Ha az időrabló, jobbára haszontalan kikapcsolódási lehetőségek közül meg kellene neveznem egyet, gondban lennék. A párhuzamos és végtelen univerzumokat – meg életeket – kínáló videojátékok mellé ugyanis újabban felzárkóztak a tévésorozatok, amelyekről szintén elmondható: két élet is kevés volna, hogy végigélvezzük a műfaj figyelemre érdemes darabjait.
A magyar FOX csatornán futó Outcast (Száműzött) csepp a tengerben. Horrorban utazik, vagyis a The Walking Deaddel ellentétben (mindkét sorozat Robert Kirkman egy-egy képregénye alapján készült) nyomokban sem tartalmazza a Romero-féle, zombihorrorba csomagolt társadalomkritikát, amelyben eljátszhatunk a gondolattal, mivé fajulna az emberiség, ha a lélekről leválik a civilizáció vakolata. Az Outcast – az eddigi részek alapján – ellenben iskolapéldája annak, hogyan kell felépíteni és egyben tartani egy már számtalanszor kivesézett témájú, éjsötét sorozatot.
A megszállottság és ördögűzés William Friedkin 1973-as Az ördögűzője óta mozgatja a filmesek fantáziáját, de próbálkozásaik a vásznon inkább kevesebb, mint több sikerrel állták a sarat. Most a sorozatokon a sor, a pokol kapuját pedig az Outcast nyitja ránk.
Az évadnyitó ugyan nélkülözi az eredetiséget, de erőlködésmentesen idézi meg Friedkin minden idők legrémisztőbb filmjének titulált klasszikusát és annak félelmetes hangulatát. Bár a felütéssel az alkotók, mondhatni, ajtóstul rontanak a házba, a szereplők jellemének és múltjának komótos festegetéséből már kitetszik, hogy nem pusztán a horror mesterműveit idéző atmoszférával kívánnak képernyő elé szegezni nyolc részen át.
Ez nehéz is lenne, mivel a prológus után máris felmerül a kérdés: vajon hányadik démonűzésnél fogy el a kohézió, és hagyjuk magára a szériát? Mivel lehet még fokozni a mindent átható kénszagot? Vagy az olyan jeleneteket, amelyben a helyi lelkészt segítő titokzatos főhősünk reménytelen szócsaták helyett inkább kicsépeli a gonoszt a szerencsétlen gazdatestből, és ezért ráadásul a kiskorú áldozat és a jámborabb néző sem érezheti úgy, hogy a beavatkozás túllépett volna bármilyen határt?
Bár az Outcast a legfullasztóbb perceiben is mindvégig kerüli az olcsó hatásvadászatot, a harmadik részre – úgy tűnik – végleg megnyugodhatunk. A hangulatot és a kőkemény jeleneteket átmentve történetünk ugyanis lelassul, és a luciferi erők által ostromolt kisváros bemutatására, valamint lakóinak, köztük az ördögűzőket övező rejtélyek szövetének szálankénti felfejtésére összpontosít.
Ebből következik, hogy az Outcastnek nem csupán a keményvonalas pszichohorrorok, hanem a karakter- és világépítésben jeleskedő misztikus thrillerek rajongói is örvendezhetnek. Még ha ennek a sorozatkínálatban példátlanul sötét, merész és kompromisszummentes produkciónak nincs is igazából több mondanivalója, mint hogy a patás természetes szálláshelye nem a pokol, hanem maga az ember.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 07. 02.
Értékelés:
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
