Az idő a kormányt sürgeti, nem a pedagógusokat. Ugyanis az oktatást érintő változásokról nem elég döntéseket hozni, azokat ki is kell dolgozni – mondta a Magyar Nemzetnek adott interjújában Galló Istvánné, a Pedagógusok Szakszervezetének vezetője. Arról is beszélt: a pedagógusi életpályamodell egy nagy lufi, a modern nevelésben partnernek kell tekinteni a szülőket, és Orbán Viktor személyesen is meghallgathatná a szakszervezeti vezetőket.
Gondoltak már arra, hogy Orbán Viktort hívják tárgyalni? Múlt héten ön is azt nyilatkozta, hogy az oktatás helyzetének rendezése egyedül rajta áll.
– Nem szeretem, ha kikosaraznak. Többször írtunk levelet Orbán Viktornak, de közvetlenül tőle sosem kaptunk választ. Még azt sem teszi meg, hogy ő írja alá a levelet. Gyurcsány Ferenc is kapott levelet anno a Pedagógusok Szakszervezetétől (PSZ), de ő azért vette a fáradságot, hogy aláírja a válaszlevelet.
– Ezért a mondatért kemény kritikát fog kapni a kormánypárti sajtótól.
– Jó, hát ne gyurcsányozzunk! Ezzel csak arra szerettem volna utalni, hogy Orbán Viktor akár személyesen is meghallgathatná a szakszervezeti vezetőket, hiszen érzékelnie kell, hogy gond van az oktatásban. Úgy látom, hogy a miniszterelnök vagy nem tudja, vagy nem akarja megoldani ezt a problémát.
– Erre viszont lehet azt mondani, hogy valójában kormányt akarnak buktatni.
– A PSZ mindig szakmai alapokon közelítette meg az oktatás kérdését. A nyilatkozatainkban soha semmiféle kormányellenes propagandát nem hirdettünk. Én tudom, hogy a sajtó örülne neki, de a szakszervezetnek nem ez a dolga. A PSZ-en belül a vezetőségben és a tagságban is sokféle pártszimpátiájú kolléga van, és jól megférnek egymással. A szakszervezet sosem a kormány, hanem az intézkedések ellen emeli fel a hangját. Mindegy, hogy milyen színű párt van hatalmon. Például mindenki számon kéri rajtam, hogy a PSZ a tanárok 13. havi fizetésének megmentéséért miért nem csinált semmit 2008-ban. Dehogynem csináltunk, csak az embereknek véges az emlékezetük. 2008 novemberében ott tüntettünk a Szalay utcában a bérelvonás miatt. Emlékezetem szerint akkor nem a Fidesz kormányzott, hanem az MSZP.
– Szakmapolitikailag miben változott az oktatás 2010 óta?
– Nagyon erőssé vált az állami akarat arra, hogy kézben tartsák a közoktatást. Persze ne legyünk álszentek, minden hatalomra jellemző, hogy szereti a saját ideológiáját megjeleníteni az oktatás tartalmában. Volt, aki ezt diszkrétebben és finomabban csinálta, más erőteljesebben teszi. A legfontosabb változás tehát, hogy a köznevelés rendszerében egy példátlan központosítást vezettek be nagyon rövid idő alatt. Ha körbenézünk Európában vagy a tengerentúlon, az oktatás általában a helyi önkormányzatok feladata a társadalmi beágyazottság miatt. Egy önkormányzatnál a szülő a választópolgár, ezért ha költenek az iskolára, ez a következő választásnál megtérül. Az iskola sokkal közelebb volt a lakosokhoz korábban, mint most, amikor a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) része. Az új elv az lett, hogy a szülő ne szóljon bele, mi történik a gyerekkel az iskolában. A demokráciákban viszont a szülő partneri kapcsolatban áll az iskolával. Nagyon sokat dolgoztak a tanárok ennek a partneri kapcsolatnak a kialakításán az előző oktatási rendszerben. Számukra is új volt, hogy a szülőt partnernek kell tekinteni, hiszen együtt nevelik a gyerekeket. Ehhez képest jött 2010, amikor Hoffmann Rózsa vissza akarta adni a tanárok tekintélyét. A modern, korszerű nevelés viszont nem tekintélyelven alapul, hanem partneri kapcsolaton.
– Amikor a szülők a közoktatás helyzete miatti tiltakozásból nem engedték iskolába a gyerekeket február 29-én, többen úgy értékelték, hogy ezzel politikai célokra használták fel a diákokat.
– A szülőknek ez az egyetlen eszköz állt rendelkezésre ahhoz, hogy megüzenjék a hatalomnak, rossz az oktatáspolitikája. A „Nem leszek suliban” akcióról sokan azt gondolják, nem érintette meg a kormányt. Pedig valójában nagyon súlyos üzenetet jelentett, hogy a szülők nem viszik iskolába a gyerekeket.
