muszlim közösséggel az a katolikus pap, akit iszlamisták gyilkoltak meg saját templomában, miközben misét tartott – derült ki egy hozzá közel álló belfasti pap elmondásai alapján. Hamel atya utolsó levelében a vallások közötti békéről és a barátságról álmodozott.
Mark Ephrem Nolan atya, a Rostrevor melletti Szent Kereszt bencés kolostor papja szerint a normandiai templom elleni támadás bárhol, bárhol megtörténhet. Az sem tartotta vissza a meggyilkolt Hamel atya támadóit, hogy a plébános és a helyi muszlim közösség között rendkívül jó kapcsolat alakult ki az évek alatt – írja a Belfast Telegraph.
Odaadták a templom melletti telket, hogy mecset épülhessen
A pap, aki egy szomszédos normandiai közösségben végzett munkája alatt találkozott Jaques Hamel atyával, elmondta, hogy ő a nővérektől hallott a brutális gyilkosságról és a tragédia részleteiről.
De a gyilkosság helyett inkább a meggyilkolt papról mesélt, aki szerinte nagyon hasonlított Ferenc pápára. Egész életében az elszegényedett területeket próbálta felzárkóztatni, elítélte a diszkriminációt, és a helyi vallási közösségek között is valódi kötelékeket hozott létre:
“Tiszta, egyszerű életet élt, fontos hangsúlyt helyezett a barátságokra és a kapcsolatok ápolására. Ő is támogatta, hogy az egyházi hatóságok a temploma melletti földet a muszlim közösségnek adományozzák, hogy mecset épülhessen rajta. Akik nem tudtak távolabbi mecsetbe menni a ramadán alatt, azoknak elintézte, hogy a községházban vagy más kijelölt épületekben gyűljenek össze.”
Elmesélte azt is, hogy a keresztény közösség ebben a városban valóban tárt karokkal fogadta a muszlimokat. A nővérek olvasni tanították a gyerekeket, és mindenki tisztelte a másik vallását. Szerinte éppen ezt az elfogadáson alapuló vallási barátságot próbálja tönkretenni az Iszlám Állam, és ezt Hamel atya is sejthette. “Ha még itt is megtörténhet, bárhol támadhatnak” – mondta.
Utolsó levélben is az elfogadásról írt
Hamel atyától júniusban kapott utoljára levelet, melyben a pap a közösségek közötti barátság fontosságát hangsúlyozta, és arról írt, hogy csak úgy lehet együtt élni, ha az emberek elfogadják egymást – és ez alól a vallás sem képezhet kivételt.
“Nagyon megrendítő levél volt. Szavaival még halála után a sírból is az elfogadásra bátorítja a híveit. Egész életében azért dolgozott, hogy az emberek ne zárkózzanak be, hogy barátsággal tekintsenek a másikra, és tegyenek meg mindent azért, hogy megőrizzék ezeket az értékeket, melyekkel békét hozhatnak a közösségek életébe”
Elmesélte, hogy a levélben az szerepelt, hogy a barátságokért néha kockázatot kell vállalni, de a jutalom sem marad el: az ember sosem lesz egyedül, és mással együtt mindig tovább juthat el.
Igazából sosem vonult vissza, ha bárki megházasodott, mindig őt kérték meg, hogy tartsa meg az egyházi esküvőt, ugyanez volt a keresztelőknél és a temetéseknél.
Mindig azokra próbált figyelni, akik valamiben hiányt szenvedtek, levelének legutolsó szava pedig ez volt: kegyelem…
(BT – Híradó nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
