Az első megaláztatás akkor ért, amikor a gettóban rám parancsoltak, hogy mossam le két SS-legény hátát – így emlékezett vissza Stenberg Andor, "holokauszt-túlélő" azokra a borzalmakra, amit a munkával töltött hónapok alatt maga is átélt.
A Nagykanizsai Zsidó Hitközség által vasárnap szervezett istentiszteleten arról a háromezer kanizsai és városkörnyéki emberről emlékeztek meg, akiket 1944 tavaszán munkatáborokba vittek.
– Mindössze háromszázan tértek haza – állította Radnóti Zoltán rabbi dr. Székely István, a kanizsai hitközség elnökének köszöntője után. – A holokauszt és a háború az egész társadalom szégyene – mondta a rabbi. aki hozzátette: a múlttal szembe kell nézni, de a szörnyűségeket sem szabad elfeledni. – A gyűlölet ma is jelen van a zsidóság ellen. Ugyanakkor napjainkban a gyűlölethuszárok ötven szavas szótárral becsmérelnek minket, ami szintén fáj nekünk – folytatta.
Hozzátette azt is, hogy „a zsidóság jó dolog, ha szeretjük önmagunkat".
A beszédek után a 90 éves, Izraelben élő Lusztig Zoltán beszélt az átélt, ám túlélt borzalmakról.
– Nekem szerencsém volt – fogalmazott – mivel sikerült elbújnom a fővárosban. A Kanizsán élő családomat viszont deportálták.
A szertartást követően a résztvevők elhelyezték az emlékezés köveit a zsinagóga udvarán lévő emlékműnél.
(Zaol nyomán)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