– Lesz érdemi eredménye annak, hogy a szakszervezetek és a civilek összefognak? Mintha a sok akció elaprózná a mozgalmuk sikerét.
– Lehet így is fogalmazni, de úgy is, hogy ez a sok apró, folyamatos akció állandóan ébren tartja az oktatás ügyét.
– Lázár János szerint a polgári engedetlenség kudarc volt.
– Abból a szószékből Lázár János nem is mondhatott volna mást.
– És vajon kialakulhat-e egy szakszervezeti-civil-önkormányzati együttműködés azért, hogy azok az önkormányzatok, amelyek megtehetik, visszavegyék az iskolákat? A Magyar Önkormányzatok Szövetsége egy oktatásról szóló konzultáción kinyilvánította, hogy szívesen viszszakapnák az iskolák fenntartását.
– Ez bonyolult kérdés. Ha a kormány lemondana az állami intézményfenntartásról, az alaptörvényt is meg kellene változtatni. Tudniillik az alaptörvény rögzíti, hogy ma Magyarországon mindenki tarthat fenn iskolát, egyedül az önkormányzatok nem. Ennek pedig kifejezetten politikai okai vannak. A 2010 előtti önkormányzati fenntartással az volt a baj, hogy sok önkormányzatnak nem voltak olyan anyagi bevételei, hogy színvonalasan tudja fenntartani az intézményeket. A szándék megvolt, csak a pénz hiányzott. Ez kiküszöbölhető lett volna azzal, ha a szegény önkormányzatokat az állam pluszpénzzel segíti. Az mindenesetre bebizonyosodott, hogy a túlcentralizált állami fenntartás nem működik.
– Tehát akkor nem igaz az a kormányzati állítás, hogy a 2010 előtti oktatási rendszer megbukott, mert csődbe mentek az önkormányzatok?
– Tény és való, hogy 2010-ig az önkormányzatok eladósodtak, de ennek nem az oktatás volt az oka. Az önkormányzatok rengeteg olyan vállalást tettek önként, amelyet nem kellett volna. Szinte azt kell mondjam, hogy 2008-ban és 2009-ben már szándékosan adósodtak el. Akkoriban már érzékelhető volt, hogy 2010-ben a Fidesz meg fogja nyerni a választásokat. Hogy ezután a totális központosítást végre tudja hajtani, ahhoz rendesen aládolgoztak a fideszes önkormányzatok azzal, hogy túlvállalták és eladósították magukat. A túlcentralizáltság egyik haszna egyébként az volt, hogy lehetett pénzt kivonni az oktatásból.
– A pénzkivonással a kormány nem értene egyet. Rétvári Bence államtitkár nemrégiben azt nyilatkozta, hogy 2015-ben a GDP több mint hat százalékát költötték oktatásra.
– Nem akarok számháborúba belemenni. A Kliknek azért vannak állandó anyagi problémái, mert hiányzik a kasszából, amit korábban az önkormányzatok saját forrásként az intézményfenntartáshoz tettek. Nagy előrelépés lenne, ha az intézmények visszakapnák az autonómiájukat, még ha ez nem is oldaná meg a közoktatás minden problémáját. Ezzel pedig a kormány beismerné a nyilvánvalót: megbukott az oktatáspolitikája. Ha nem lenne nagyon nagy baj, nem lenne szükség a köznevelési kerekasztalra. De az egész életpályamodell is egy nagy lufi. A béremelés igazán csak az óvodapedagógusoknak és általában az alsó tagozatos tanítóknak adott tényleges keresetnövekedést. A többieknek vagy kismértékben emelkedett a bérük, vagy egyáltalán nem. Ugyanis a béremelés ára az volt, hogy sok pótlékot elvontak, a túlórákat meg csak bizonyos határ után fizetik. Maga az egész pedagógusi bérrendszer – amelyre annyira büszkék – csak három dolgot nem ismer el: ha valaki többet dolgozik, ha valakinek több diplomája van, és ha valaki jobban végzi a munkáját. Hogy egy egyszerű példát mondjak: 22–26 órát kell kötelezően tanítani, tehát nem egy meghatározott óraszám van megadva. Hiába dolgozik valaki heti 4 órával többet, ami havi szinten már 16 óra, ugyanannyi pénzt kap, mint aki nem. Pedig ha háromezres óradíjjal beszorzunk 16 órát, az közel 50 ezer forint. Az eltérő munkamennyiség, de egyforma bér feszültségeket okoz a kollégák között. Emellett a pedagógusok minősítési rendszerével is komoly problémák vannak. Talán nem tévedek, ha azt mondom, hogy uniós forrásokat használtak fel az utóbbi kidolgozására. Ha ezt megszüntetnék, vissza kellene fizetni a pénzt az EU-nak, így nem valószínű, hogy érdemben változtatnak.
