Magyar Bálint a Facebookon trollkodik.
Apropója Pap Gábor kitüntetése, melynek kapcsán hangoztatja, miszerint a művészettörténész elismerésével a tudománytalanság ül tort a belpesti, finom értelmiségi holtteste felett, mivel az MMA-ban egy idióta kapott életműdíjat. Tolják a libnyafik vele együtt ezerrel, hogy ők az okosak, a jobberek meg annyira hülyék, és annyira képtelenek tudományosan teljesíteni, hogy végül kénytelenek futóbolondokat kitüntetni.
Apropója Pap Gábor kitüntetése, melynek kapcsán hangoztatja, miszerint a művészettörténész elismerésével a tudománytalanság ül tort a belpesti, finom értelmiségi holtteste felett, mivel az MMA-ban egy idióta kapott életműdíjat. Tolják a libnyafik vele együtt ezerrel, hogy ők az okosak, a jobberek meg annyira hülyék, és annyira képtelenek tudományosan teljesíteni, hogy végül kénytelenek futóbolondokat kitüntetni.
Szögezzük le előre, hogy a toronyházban az egyik legkomolyabb feladat számomra Pirézzel elhitetni, hogy az MMA nem küzdősport, hanem egy művészeti akadémia. Nem is EGY művészeti akadémia, hanem A Művészeti Akadémia. Most, hogy kell-e ilyen – lévén azért már az Impresszionizmus óta az „akadémia” nem egy menő fogalom – vagy nem, azt hagyjuk meg az ehhez értők belső szakmai és elvi vitájának. Abban a korban, amikor emberkék képesek beszopni egy múzeum padlójára ejtett szemüvegről, hogy az műalkotás, felmerül a kérdés, hogy tényleg minek az akadémia, hacsak nem arra, hogy a „Kiscica gombolyaggal” jellegű festmények és a csillámgiffek világában valami értéket képviseljen.
Mi – akármennyire is trágárok vagyunk – szoktunk kiállításokra járni meg színházba meg ilyenek, szóval voltunk már MMA-s meccsen megnyitón is, és az első dolog ami megfogott, az az ingyen pia és a naftalinszag izgalmas kettőse. Úgy éreztük magunkat az egyébként színvonalas kiállítás megnyitóján, mint egyszeri kamasz a péntek délutáni Bingón a nyugdíjasklubban. Kifejezetten vártuk, hogy legyen valami népzenés énekes betét, aztán nehéz volt lenyelni a röhögést, amikor meg is érkezett.
De pezsi volt, szóval annyira nem lett kultursokkunk, mint mondjuk a CEU menstruációs kiállításán, ami viszont tényleg egy merő undor, bár biztos, arról Magyar Bálint nem fog hosszabb felháborodásokat írni a Facebookon. Nyilván, ő ezt szereti. Hogy legyenek szabadon lengedező faszok, nyílt pinák, vér és mingránshullák, és akkor ő érzi, hogy TÖRTÉNIK körötte a művészet, átjárja a Weltgeist meg ezek, érzi ahogy érzékenyül a lelke. Ahogy a MŰVÉSZ megérinti a szívét azzal, hogy érzékenyen referál a társadalmi egyenlőtlenségekre, korunk igazságtalanságaira, és egyben így KITESZI MAGÁT a NÉZŐ elé, mintegy pőrén és pucéran. Szó szerint. Örüljünk, ha nem tol fel magának valahova egy sörösüveget – na, nem a pornó, hanem a MŰVÉSZET nevében. De Magyar Bálintnak ez tetszik.
Szóval ízlések és pofonok.
És baromi egyszerű dolog egy közel 80 éves művészettörténészbe belerúgni, hisz már öreg és kicsit hülye is talán. Míg ő, Bálint és csámcsogó haverjai meg menők és fiatalok, és nagyon ÉRZIK a dolgot, és ami ennél is szebb, TUDJÁK MI A JÓ. Itt van az, hogy az ember amúgy elég egyszerű fia azt mondja, hogy már kíváncsi lettem, ki az akire így ugranak, és mégis mitől akkora botrány Pap Gábor MMA-s életműdíja akkor, miközben mondjuk egy havibajról rendezett gusztustalankodás megkapja a hype-ot.
Szóval Pap Gábor egy öreg műtörténész. Igazából valóban azt tudjuk mondani, hogy tényleg ezerrel képviseli az MMA-s nyuggerkommandót, de azt, hogy nem érdemelne életműdíjat, azt kár tagadni. Ő is „képvisel valamit”, amit lehet ugyan utálni meg lehet vele nem egyet érteni, de azért még a maga kései, hanyatló formájában is tiszteletreméltó dolog. Annak ellenére, hogy – és most Bálintot idézzük, hogy lássa, hogy figyelünk rá – tényleg nem egyszerű az öreg.
