A menekültválság és a megerősödött populista jobboldal amúgy is alaposan felkavarta a német belpolitikát, úgyhogy a német kancellárnak a legkevésbé sem hiányzott egy újabb konfliktusforrás. Angela Merkel ezért aztán szabályosan könyörgött a német államfőnek, Joachim Gaucknak, hogy maradjon a következő ciklusra is. Ám ez azt jelentette volna, hogy a jövő tavasszal kezdődő újabb öt évnek Gauck már 77 évesen vágna neki, és ezt példás önmérséklettel visszautasította. Amivel viszont politikai lavinát indított el.
A jövő februári elnökválasztás ugyanis kiváló lehetőség, hogy a nagykoalíció kisebbik ereje, a szociáldemokraták végre kilépjenek a keresztény pártok árnyékából, és önálló profilt mutassanak föl. Az államfőt a szövetségi parlament képviselői és a tartományok küldöttei együtt választják meg, és bár még pontosan nem lehet még látni, hogy jövő februárban milyenek lesznek az erőviszonyok (addig lesz még tartományi választás is), de az valószínűsíthető, hogy a baloldali pártoknak meglenne a többségük, ha mindannyian (szocdemek, zöldek, szélsőbal és kalózpártiak) összefognak.
De ugyanígy meglenne a szükséges többsége egy jobboldali-zöld indulónak is. Nem csoda, hogy lázas számolgatás és jelöltcasting kezdődött. Számos név repült fel, a többség természetesen politikusoké, de éppen a fentiek miatt egy pártpolitikusnak nem olyan jók az esélyei, hiszen nem látni, hogy egy másik pártnak miért lenne érdeke őt támogatni. Így aztán szóba jönnek civil jelöltek is, köztük talán a legérdekesebb a perzsa származású író, Navid Kermani, akinek az államfővé emelése a migrációs krízis idején még szimbolikusabb lenne.
A migráns persze az ő esetében nem egészen pontos megfogalmazás, lévén már Németországban született 1967-ben, nyolc évvel azután, hogy szülei megérkeztek Iránból. De nem is pontatlan, hiszen iráni állampolgársága is van a német mellett, felesége (vagyis a lehetséges First Lady) is iráni származású iszlámkutató. Kermani természetesen síita muszlim, amúgy teljesen mérsékelt figura, szilárdan képviseli az európai középbal progressziót, szóval akár a sikeres beilleszkedés mintapéldájának is tekinthető.
Ugyanakkor a megválasztása az egykori antikommunista, protestáns lelkész Gauck után mindennél egyértelműben jelezné, mennyire megváltozott Németország.
Válasz.hu
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
