Elfogadhatatlan, ha valaki azt mondja, nincs politikai alternatíva, ezért is kezdett új mozgalom felépítésébe Gémesi György, Gödöllő polgármestere, korábbi országgyűlési képviselő, aki elképesztőnek nevezi a kormány centralizáló törekvéseit, és felháborítják a bűncselekménnyel felérő közéleti botrányok.
A gödöllői polgármesteri hivatalban találkozunk, a szomszédos szocreál városháza hatalmas épülete már üres, bontásra vár. A folyosón a településnek adományozott oklevelek, elismerések, az irodában, a falon régi vívóbemutatóra hívó plakát. Az asztalra szóda és aprósütemény kerül.
– Nemrégiben az egész ország megismert egy gödöllői öregurat, Barna Illés cukrászt, akinek az üzletében finoman szólva retró hangulat uralkodott. Ezt a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) nem díjazta. Mi lett vele azóta?
– Hetvennyolc éves, befejezte a munkát. Felzaklatták a történtek. Hozzáteszem, a Nébih nagyon humánusan járt el, nem büntették meg Barna Illést, azt mondták, addig nem működhet tovább a cukrászdája, ameddig nem változtat a körülményeken. Próbáltunk segíteni neki, rengeteg felajánlás érkezett. A felújítás alighanem többe került volna, mint amennyit az ingatlan összesen ér. Ő azt mondta, ez jelzés, itt az ideje elköszönni a szakmától. A fél évszázadon át működő üzlet azonban immár mégiscsak Gödöllő történelméhez tartozik, úgyhogy ígéretet tettem rá, hogy megvesszük a gépeket, és elhelyezzük őket a múzeumban. Az utolsó héten kétszer ettem még Barna Illés fagyijából, nem lett tőle semmi bajom.
„Adott egy hatalom, mögötte sok meggazdagodott emberrel. Ezt a hatalmat meg akarják védeni, ennek egyik eszköze a centralizáció” Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
– A gasztronómia is művészet, de ön személyesen is kacérkodik egy másikkal, a színjátszással. Miért éppen Cyrano?
– Hosszú évek óta, egész pontosan 1992 óta szervezünk zenés nőnapi műsorokat, idén kilenc előadásunk volt. A Cyrano persze komolyabb munkát, felkészülést igényelt. Nagyon közel áll hozzám a szerep, nem csak a vívás miatt. Szerelmes költő, sziporkázik, csak van egy hendikepje, az orra, és ezzel nem tud megbirkózni. A Garabonciás színtársulat vezetője, Mészáros Beáta beleegyezett, hogy – teljesülve a régi álmom – beleállhassak a szerepbe. Komoly elismeréseket kaptunk, és ez nem Gémesi Györgynek, a polgármesternek szólt, hívtak már minket máshova, vidékre is. De hivatásos színész már biztosan nem leszek, ha harminc-harmincöt éve történik ez velem, ki tudja, talán más irányba fordul az életem. A világirodalom egyik legszebb darabja, nagyon tudok azonosulni vele. Mély érzelmeket, érzéseket tudunk átadni vele a közönségnek, és ez óriási eredmény.
– Gémesi Györgynek mi a hendikepje? Van gyenge pontja, amely támadási felület lehet?
– Persze, mindenkinek van. Aztán hogy elárulom-e, mi az, az én dolgom.
– Elárulja?
– Sokszor az ember meggondolatlanul repül rá dolgokra, vagy túl rutinszerűen. De olyan igazán gyenge pontok, amelyek miatt komoly konfliktusban kellene lennem magammal vagy másokkal, szerintem nincsenek. Gyenge pont, ha nagyképű vagyok, ha többet gondolok magamról, mint amennyi vagyok, vagy nem vagyok kellő alázattal más iránt – de szerintem ezek nem az én jellemzőim. A hátrány az más kérdés: mondjuk a sportban, ha esetleg nem te vagy a legjobb… Harminc évet küzdöttem vívóként a páston, tagja voltam a ’84-es olimpiai keretnek, de akkor politikai okok miatt nem utazhattunk el Los Angelesbe. Azt is tudtam, hogy nem voltak olyan képességeim, mint mondjuk Nébald Gyurinak. De kitartó maradtam, hittem a munka eredményében. Cyranónak csak vélt gyenge pontja a nagy orra. Mindannyiunknak vannak olyan problémái, amelyekkel valójában mi magunk nem tudunk megküzdeni, holott mások elfogadnának minket olyannak, amilyenek vagyunk. A lényeg, hogy bárkinek becsülettel a szemébe tudok nézni.
