Egy kanadai elemi iskolában az újonnan érkezett "menekült" gyerekek rendszeresen bántalmazzák a kanadai gyerekeket, miközben az iskola vezetése, a regionális iskolaszék, valamint a fősodratú média megpróbálja eltussolni az incidensek sorozatát.
Aki beszél angolul, legalul, a Forrásnál megtalálja az erről szóló cikkeket és videót. Aki nem beszél angolul, annak leírom az esetet, kiegészítve egy-két megjegyzéssel.
Az eredeti cikk
2016. április 8-án egy cikk jelent meg a The Chronicle Heraldban „Szülők aggódnak az iskolai gyerekek brutalitása miatt a Chebucto Heights Elemi Iskolában” címmel.
Aggódó kanadai szülők ugyanis arról számoltak be, hogy a "menekült" diákok a Chebucto Heights Elemi Iskolában (Halifax, Nova Scotia, Kanada) erőszakos cselekményeket követnek el. A jelentések szerint ezek a diákok fojtogatják, lökdösik, pofozzák és szóban inzultálják osztálytársaikat.
A cikk egy Missy nevű, kétgyerekes anyára hivatkozik, aki elmondta, hogy harmadik osztályos lányát a cikk megjelenése előtti hétfőn és csütörtökön (2016. március 28. és 31.) két "menekült" fiú fojtogatta, mindkét alkalommal lánccal, és közben az egyik fiú azt kiabálta, hogy „A muszlimok uralják a világot!”. Az iskolai személyzet közbeavatkozott, de tudomása szerint a diákokat további fegyelmezésben nem részesítették.
A Halifaxi Regionális Iskolaszék szerint a "menekültek" 2016. február közepén kezdtek el beiratkozni a Halifax város Cowie Hill negyedében lévő Chebucto Heights Elemi Iskolába. Doug Hadley szóvivő elmondta, hogy 2016. március végén 252 menekült diák kezdte meg tanulmányait a régióban, míg további 71 állandó lakásban való letelepítésre vár.
Missy ötödik osztályos fia szintén durva játék tárgyává vált a focipályán. Beszámolók szerint a játék során a menekült diákok a hüvelykujjukat balról jobbra a torkukon áthúzva nyakelvágást imitáltak, miközben mereven az ellenfél szemébe néztek.
Az iskola válasza az volt, hogy leállították az iskolán belüli focit. Hadley szóvivő szerint azonban ennek nincs köze az erőszakhoz, hanem az történt, hogy lejárt egy időszakos tanár szerződése.
A cikk szintén hivatkozik egy másik, a neve elhallgatását kérő anyára, aki elmondta, hogy a lányát az iskolaudvaron pofon vágták, miután "menekült" osztálytársával nézeteltérésük volt. A lány jelentette az incidenst, de az iskola nem hívta fel az anyát. Az anya azt mondta, hogy a lánya könyörög, hogy ne kelljen iskolába mennie az állandó erőszakos viselkedés miatt.
Mivel sok bevándorló család nem beszél angolul, Missy azt javasolta, hogy legyen tolmács az iskolai személyzetben, aki segít az új diákoknak a tanrendet megérteni, vagy a fegyelmezés okát megmagyarázni. Mint mondta: „Én teljesen az átmeneti beilleszkedési időszak pártján vagyok. Csak úgy gondolom, hogy az iskolában lennie kellene olyan embereknek, akik segítik és irányítják őket.”
Átírás, majd törlés és polkorrekt magyarázkodás
Miután a cikket lehozta, az újság rádöbbent, hogy az eltérő kultúrájúak vadságát bemutatni politikailag inkorrekt, ezért átírták a cikket: finomítottak a címen („A Chebucto Heights-i erőszakos viselkedés aggasztja a szülőket”); az „aggódó szülők”-et „néhány aggódó szülő”-re, a „menekült diákok általi erőszak”-ot „menekült diákokat érintő erőszak”-ra finomították; kivették a láncra, valamint a muszlim felsőbbrendűségre vonatkozó részt; hozzáadták viszont azt, hogy egy harmadik szülő is kapcsolatba lépett velük hasonló aggodalmak miatt.
Az ügyet még így is túl forrónak érezték, ezért végül az egész cikket törölték, és a helyére 2016. április 12-én „Az iskolai erőszakos viselkedésről szóló sztorihoz jobb kidolgozásra volt szükség” címmel magyarázkodást illesztettek be.
