Vegyünk egy címeres gazembert, aki a nemzetbiztonság akkori vezetőjével, bizonyos Laborc úrral ült le arról megállapodni, hogyan járatják le a Fideszt, mert az mindkettőnek érdekében áll.
Egyik marad örökké a titokrendőrség feje, a másik meg szabadon lubickolhat az alvilágban, nem kell holmi zavaró bilincselésektől és egyéb rendőri zaklatásoktól tartania. Ezek ugyanis – ezt nekünk, mint kívülállóknak is el kell ismernünk – jelentősen zavarják a bűnözés békés ügymenetét.
Egyik marad örökké a titokrendőrség feje, a másik meg szabadon lubickolhat az alvilágban, nem kell holmi zavaró bilincselésektől és egyéb rendőri zaklatásoktól tartania. Ezek ugyanis – ezt nekünk, mint kívülállóknak is el kell ismernünk – jelentősen zavarják a bűnözés békés ügymenetét.
Mint ismeretes, mindkét szereplő pechjére ezen találkozóról született egy feljegyzés, amely – szakavatott titkosszolgálati módon – titkosítva lett. Sőt, egyes kommentárok szerint ezek a feljegyzés akár lehallgatásnak is nevezhető, ami finom utalás arra, hogy Gyuriferi nem véletlenül beszélt annyit a belső ellenségről, akik miatt nem lehet annyira csinálósra venni a figurát, mint azt ő szeretné.
Ebből a leiratból kiolvasható, az akkori titkosszolgálati vezér meg a címeres olajos maffiózó ábrándos beszélgetéseket folytatott arról, hogy kurvákat meg ilyeneket akarnak majd ráküldeni mindenkire fotók, bomlasztás, zsarolás céljából, mert az mindenkinek, de legfőképpen az elvtársias hangulatnak igen jót fog tenni a továbbiakban. Arról is beszámol az okirat, hogy egyikőjük se tartja magát túlzottan jobboldalinak, mind a ketten érdekeltek abban, hogy maradjon a klasszikus felállás, amikor is a bűnüldöző szerveknek nem kell olyan unalmas és elvilági hívságokkal foglalkozni, mint a bűnüldözés, miközben tüntetőket is lehet pofozni.
1, vállalta, hogy lejárat,
2, elítélt gyilkos,
3, feketeöves gazember, aki igen sok pénzt nyert ki különböző rendszerekből illegális módokon.
Ez a figura állította azt, hogy a drága Rogán Tóni meg tíz milliót vett át zacskóban.
Legyünk vizuálisak: mászkál az ország egyik legismertebb politikusa a V. ker macskaköves útjain, kamerák kereszttüzében, seggében a Blikk fotósával, aztán ezeket hátrahagyva, kicselezve beül egy kávézóba. Nyilván átöltözik, sötét felsőt, esetleg kapucnit vesz fel a zakójára. Sőt, talán a szemébe is fésüli a haját, netán bajuszkát és kecskeszakállat ragaszt, orrára pedig fekete napszemüveget helyez. Így már senki nem ismerheti föl. Ezek után a helyi Fidesz irodában – értik, a HELYI FIDESZ irodában – találkozik egy sötét sarokban Portik Tamással ingatlanbiznyákolni, akitől NEJLONSZATYORBAN (kár, hogy nem cekkerben) vesz át tíz milliót. Hihető.
Tehát: nejlonszatyor, Fidesziroda, tízmiller. Olyan eredeti! Olyan hihető!
Ezt nyilatkozza legalábbis a karperecben üldögélő és rendkívül szavahihető Portik úr, akit a szintén közismerten szavahihető Juhász úr idézett meg egy tárgyalásra balhét keltendő. És mindennek a pénzátadásnak egyetlen oka van, hogy a mindenki által igénybe vehető bérlői kedvezményt a csaja is igénybe vehesse és ami kedvezmény végösszege egyébként alacsonyabb, mint az állítólag átadott összeg.
Vannak kevésbé kidolgozott részletek a történetben, na.
Portik ellen elég sok eljárás zajlik most is, ezen eljárásokban egy közös van, a „büntető” előtag, amely tudvalevőleg nem túl jó ómen. Namost ez a fickó „az éjszaka királyával” a Vizoviczkival is jóban volt, akit meg szintén próbáltak fideszesre maszkírozni, miközben ők tették a böribe, ami barátok közt is pont az ellenkezőjére utal. De vissza Portikhoz! Gondoljuk át: egy lehetősége maradt, ha még valaha akarja látni a napot. Valamelyik általa kedvelt politikusi irányzat – mondjuk a Juhipeti csapata – esetleg egy legfelsőbb bírót, egy köztársasági elnököt, vagy egy igazságügyminisztert ad, és esetleg kegyelmet kap azért cserébe, mert most olyan szépeket hazudik. Mert már most kinéz Portikunknak még két életfogytiglan és a felénél nem tartunk az eljárásoknak. Kétségbeesett ember meg remél, itt a közös pont Juhászpetike és Portik Tamás között.
Szóval van egy ellenzéki balhékeltés. Van egy ellenzéki gátlástalan politikus, aki felhasznál egy gazembert, akinek valószínűleg ez az utolsó szalmaszál. Van egy gazember, aki sározni óhajt és papírja is van róla, hogy ezt egyébként csinálta is.
Persze, mindig kell egy hasznos idióta is.
Valamikor 2006-ban került az országos csatornák igazi médiakereszttüzébe ez a bajszos fiatalember, ez a Máriusz, a Fidesz volt szóvivője, merthogy a 2006-os Nagy Októberi Szocialista Forradalom rendőrattak alatt darabokra verték a szoci vezérlésű nehézpáncélos közegek, akiknek vezetőit egyébiránt továbbra sem sikerült felelősségre vonni. Ha valaki, hát ő annak köszönheti karrierjét, hogy egy ország prűgelknábéja lett (a szó eredeti értelmében, ugye a szoci zsernyákok a teljes Fidesz helyett verték pépesre), amitől olyan szadeszesen vicces módon a Kuncze elmorogta a bajsza alatt, hogy „Mártíriusz”.
Aztán hol le, hol föl vitte az ember sorsát a Jóisten, mostanság épp azzal a keggyel ajándékozták meg, hogy ő lehetett a kerékpározásért felelős kormánybiztos. Ez, hozzátehetjük, meglehetősen illik a személyiségéhez és képességeihez. De most sikerült a kommunikációban szokatlan módon olyat húznia, hogy azt kell, mondjuk: jelen pillanatban nem az eszéért szeretjük a biciklizésért felelős kormánybiztos urat.
Na, ez a Máriusz szerint a Tóninak nem hisz senki, és ezért mindent ki kell vizsgálni. Bravó. A Tóninak. A Portiknak persze, aki a korábban sorolt – khmmm… – hitelességi problémákkal küzd, annak meg hiszünk.
Jó, hogy okos ez a Máriusz. Mindegy, biciklizzünk tovább…
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