– A politikában nem ritkák a karaktergyilkossági kísérletek. Ön egykori MDF-esként, jobboldali politikusként nem fukarkodik a jelenlegi kormányzati intézkedések bírálatával. Minek tartják, árulónak, ellenségnek?
– Jól ismerem a ma már jelentős pozícióban lévő fideszeseket, nekem nem kell bemutatni a fiúkat. 1998-ban a Fidesz és az MDF közötti választási koalíciós tárgyalásokat például én vittem végig. Jobboldali, konzervatív ember voltam és maradtam. A Fidesz is jobbra pozicionálta magát az évek során, most már időnként elérnek a szélsőjobbig is. Engem nem a politikai érdek irányít abban, hogy hol állok, ki vagyok. Akkor is jobboldali voltam, amikor ők még a KISZ-t erősítették, és akkor is jártam templomba, amikor ők még csuhásokról és cápalátogatásról beszéltek. Karaktergyilkosság? 2010-ben le akartak szedni a térképről, ők így szokták mondani. Gémesi körül a Fideszben elfogyott a levegő, ez a kijelentés Kövér Lászlótól származik. Ők táblázatban gondolkodnak. Sosem tudtam a pártberendezkedésükkel azonosulni, mindig is túl militárisnak tartottam. 2010-ben úgy indítottak ellenem jelöltet az urak, hogy előtte megállapodtunk. Nagyon kemény kampányt nyomtak ellenem, a magánéletig lemenően, aztán fordítva sült el a fegyver, az emberek mellém álltak. Ez kisváros, itt nem lehet úgy nyerni, hogy kilencven százalék kommunikáció és a többi a tartalom, mint ahogyan a nagypolitikában megy mostanában.
– Most hidegháború van ön és a kormányzat között?
– Hangot adok annak, ha valami nem tetszik, ezért, mondjuk úgy, bizonyos emberekkel elhidegült a kapcsolatom. A térségi országgyűlési képviselőt például hiába hívom el a képviselő-testületi ülésekre, nem jön el. Nagyon barátságtalan dolgokat tettek ellenem.
– A Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnökeként hogyan tud együttműködni kormánypárti és ellenzéki településvezetőkkel? Nem csapódik le a szakmai munkában is a sok feszültség?
– Az állam és az önkormányzatok közti feladatmegosztás örök téma. 1990 után az állam a feladatokhoz mérten vagyont telepített, hatáskört és forrást adott az önkormányzatoknak. Most államosítás zajlik az iskoláktól a szemétszállításon át az informatikáig, étkeztetésig. Helyben nem lesz miről dönteni, miközben a költségeket mi álljuk.
– Az oktatási rendszer átalakításával kapcsolatban úgy fogalmazott korábban, hogy a fenntartás teljes centralizációja biztosan negatív hatással lesz a helyi közösségekre. Miért?
– Egy oktatási intézmény nem csak az oktatás központja, sok másnak is terepe. Nálunk például zajlik drámapedagógiai oktatás, van egy iskolai színháztermünk. Majd engedélyt kell kérnem, hogy az amatőr színjátszó társulat bemehessen oda. Vagy a tornaterem: gyönyörűen felújítottuk, iskolaidő után hasznosítottuk. A sportegyesületek között egyensúlyt teremtettünk, este 11-ig használták. Az öregfiúk eddig tudták, melyik két óra jut nekik, ezután másként lesz. Ha a nyugdíjasoknak adnánk egy termet, hogy délután összeüljenek, el kell mennem a Klikhez, hogy ezt megengedjék, majd fizetni is kellene érte. Az ilyesminek társadalmi hatása van. Helyben minden feladatot hatékonyabban lehetett megoldani, ha most bármilyen szolgáltatással gondunk adódik, az igazgatónak a Dunakeszin lévő központhoz kell fordulnia. Onnan kijön két ember megnézni a rossz kilincset, elmegy, engedélyt kér az új megvásárlására, ha megveszik, újra kijönnek mondjuk egy hónappal később, és felszerelik. Huszonhat éve csináljuk, tudom, hogy működnek és hogy nem a dolgok. Így nem. Mélyreható változást a reformok reformja sem hoz, a kis Klikekkel sem lesz hatékonyabb a rendszer.
– Mégis mintha működne a kifárasztás taktikája, vagy csupán nyári szünet van és kánikula, ezért csendesebbek a kritikusok?