A szerkesztőség elismerte, hogy a nevük elhallgatását megtorlástól való félelem miatt kérő két anyán kívül egy meginterjúvolt nagyszülő is hasonló aggodalmat fogalmazott meg, valamint hogy a cikk megjelenése után egy másik család hasonló panasszal fordult hozzájuk.
Ami ez után jött, az viszont a legvisszataszítóbb polkorrekt mentegetés volt: „Az erőszakos viselkedés érzékeny téma. Akárcsak az újonnan érkezettek integrációja, különösen azoké, akik kihívásokkal, sőt akár traumával is szembesültek az idefelé [Kanadába] való útjukon.” (Azt nem fejtették ki, hogy a szintén traumával érkező 1956-os magyarok miért nem hőbörögtek.)
A szerkesztőség így folytatta: „Olvasók jogosan mutattak rá, hogy a >>Szülők aggódnak az iskolai gyerekek brutalitása miatt<< címsor szerencsétlen volt. A brutalitás szó használata gyerekek, különösen egy azonosítható kulturális csoportból valók jellemzésére problematikus.” (Egyem a polkorrekt kis szívüket, ahogyan azoknak az idegen gyerekeknek az érzékenységéért aggódnak, akik sorozatosan bántalmazzák a hazai gyerekeket! Az a kifejezés pedig, hogy „egy azonosítható kulturális csoportból valók”, amit a tényszerű „arab muszlimok” helyett használtak, a polkorrekt csúszás-mászás mélypontja.)
A szerkesztőség még hozzátette: „Sok újságíró a sztori közlését felelőtlennek nevezte. Néhány szülő a társas médián annak adott nyomatékot, hogy jobb fegyelemre, valamint több támogatásra van szükség az iskoláinkban lévő újonnan jöttek segítésére.” (A fősodratú újságírókról tudjuk, hogy a multikulturalizmus agitátorai. Azok a szülők pedig, akik azt hiszik, hogy a nagyobb támogatástól ezek a "menekültek" majd megjavulnak és beilleszkednek, jobb esetben határtalanul naivak, rosszabb esetben hasznos idióták.)
Leleplezés
Az öncenzúra után a fősodratú médiából, bár irodái Halifaxben is megtalálhatók, senki nem vette a fáradtságot, hogy leellenőrizze, hogy a hír igaz vagy hamis-e. Helyette a szokásos felhördülés és siránkozás ment a rasszizmusról, az iszlamofóbiáról, a xenofóbiáról.
A The Rebel Media viszont elküldte Faith Goldy újságírónőt, akinek sikerült érintett szülőkkel, nagyszülővel, diáklánnyal interjút készítenie, akik megerősítették a cikk szavait. Később a The Rebel „ELTUSSOLÁS: szülők, diák MEGERŐSÍTI, hogy menekült gyerekek kanadai gyerekeket fojtogatnak, pofoznak” címmel cikket jelentetett meg erről.
Missy, az egyik anya
Az eredeti sztoriban szereplő kétgyerekes anya elmondta, hogy amint a cikk kijött, mindenki azonnal elkezdte hiteltelenné nyilvánítani a nélkül, hogy leellenőrizték volna. Kérte, hogy a hangját torzítsák el, nehogy megtorlás érje és bigottnak bélyegezzék. Pedig ez távol áll tőle, hiszen nem olyan régen még bizalommal tekintett gyermekei új osztálytársainak megérkezésére.
Elmondta, hogy amikor a "menekültek" először odaérkeztek, alapvető szükségleti cikkeket és ruhaneműt gyűjtő körutat tett, és hogy teljesen az átmeneti beilleszkedési időszak pártján áll. Mindezek ellenére nem engedheti, hogy a menekült gyerekek kanadai gyerekek elleni erőszakos viselkedése tovább folytatódjon.
Felfedte, hogy pénteken azért ment a The Chronicle Herald-hoz, hogy több forrást kérjen a menekültek számára az iskola vonatkozásában: arabul beszélő, állandó tolmácsokra, kapcsolattartókra, tanárokra van szükségük. Úgy érezte, hogy az iskolánál már kifogyott a lehetőségekből, miután egy hét alatt a lányát két különböző menekült diák is fojtogatta.
