A magyar labdarúgó-válogatott fiatal játékosa, Nagy Ádám az ismeretlenségből robbant be és lett az Eb legjobb fiatalja. De mi a titka az ifista korában még a futballtól is eltanácsolt játékosnak?
Az Európa-bajnokságon nyolcaddöntőbe jutott magyar válogatott játékosai teljesítményükkel jelentősen előremozdították saját pályafutásukat. Hosszú idő után újra kelendő áru lett a magyar futballista a nemzetközi átigazolási piacon. A Bernd Storck irányította gárda tagjai közül is kiemelkedik Nagy Ádám, akire a kontinenstorna idején fél Európa felfigyelt.
A középpályást szóba hozták a portugál Benficával, a francia Marseille-jel, de angol és török klubok is érdeklődtek iránta. A játékos végül Olaszország felé vette az irányt és aláírt a Seria A középcsapatához, a Bolognához. De mi az oka annak, hogy Nagy Ádám iránt ekkora ez érdeklődés?
A rövid válasz egyszerű: a 21 éves játékos a magyar futball egyik legnagyobb tehetsége. Érdemes azonban a miértekre megadni a válaszokat. Főleg azért, mert a válogatott meghatározó tagját ifista korában edzői eltanácsolták a futballtól, mondván nincs rá szükség. Több évre abbahagyta a nagypályás játékot és futsalozott. Később (szerencséjére) kiszakadt a honi közegből, az FTC korábbi vezetőedzője, Bobby Davison spanyol futballakadémiáján (VSI) fejlődhetett. Egészen 18 éves koráig, ekkor Spanyolországot elhagyva visszatért Magyarországra: profi szerződést kapott a Ferencvárostól.
A történet további része pedig már a szélesebb nyilvánosság előtt zajlott. Az akkor még az U20-as válogatottat irányító Bernd Strock többször játszatta kezdőként a korosztályos világbajnokságon, később pedig a mély vízbe is bedobta, amikor Elek Ákos cseréjeként Észak-Írország ellen, Belfastban a felnőtteknél is bevetette. Nagy közben meghatározó tagja lett Ferencvárosnak.
Nyomás utána
A magát mélységi irányítóként aposztrofáló játékos szerepköre és feladatai sokrétűek. A védők előtt szűrőként funkcionálva segíti a védekezést. A támadások során pedig ő az, aki a hátvédektől elkéri a labdát, majd dönt, hogy oldalra vagy mélységi irányba mozgatja a csapatot. Pozíciójából fakadóan övé a legtöbb passz egy mérkőzésen, amihez jól jön, hogy futsalos múltja miatt mindkét lábát jól használja. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az Eb-n 90,6 százalékos mutatójával ő volt a csapat legjobb passzolója, érthető az iránta tanúsított érdeklődés.
A taktikai elemzéseket készítő Outsideoftheboot részletes értékelésében mégsem a passzolást emeli ki Nagy kapcsán. „Runnerként”, azaz a „futóként” jellemzik, olyan ritka középpályásként, aki képes folyamatosan mozgásban lenni. A megfelelő futóteljesítmény pedig elengedhetetlenül fontos a pálya közepén, egyensúlyi szerepet betöltő játékosnak.
Nagy adatai ezen a területen is impozánsak. Ausztria ellen például több mint 12 kilométert futott (az Eb teljes csoportkörét nézve ez volt a hatodik legtöbb futótávolság), a belga meccs alkalmával pedig 13 kilométer felett teljesített, ezzel a mezőny élre került. A „gyalogkakukk” üzemmód mellett igen fontos helyezkedése, főleg a mérkőzések kései szakaszaiban, amikor a csapat szerkezete már nem annyira kompakt. Erre (és egyben játékintelligenciájára) jó példa az Izland elleni mérkőzés végén, már 1–1-es állásnál, a félpályánál elkövetett szabálytalansága. Ha akkor nem állítja meg a felezővonalnál az ellenfél játékosát, akár a mérkőzést is elbukhattuk volna.
Bátrabb játék a támadózónában
A szerény, alázatos, magabiztos jellemzőkkel leírt Nagynak persze még van hova fejlődnie. Az elemzés szerint még veszélyesebb lenne a játéka, ha a támadózónában több gólhelyzetet teremtő átadással, esetleg lövéssel vagy góllal járulna hozzá a csapatjátékhoz. (Persze néha megmutatja, hogy képes kulcspasszt adni, ahogy tette azt például az izlandi egyenlítő gól előtt vagy Elefántcsontpart ellen, amikor remekül ugratta ki a mélységből érkező Gyurcsót).
Ritkán próbálkozik hosszú labdákkal, Ausztria ellen például egyet se adott. Mint akár az Eb-n, akár a korábbi felkészülési meccseken bebizonyosodott, egyelőre a lehető legbiztosabb átadást választja. A fizikális adottságokon is van mit javítani, de ahogy több korábbi nyilatkozatában is vázolta: a fejelés és a párharcok megnyerésének hatékonysága a következő feladatainak egyike.
Az Andrés Iniestát és Sergio Busquets-t példaképének tekintő játékos, amennyiben így folytatja a magyar válogatott következő vezéregyénisége lehet, Gera Zoltán után.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