– Nyár van. Szerintem a pedagógusok folytatni fogják a tiltakozást, komoly szakmai fenntartásaik vannak. 2800 iskolát vesznek el az önkormányzatoktól, ami az infrastruktúra romlásához fog vezetni. A háromezer fő alatti kistelepülések esetében már van tapasztalat, a villanyszámlát kifizették, de a karbantartásra már nem fordítottak elegendő pénzt. Azt a hatalmas vagyont, amelyre vigyáztunk, amelyet felújítottunk, hagyni fogják, hogy tönkremenjen. Az önkormányzati számlákat is a kincstár fogja vezetni hamarosan, a saját pénzünkért úgy kell majd kérvényt benyújtanunk. Körülbelül olyan ez, mint ha önnek oda kellene adnia a fizetését a főnökének, akitől mindig kérnie kellene belőle, ha vásárolni akar valamit. Ő meg még a megőrzésért jutalékot is felszámol. Gyámság alá helyeznek minket, a politika határozná meg, mire költhetünk.
– A centralizálás a Fidesz politikájának egyik lényege, ez egy politikai filozófia?
– Persze! Adott egy hatalom, mögötte sok meggazdagodott emberrel. Ezt a hatalmat meg akarják védeni, ennek egyik eszköze a centralizáció. Mindent a központból akarnak meghatározni. Akkor is, ha sok feladatot csak helyben lehet hatékonyan megoldani. A hatalmat nem érdekli, hogy a centralizáció révén ezek a megoldások lassabbak lesznek, sokkal többe kerülnek, és így tovább. Itt a hulladékgazdálkodás ügye, az állam képtelen volt a saját maga által szabott törvényi feltételeknek, határidőknek megfelelni, nem engedi, hogy mi szedjük be a pénzt, mint eddig, a kassza kiürült, s most mehetek, hogy kérjek forrást a működéshez. A világon hol történhet még meg ilyesmi? Sehol. Elképesztő.
– A kukaholding is a hatalom megtartásának eszköze? Mi értelme az egésznek?
– Gazdasági érdek állhat mögötte. A szolgáltatást fenn kell tartani, a vagyonkezelést átveszi az állam, a várható 300-320 milliárdos uniós támogatással majd jól kistafírozzák a már államosított rendszert, kezelik az amortizáció miatt keletkezett problémákat. Aztán ha ez megtörtént, akkor majd újra kiszervezhetik a munkát, mondjuk a Lőrinc and Lőrinc Ltd.-nek…
– Ha már uniós támogatások, hoztam még egy idézetet öntől. Azt írta a hivatalos Facebook-oldalára: „ma a kormány és személy szerint Orbán Viktor, amikor milliárdokat oszt szét, azt mind uniós forrásból teszi. A magyar gazdaság csakis az uniós forrásoknak köszönheti, hogy nem omlott még össze. Sőt: a felcsúti kisvasút is EU-s pénzből épült! És legyünk őszinték, a bennfentesek szintén uniós forrásból lettek milliárdosok.” Ehhez képest jelenleg üzenünk Brüsszelnek, és a kormányzat folyton az uniót bírálja…
– Ezzel pedig vigyázni kell, Cameron is elszámolta magát…
– De a propaganda egész sikeres, a kommunikációs gépezet működik…
– Az uniónak nyilván nagyon sok problémája van, hatalmas vízfejként működik, sokszor nem tud az emberek kérdéseire válaszokat adni. De nem gondolhatjuk azt, hogy mi fújjuk a passzátszelet egy ötszázmilliós közösségben. Nagyon nehéz úgy elhozni forrásokat Brüsszelből, hogy folyamatosan gyomrozzuk őket. Mondok egy példát. Amikor valamelyik ország az unió soros elnöke, akkor nagyon sok ajtó kinyílik előtte. Nem csak pénzről van szó, arról is többek között, hogy bürokratáink nagyobb szerepet kapjanak az intézményrendszerben. 2011-ben épp Gödöllő volt a magyar soros elnökség rendezvényeinek egyik házigazdája. Orbán Viktor ekkor – március 15-i beszédében – állt elő azzal, hogy ő majd kokikat és sallereket osztogat Brüsszelnek. Várjuk a forrásokat, és közben a jogos kritika helyett bántó szavakat fogalmazunk meg. Az erőteret ügyes diplomáciai lépésekkel lehet bővíteni. Úgy volt, hogy 2011. május 27-én eljön Gödöllőre a teljes európai vezérkar és még Obama is. Hihetetlen előkészületek zajlottak, ez az esemény óriási lehetőségeket tartogatott. Aztán elhangzott a miniszterelnök beszéde, a vezetők pedig más elfoglaltságra hivatkozva udvariasan mind lemondták a találkozót. Majd – és itt az igazi üzenet – Lengyelországban megtartották az összejövetelt. Nem lehet kettős beszédet folytatni, odakint kérni, itthon meg uszítani.