Az első fojtogatás hétfőn volt, de nem lánccal, ahogyan arról a Herald tudósított, hanem egy nyaklánccal. A második, kézzel való fojtogatás csütörtökön történt. A sorozatos, más gyerekeket is érintő durvaságok kezdtek egymásra rakódni, és ebből elege lett.
Megerősítette a fia által elmondottakat is, vagyis hogy a "menekült" diákok a focipályán a kanadai diákoknak azt mutatják, hogy hogyan fogják elvágni a torkukat, valamint a földbe döngölik, fojtogatják és megütik őket. Az iskola vezetése a durva játék miatt leállította az iskolában való focizást.
Beszámolt a lánya fojtogatása közbeni „A muszlimok uralják a világot!” kiáltásról is. A gyerekek elmondták, hogy valaki ezt kiáltotta a szíriai fiúk közül, és hogy ez többször is előfordult.
Amikor pénteken bementek az iskolába, hogy az igazgatónővel beszéljenek a nyaklánccal való fojtogatásról, az igazgatónő azt mondta, hogy meg van kötve a keze, és harcban áll a szakmai ellenőrével, hogy megpróbáljon tolmácsot szerezni az iskolába. Missy elmondta, hogy a nyakláncos incidens hétfőn volt, a bemenetel pedig pénteken, azaz egy héten keresztül nem rendezték a dolgot.
A kisfiú csak be akar illeszkedni
Napokkal azután, hogy másodszor is fojtogatták, Missy lányát állítólag pofon vágta egy "menekült" diák. Amikor Missy jelentette az incidenst az igazgatónőnek, egy másik diáklányba futott, akinek hurka volt az arcán, mert őt is megütötték. „Tegnap a lányomat megint pontosan ugyanaz a fiú vágta pofon. Megint. Behívattak minket az iskolába, és tegnap volt benn tolmács, és azt mondta [az igazgatónő], hogy a tolmács azt mondta, hogy a kisfiú csak be akar illeszkedni”, mondta Missy.
Hozzátette, hogy kettős mércét alkalmaznak, mert ha egy kanadai diák bánna így a menekült diákokkal, az gyűlölet-bűncselekmény lenne. Azt is mondta, hogy mindenki fél, hogy előrelépjen és valamit mondjon a miatt, ami az eredeti cikk megjelenése után történt.
A névtelenséget kérő másik anya
Goldy újságírónő telefonon beszélt a másik, az eredeti cikkben szereplő anyával is, aki kérte, hogy a nevét és az arcát ne mutassák. A lányával kapcsolatban azt mondta, hogy valószínűleg belehabarodott az egyik "menekült" fiúba, akinek ez nem tetszett, és ezért az iskolaudvaron pofon ütötte, vörös foltot hagyva. Amikor a diáklány ezt jelentette az iskolában, azt a választ kapta, hogy ne menjen a menekült gyerekek közelébe – ez az iskola megoldása mindenre.
Azzal kapcsolatban, hogy a The Chronicle Herald levette a cikket, azt mondta, hogy ez feldühíti, merthogy mindent megtesz, amit tud, hogy a gyerekét megóvja. Az iskolába számos alkalommal bement, mégse tettek semmit. Az újság volt az utolsó reménye.
Hedy mama és unokája
Egy órával az előtt, hogy Goldy újságírónő az operatőrével el akarta hagyni Halifaxet, kapott egy telefonszámot, és így sikerült interjút készítenie egy Hedy nevű nagymamával, valamint Laken nevű lányunokájával, aki hatodikosként szintén oda jár.
Laken elmondta, hogy az osztályában lévő egyik "menekült" fiú megpróbálta fellökni, ezért ő visszalökte. Ekkor a fiú a Laken melletti lány nyakát fogta meg, és felfelé feszítette a lány fejét. Laken többször is rászólt, hogy „Lá!”, ami arabul „Nem!”-et jelent, de a fiú tovább csinálta.
Hedy azt mondta, hogy több forrás segítené az iskolában a feszültség enyhítését. Azt is mondta, hogy megpróbálják szeretettel fogadni őket, mert nem előítéletesek, "hiszen a menekültek ugyanolyan emberek, mint a kanadaiak, de a menekülteknek meg kell tanulniuk mindenkivel kijönni". Felvetette, hogy egy olyan hely kijelölése lenne szükséges a "menekült" gyerekeknek, ahol elsajátíthatják a kanadai kultúrát és az angol nyelvet, mielőtt beengedik őket az iskolába.