„Szent Korona tulajdonképpen egy adó-vevő készülék. A kereszt nem Jézus Krisztus szenvedésére utal, mindössze egy közönséges antennáról van szó. A „csüngők” energiahullámokat vezetnek annak az agykérgébe, akinek a koronát a fejébe nyomják. A magyar Szent Korona tehát egy „üdvtörténeti jelentőségű eszköz”, amivel a páciens közvetlen kapcsolatot képes létesíteni a magyarok Égi-Királynőjével, Szűz-Máriával.”
Oké. Valóban érezhető, hogy a korral haladva Pap Gábor agyában egyre színesedik az a történet, amit amúgy anno 1978-ban kezdett el, amikor az amcsik visszaadták a Koronát hazánknak. Bizony, azokban a cudar időkben a Magyar Bálint szellemi magaslatain tanyázó művészettörténészeknek „büdös volt” foglalkozni ezzel a „kacattal”, hisz már akkor is annyira haladtak, hogy bár az összeszart és -vérzett vászonnál ugyan nem tartottak, de már akkor megvolt nekik a maguk sokkal progresszívebb ügye.
Jelezném, e korszakból, ha most valaki mond nekem valakit, akinek az életműve megmaradt az agyakban, az kap egy üveget az MMA-megnyitós pezsiből. Nincs jelentkező? Gondoltam…
Ugyanakkor Pap Gábor felvállalta, hogy foglalkozik a Szent Koronával, és akár mondhatjuk, hogy kicsit túltolta a bicajt (na jól van, nem kicsit), de 80 évesen hadd érdemeljen már elismerést, ha már – épp Magyar Bálint szellemi elődeinek köszönhetően – egész életét könyvtárosként kellett tengesse Kiskunhalason, ami valljuk be nem egy kultúrközpont. Ennek ellenére egy komplett művészeti ág, a magyar zománcművészet köszönhet sokat neki. Aprócska szervezői tevékenysége megint csak nem elhanyagolható, talán megérdemel egy 80 évesen kapott életműdíjat.
Pláne, ha valaki a szakma perifériájára szorítva, mindezt kénytelen egy kiskunhalasi könyvtárból levezényelni.
Szóval Pap Gábor egy arc, akit életében végig basztattak a komcsik, és valahogy reflexből most is ezt teszik, amikor 80 évesen a hasonkorú kollégái az MMA nevű művész-nyugdíjas klubban megveregetik a vállát, hogy „Azért Gáborom, szép volt, amit csináltál”. És ezek a faszok megint rajta fenik a nyelvüket. Csak most nem komcsiknak hívják magukat, hanem libsiknek. De töretlenül haladnak, és már megint/még mindig, nagyon büdi nekik minden, amit nem ők szartak. Szép. Úgy tűnik, a dolgok nem változnak, ahogy az sem, hogy szerintük a Szent Korona (értsd: micisapka, tetemcafat, vaskorong stb.) évtizedeken át tartó kutatása „áltudományos marhaság”, míg mondjuk a gender-őrület meg MAGA a haladó tudomány.
Szóval – folytatva Magyar Bálinttal, ha abbahagyja ott, ahol korábban, még baj se lenne, de folytatja az idióta:
„Egy közönséges országban az ilyen szép és tartalmas előadás után az illetőt azonnal szakszerű pszichiátriai ellátásban létesítenék, nehogy kárt okozzon magában vagy a környezetében. Az MMA közgyűlésén ezzel szemben mindössze egy életműdíjjal díjazták a produkciót. Pap Gábor szavait hatalmas taps és ováció fogadta. Talán célszerű lenne az MMA közgyűléseit a későbbiekben egy pszichiátriai kongresszussal összekötni.”
Tudod Bálint, egy „közönséges országban” te nem posztolnál a Facebookon, mert épp a börtönt perelnéd, mert nem kapsz elég levegőt a börtönudvaron. Egy közönséges országban te nem posztolnál, hanem kussolnál. Egy közönséges országban egész biztosan. De sajnos, Magyarország egy „különleges” és nem közönséges ország, aminek van egy Szent Koronája is. Képzeld. Van neki. Amit te leszarsz, Pap Gábor meg nem.
És lehet, hogy 80 évesen azt hiszi, hogy az egészet az UFO-k rakták ide, és az egyetlen hatásos védelem a gyíkemberek ellen, de tudod mit? Hadd mondja. Neki szabad, mert lassan 40 éve kutatja ezt a tárgyat, ami igen, a mániája lett, és mint minden mániákus, ő is túltolta. De te attól még a pofádat befogod, és kussolsz mélyen, mert a szaros bandádnak nincs joga beszólni Pap Gáborra. Értetted? Akkor jó.
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