„De semmi nem tart örökké, jelenleg óriási szerencséjük még, hogy nincs versenyképes ellenzék” Fotó: Végh László / Magyar Nemzet
– Visszatérve az idézethez, kikre gondolt, amikor a milliárdosokat említette?
– Benne vannak a sajtóban, rendszeresen olvashatunk róluk.
– Csakhogy ezen mondatokból az sejlik ki, mintha ezek a vagyonszerzések nem volnának törvényesek, az ilyen kijelentésnek pedig súlya van…
– Még az is lehet, hogy törvényesen gazdagodtak meg az érintettek, csak éppen legyártották hozzá a törvényt. Nem akarok bántani senkit, de tényleg ki kell nyitni az újságot, és kell egy kicsit gondolkodni. A kormányzati kommunikáció tematizálni próbál, ezzel akarván elfedni azt, ami mondjuk Rogán Antal körül történik a Portik-ügyben. Amikor Portik arról beszélt, hogy zacskóban adta át a milliókat, az nem válasz, hogy egy tizenöt évre elítélt ember szavai ezek csupán. Miért mondott volna ilyet? Ha nem igazolódik be az állítása, megfejelik a büntetését. Nem őt sajnálom, de abban sem vagyok biztos, hogy nem kerülnek még elő bizonyos dokumentumok. De beszélhetnénk Matolcsyékról vagy a Questor-ügyről is. Az adófizetők pénzével nem lehet játszani, számomra ez alapvetés. Mindkét ügy bűncselekménnyel ér fel, az MNB-alapítványokról Bod Péter Ákos is ezt nyilatkozta, aki mégiscsak a jegybank elnöke volt.
– Akkor is: a Fidesz népszerűsége majdhogynem töretlen.
– Ennek is az az egyik oka, hogy a kormánypárt elképesztő kommunikációs felülettel bír. Elég széles az a kör is, amelyik valamilyen szinten részesül a machinációkból. De semmi nem tart örökké, jelenleg óriási szerencséjük még, hogy nincs versenyképes ellenzék. Amúgy meg rengeteg, a különféle politikusokra terhelő adatokat tartalmazó dosszié gyűlt össze, csomó ügyet elő lehet még venni, ez pedig a Fidesz régi stratégiája: ők birtokolják a legtöbb dossziét.
– Hogy áll a nagypolitikába való visszatéréssel? Indított egy mozgalmat a józan ész forradalmát hirdetve…
– Bővül a mozgalom, sok visszajelzést kapok. Sok témát megvitatunk, érdekes, a bevándorlás messze nem a legégetőbb probléma a hozzászólók szerint. Nemzeti minimumot szeretnénk megfogalmazni, ha ez sikerül, akkor a párttá alakulás eszköz lehet ezek megvalósításához.
– Tényleg fel lehet építeni valami újat? Reális cél ez ma? Lehet hozzá arcokat, nagy neveket is megnyerni?
– Ez majd kiderül. De nekem senki ne állítsa, hogy nincs alternatíva. Ez számomra elfogadhatatlan. Vagy fordítsuk el a tekintetünket, dugjuk homokba a fejünket, és ne vegyünk tudomást az egyértelmű folyamatokról? A lopásról? Engem nem érdekel a hatalom vagy a vagyon, a sírba azt úgysem visszük magunkkal. Hogy mit lehet elérni 2018-ig, majd kiderül, egyelőre magának az alternatívának a megfogalmazása a lényeg, 12 pontban összefoglalva azt a bizonyos említett nemzeti minimumot. Újra le kell tenni az alapokat, nem nélkülözhetjük a hitelességre, tisztességre, becsületre épített összetartozás érzését. Értékrendben, ha példát kellene mondani, a bajor CSU-t érzem közel magamhoz.
– Pénz lesz hozzá?
– Szerintem lesz, méghozzá törvényesen.
– De honnan?
– Lehet törvényesen támogatni egy mozgalmat, hogy kik állnak mellénk anyailag, el fog dőlni.
– Arcok, nevek? Kész Zoltánra gyakran hivatkozik az oldalán…
– Igen, képviselő úrral elég jó a párbeszéd, mint ahogyan Budaörs polgármesterével, Wittinghoff Tamással is. Szerintem sokan jönnek majd, akik hisznek abban, hogy az alap az értékrend, a hitelesség, az eredményesség. De mindenekelőtt nézzük meg, hogy a civilek között össze tudjuk-e hozni a nemzeti minimumot. Ha nem, az is tanulság lesz.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 02.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
