A Nyugat vetet le tévéadókat a műholdakról, országai blokkolnak hírforrásokat, de erről a „szabad” sajtó említést sem tesz…
Évtizedeken át tartó hatalmas felháborodás kísérte a hidegháború idején, hogy a szovjet tömb országaiban zavarással tették lehetetlenné vagy nehézzé a nyugati rövidhullámú rádióállomások, elsősorban a Szabad Európa/Szabadság Rádió adásainak vételét. Az akkori, valóban szabad világ szabad sajtója ezt – joggal –, a totalitárius rendszerek velejárójának tekintette, ahol rettegtek az olyan hírek, vélemények terjedésétől, amelyek alááshatták egyeduralmukat. A helyzet most megfordult. Ma a Nyugat vetet le tévéadókat a műholdakról, a nyugati szövetség tagországai blokkolnak hírforrásokat. Méghozzá úgy, hogy erről igen kevés kivételtől eltekintve a nyugati „szabad” sajtó még említést sem tesz. Sőt, az Európai Uniót is beleértve, egyre szervezettebben fegyverkezik az alternatív hírforrások ellen. Nézzünk először két minapi tiltást. Április 20-án Nils Ushakov, Riga polgármestere „totálisan idióta döntésnek” nevezte, hogy az orosz Sputnik hírügynökség lettországi kiterjesztésű portálját (Sputnik.lv) és az RTR Russia tévéállomást az országban a hatóságok blokkolták.
Azzal az indokkal, hogy e médiumok Lettország nemzetbiztonságát fenyegetik. A polgármester feltette a kérdést, vajon a több tízezer, Lettországról híreket adó internetes portál és a több tucat, Oroszországban működő tévécsatorna közül hány lenne besorolható e veszélyt jelentő kategóriába, majd egy füst alatt Lettország szégyenének nevezte a sajtószabadságot durván korlátozó döntést. Vajon ki értesült erről? Ezzel szemben milyen nyugati sajtóvisszhangja lenne, ha Oroszországban kezdenék zavarni a Prágából sugárzó Szabadság Rádió orosz nyelvű adását? A választ mindenki tudja. A kommentárok nem győznék hangsúlyozni, hogy mindez bizonyítja: a putyini diktatúra visszatért kommunista gyökereihez. Márpedig a nyugati közvéleménynek egyre inkább igénye van alternatív forrásokra a rohamosan totalitarizálódó médiája által felkínált monoton étrend miatt. Akik a nyugati hírforrások mellett más médiát is figyelemmel kísérnek, tudják, hogy naponta tucatnyi igen fontos és érdekes hír vész el a nyugati hírfogyasztóknak. Egy kis rutinnal már előre megmondható, mely hírek nem vagy csak igen korlátozott mértékben fognak felbukkanni a nyugati, cenzúrázott és öncenzúrázott médiában. (És ehhez még Udo Ulfkottének sem kell lenni.) Az elmúlt hetek tengernyi példájából ragadjunk ki egyet, amely nem világrengető fontosságú ugyan, de igen jellemző arra, mi történik a „szabad világ” „szabad médiájában”. Először is képzeljük el, mi történne, ha nálunk egy klasszikus operát úgy énekelnének, hogy a partitúrát a kormány érdekeinek megfelelően cenzúráznák. A felháborodásban a német sajtó egészen biztos elöl járna.
Címoldalas cikkek garmada mutatná diadalittasan, íme, mire vezetett, hogy Brüsszel büntetlenül engedi a szólás- és sajtószabadság magyarországi földbe döngölését. Majd német és osztrák színházak, sőt operák kínálnák fel színpadjukat vendégszereplésre a megrendszabályozott magyar előadóművészeknek. Csakhogy ennek éppen a fordítottja történt – minden sajtóvisszhang nélkül. Berlin harmadik legfontosabb színházában, a Komische Operben játsszák Mozart halhatatlanját, a Don Giovannit. Úgy, hogy a librettót Erdogan török elnök, migrációs szultán esetleges megsértésének elkerülése végett megcenzúrázták. A kétszázhuszonkilenc évvel ezelőtt írt darab ugyanis félelmet kelt a mai merkeli Németországban. Amikor Leporello a híres Catalogóban dicsekedve sorolja ura, Don Giovanni szívtipró kalandjainak számszerű eredményeit, és a franciaországi száz hölgy után törökországi kalandjaira kerülne sor, helyette a német énekes szájából Irán tör elő: „und neunzig in Persien”, azaz „és kilencven Perzsiában”. A Don Giovanni cenzúrázásának botrányáról kizárólag az olasz sajtó adott hírt április 26. és 29. között. A német – a tett színhelyének médiája – olyannyira nem, hogy aki a Safari keresőbe beüti a „Mozart Don Giovanni zensuriert” szavakat, ezt a választ kapja a nulla találat mellett: „Nem az »unzensuriert«-ra (cenzúrázatlan) gondol”? A válasz: nem. Aki össze akarja vetni, hogy mi történik a világban egy adott pillanatban egyrészt a BBC, a CNN, valamint a többi nagy nyugati tévéállomás, másrészt a globális orosz Russia Today (RT) vagy az iráni PressTV tükrében, kapcsolja be őket most.