Laken azzal folytatta, hogy a menekült gyerekek megérkezése előtt nem volt fojtogatás, de most az ilyen erőszakos dolgok minden nap megtörténnek, és egy kissé fél iskolába menni, mert nem tudja, hogy a menekült diákok mit fognak tenni. Beszélt egy felfordulásról is, ami ez az interjú előtt alig néhány nappal történt. Nagy veszekedés volt – Hedy szerint majdnem zavargás tört ki az iskolában -, mert a kanadai gyerekek azt skandálták, hogy szabadságot akarnak, ugyanis a "menekült" fiúk, még a kicsik is, nagyon durvák az összes lánnyal szemben. A lány elmondta, hogy régebben ebédszünetben fociztak, de ezt az igazgatónő és az aligazgatónő leállította.
Laken megerősítette, hogy az igazgatónő és a tanárok tisztában vannak az erőszakos incidensekkel, de nem tesznek semmit ellene, sőt kettős mércét alkalmaznak. Ha például ő megrúgna valakit vagy egy "menekült" megrúgna valakit, akkor őt az igazgatói irodába küldenék, viszont a "menekült" gyereket csak a székéhez. Szerinte ez azért van, mert ez utóbbi "újonnan jött és menekült".
A bürokraták kitérése és hazudozása
Goldy újságírónő többször megpróbált interjút kérni Lesley McInnes igazgatónőtől, aki ilyen-olyan magyarázkodással kibújt ez alól. Elwin LeRoux tanfelügyelő ugyancsak kitért az interjú elől, és az iskolaszék honlapján közzétett nyilatkozatára utalt vissza, mely szerint a vádaskodások megalapozatlanok. Végül Doug Hadley-vel, a Halifaxi Regionális Iskolaszék szóvivőjével sikerült interjút készíteni.
A szóvivő elmondta, hogy nem szabad az embereknek azt megengedni, hogy egy specifikus csoportot célba vegyenek, vagy azt sugallják, hogy emberek csoportjai egy bizonyos módon viselkednek az alapján, hogy kicsodák és honnan valók. Hozzátette, hogy minden ember iránt toleránsnak kell lenni, és tisztelni kell a különbségeiket.
Azzal folytatta, hogy semmiféle jelzésük nincs arról, hogy az eredeti cikkben megjelent vádaskodások tényleg megtörténtek. A szóvivő szerint az iskola semmi olyanról nem tud, hogy bárki látott volna ilyen erőszakos cselekményeket, illetve egyetlen szülő vagy diák sem lépett előre és jelezte egy felnőttnek, hogy ilyen probléma van, mert akkor azonnal foglalkoztak volna vele.
A szóvivő a későbbiekben azt mondta, hogy a szóban forgó szülőkkel az iskola a mostani interjút megelőző héten beszélt, és továbbra is beszélni fog.
Várjunk csak: az előbb még azt mondta, hogy egyetlen szülő vagy diák sem lépett előre a problémával, most meg azt mondja, hogy az interjú előtti héten az iskola beszélt a szülőkkel, és a későbbiekben is fog! Ilyen az, amikor a bürokrata meg akar felelni a politikai korrektségnek, és belebonyolódik a hazugságba.
Az egyik anya, akit arról kérdeztek, hogy a Chebucto Heights-szal kapcsolatban eltussolás folyik-e, így felelt: „Igenis így hiszem. Jó színben kell feltűnniük, erről van szó. Senki nem akarja elhinni, hogy gyerekekkel szemben erőszakosan viselkednek, és senki nem tesz semmit ezzel kapcsolatban, de ez az igazság.”
Mi a tanulság?
Először is, 1956-ban több tízezer magyar menekült Kanadába. Emlékszünk olyasmire, hogy ezek a gyerekek helyi gyerekeket pofoztak, fojtogattak, miközben azt ordítozták, hogy „A kommunisták uralják a világot!”? Nem, mert intelligenciájuk és kultúrájuk révén be tudtak illeszkedni. Éppen ezért hazug az olyan senkiháziak, mint Pardavi Márta vagy Zsohár Zsuzsanna kijelentése, hogy az 1956-os magyarok a mostani harmadik világbeliekkel egy kalap alá veendők.