– A minap említette, hogy normális jogállamban elfogadhatatlan lenne, hogy a munkáltató olyan durván akadályozza a szakszervezetek sztrájkszervezését, mint ahogyan a kormány teszi. Ha nincs normális jogállam, akkor remélhető, hogy lesz normális közoktatás?
– A Pedagógusok Sztrájkbizottsága a 25 pont megfogalmazásakor és a tárgyalásokkor is kifejezetten szakmapolitikai kérdésként kezelte az oktatás ügyét. Holott nagyon jól tudjuk, hogy a rendszerszintű változtatások már kőkeményen politikai kérdésnek számítanak. Ez alapján tehát nem várható el a kormánytól, hogy gyökeres változtatásokat hajtson végre.
– Szakszervezetként hogyan tudják megvédeni azokat a tanárokat, akiket fenyegetéssel próbálnak eltiltani a sztrájktól?
– Míg egy jogszerű sztrájkban való részvétel miatt egyetlen kollégát sem érhet hátrány, itt magát a részvételt próbálják fenyegetésekkel megakadályozni. Persze ennek sosincs írásos nyoma, így nem is bizonyítható. Mi viszont folyamatosan kapjuk a jelzéseket, hogy milyen módon próbálják elérni a pedagógusoknál, hogy álljanak el a sztrájktól. Különösen a fideszes önkormányzatok akarnak megfelelni a kormány elvárásának. Olyan is történt, hogy egy intézményvezető tiltotta meg, hogy a szülőket a sztrájkról értesítő levelünket kiküldjék. Holott biztos, hogy nagyon sok szülő egyetértve a sztrájkbizottság követeléseivel, segíteni fogja a pedagógusokat azzal, hogy ma nem viszi be a gyerekét.
– Milyen mozgástere lehet abban a PSZ-nek, hogy a sztrájkban részt vevők biztonságban érezzék magukat?
– A sztrájkolók így is biztonságban érezhetik magukat, a fenyegetések csak üres fecsegések. Senki sem zsarolhat azzal, hogy kirúg egy sztrájkoló tanárt, mert egy munkaviszony megszüntetéséhez indok kell. Persze nem biztos, hogy minden kolléga van olyan idegállapotban, hogy ezt a harcot felvegye. A sztrájk nem inkognitóban történik, azt fel kell vállalni. Például bármennyire is tiltakoznak a kollégák, az intézményvezetőnek dokumentálnia kell a résztvevőket a bérlevonás miatt.
– Ha mégis ér valakit retorzió a sztrájk miatt, biztosít neki jogi segítséget a szakszervezet?
– Természetesen a PSZ jogászai segítenek.
– A sztrájk napjára nem kapnak pénzt a pedagógusok. Tudják őket a sztrájkalapból kompenzálni?
– A sztrájktörvény előírása szerint eltérő megállapodás hiányában a sztrájk idejére nem jár munkabér. Ez azt jelenti, hogy meg lehetett volna úgy is állapodni, hogy kifizetik a munkabért, de ezt nem fogadta el a kormány. Pedig volt már arra példa, hogy a tanárok sztrájkoltak, és megkapták a fizetésüket. Egyébként ha kötelezik a pedagógusokat arra, hogy a kieső munkanapot és tanítási órákat pótolják, akkor azt túlórában kell nekik kifizetni, tehát a pénzüknél maradnak.
– Azért fogadták el a kormány ultimátumát, hogy április 20-ból ne csússzanak ki, mert jönnek az érettségik. Hogyan tudnak majd ez idő alatt nyomást gyakorolni a kormányra, vagy akkor, ha elkezdődik a nyári szünet?
– Ennyire ne szaladjunk előre, még hétfőn is tárgyalunk a kormánnyal (az interjú múlt pénteken készült – a szerk.), és az államtitkárság szerint új javaslatokkal fognak előállni.
– Látja reális esélyét a megállapodásnak?
– Nem tudok nyilatkozni. (A hétfői tárgyalás után a Pedagógusok Sztrájkbizottsága elfogadhatatlannak nevezte a kormány javaslatait – a szerk.)
– Visszatérve: mi lesz az érettségik alatt és után?
– Ha arra gondol, hogy az érettségi és a nyári szünet alatt nem lehet sztrájkot szervezni vagy embereket tüntetésre összehívni, akkor valóban igaza van. De azt gondolom, az idő nem minket sürget. A mi akcióinktól függetlenül a kormánynak gyorsan kell cselekednie, hiszen a változásokról szóló döntéseket nem elég meghozni, azokat ki is kell dolgozni. Pont ezért elképzelhető, hogy nagyon forró ősz elé néz a kormány.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 20.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