Az előbbi kategóriában lévők egyhangú és unalmas híradásai már-már a szokásos híreket kínálják: állam- és kormányfők tárgyalásai, Észak-Korea és a többi rosszcsont legújabb kihívásai a Nyugat ellen, valamint hírré tupírozott (sport)események szorítják ki a valódi híreket. Az interneten (még) elérhető RT és a PressTV élő adásaiból nem csak olyan közel-keleti hírekről is értesülhetnek a nézők, amelyek a jövőbeni, Európába tartó migrációt befolyásolhatják vagy befolyásolják. Ők hírt adnak arról is, ha egy európai városban tízezrek tüntetnek, netán összecsapnak a rendfenntartó erőkkel, például az adott kormány vagy az Egyesült Államok–Európai Unió szabadkereskedelmi szerződése ellen, vagy láthatják azokat a videókat, amelyek mutatják, miként rúgnak hasba amerikai rendőrök egy széken ülő nőt. Az iráni PressTV műholdas adását az utóbbi években sorra parancsolták le a műholdakról, elsősorban – állítják Teheránban – az adó Palesztinából sugárzott adásai miatt. Ez először Európát érintette, majd a többi földrészt is. Eközben a Russia Today, ez a globálisan mind nagyobb, a nyugati hivatalos körök számára riasztóan növekvő népszerűségnek örvendő adó első számú közveszéllyé lépett elő. Igen: a több nyelven sugárzott Russia Today tévére és a Sputnik hírügynökség két tucat nyelven adott híreire, illetve rádióadásaira már százmilliók kíváncsiak. Az amerikai kongresszus külügyi bizottsága tavaly márciusban szinte hisztérikus hangú meghallgatást tartott ezzel a címmel: Szembeszállni azzal, hogy Oroszország fegyvernek használja az információt. A honatyákat az is nagyon zavarta, hogy az Amerika Hangja és Washington egyéb propagandaadóit szinte senki nem hallgatja vagy nézi.
Mindennek nyomán a Russia Today öngúnyoló, napok alatt világsikert elért videoklipet sugárzott, amelyen az látható, hogy az adó újságírói egy gulágot idéző tömlöcben dolgoznak, percenként telefonálva egyeztetnek a Kremllel, Misa medve főszerkesztői irányítása mellett. Szintén tavaly márciusban az Európai Unióban határozták el, hogy Brüsszelben tucatnyi kommunikációs szakértő közreműködésével elkezdik ellensúlyozni „a Kreml által koordinált félretájékoztatást”. Hát nem szörnyű, hogy az ukrajnai helyzetnek netán valaki más olvasatát is kínálja, helyszíni tudósításokkal bőségesen megfűszerezve? Bemutatva olyan felvonulásokat is, amelyek ezredéért Magyarország az antiszemitizmus világközpontjává minősülne? Nálunk az egyoldalú nyugati hírétrend szinte egyeduralkodó. A kereskedelemben és a diplomáciában meghirdetett keleti nyitás a hírekre nem vonatkozik. Még a magyarországi szállodákban felkínált tévécsomagokban sem, ahol a megszokott nyugati globális propagandaadók – beleértve a nézhetetlen Bloomberg tévét – kizárólagossága szavatolt.
A mind brutálisabb cenzúra melletti perverz nyugati érvelés nem tántorodik el annak bizonygatásától, hogy a Nyugat szabad, és csak a putyini és egyéb állami propagandaszennyezéstől védi az étert. Ez abban az értelemben igaz, hogy szabadon, minden kritika nélkül fojthatnak el olyan híreket, véleményeket, amelyek veszélyeztetik a hivatalos Nyugat által igényelt egyengondolkodást. S amely hírek segítenék százmilliók jobb tájékozottságon alapuló döntését a szavazóurnáknál. Ami egy demokráciában elengedhetetlen lenne.
Lovas István – www.magyarhirlap.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