Másodszor, idézzük fel, hogy milyen össztűz zúdult László Petrára, hogy a szegény menekült gyerekek így meg úgy… Vajon most hol vannak a szentimentális széplelkek, a hőbörgő fórumozók, az okoskodó megmondóemberek, az elhatárolódó televíziós főnökök?
Harmadszor, a bürokraták (tanárok, rendőrök, politikusok stb.) soha nem fogják megoldani a problémát, mert ha alacsony beosztásban vannak, akkor harminc ezüstnyi illetményért és nyugdíjért még a saját anyjukat is elárulnák, nemhogy a nemzetüket, ha pedig magas beosztásban vannak, akkor maguk is a probléma gerjesztői, nem orvoslói. Legyen tehát elég a sajnáltatásukból, hogy csak parancsot teljesítenek, hogy csak a családjukat akarják eltartani! A többi embernek, akik a kollaboránsok miatt szenvednek, talán nincs családja? Mióta vált elfogadott szokássá a hazaárulók kimosdatása?
Negyedszer, a fősodratú média teljesen elkötelezte magát a fehér ember és kultúra megsemmisítését jelentő multikulturalizmus iránt, tehát rá nem lehet számítani. Ha valaki tudni akarja, hogy mi folyik a világban, akkor az alternatív médiafelületek felé kell fordulnia, valamint saját magának is terjesztenie kell az eltitkolt híreket. Aki tehát teheti, magyar, kanadai, vagy egyéb nemzetiségű ismerőseinek továbbítsa a Forrásnál található cikkeket és videót.
Ötödször, azok a kanadaiak, akik túlságosan hanyagok, hogy az eltérő kultúrát tanulmányozzák, helyette naivan ruhát gyűjtenek nekik, megértő és befogadó szívvel viseltetnek irántuk, mert nem akarnak előítéletesek lenni (ami egyébként is utóítélet, azaz tapasztalat), bizony arra kárhoztatnak, hogy a lányuk vagy az unokájuk bőrén tapasztalják meg a valóságot. Márpedig a Korán, a hadiszok (Mohammed próféta példaértékű tettei), az Az utazó támasza, illetve az iszlám valódi természetét összefoglaló írások az interneten angolul bárki számára elérhetők. A magyarok sem hozhatnak fel kifogásokat, mivel a Kuruc.infón a felvilágosító irodalom magyarul bárki számára elérhető.
Hidra – Kuruc.info
Forrás:
Eredeti cikk:
Parents worried over school kids’ brutality at Chebucto Heights Elementary School
THE CHRONICLE HERALD
Published April 8, 2016 – 8:01pm
Last Updated April 9, 2016 – 7:16am
http://www.blazingcatfur.ca/wp-content/uploads/2016/04/Chronicle-Herald-disappears-Islam-references-in-school-violence-story.pdf
Átírt változat:
Chebucto Heights bullying worries parents
THE CHRONICLE HERALD
Published April 8, 2016 – 8:01pm
Last Updated April 9, 2016 – 10:33pm
http://www.blazingcatfur.ca/wp-content/uploads/2016/04/Chronicle-Herald-edited-version-no-explantion-offered.pdf
Polkorrekt magyarázkodás:
School bullying story needed more work
THE CHRONICLE HERALD
Published April 8, 2016 – 8:01pm
Last Updated April 12, 2016 – 9:31am
http://thechronicleherald.ca/metro/1355424-school-bullying-story-needed-more-work
Leleplező cikkek és videó:
(UPDATE: Chronicle Herald DELETES story) “Muslims rule the world”: Halifax refugee students choke 9-year-old girl using chains
By Rebel Staff
http://www.therebel.media/halifax_refugee_students_abuse_and_choke_young_girls_while_shouting_muslims_rule_the_world_report
COVER UP: Parents, student CONFIRM refugee children choke, slap Canadian kids
By Rebel Staff
http://www.therebel.media/excerpt_halifax_refugee_bullying_cover_up
COVER UP: Halifax parents, student CONFIRM refugee bullying, violence
https://www.youtube.com/watch?v=vn2GIMYZ794
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
