A beatkorszak szellemi központjára, San Franciscóra nem igaz a mondás, hogy a változás gyönyörködtet. Mióta a high-tech ipar nagyágyúi megszállták a Szilícium-völgy legfontosabb városát, egyre több a szegénysorban élő és a hajléktalan. Hiába hirdeti büszkén a kínai származású Ed Lee polgármester, hogy San Francisco a világ innovációs fővárosa, a következményeknek sokan nem örülnek. Turistaszemmel viszont ma is kívánatos város.
A Capitoliumra emlékeztető impozáns épület sem rettenti el a drogdílereket az ügyleteiktől. Marihuánafelhőt eregető hajléktalanok fetrengenek a városháza előtti gyepen, a belváros közepén. A biztonsági szervek megtűrik a szerencsétleneket, csak a hangoskodókat igazoltatják, azokat is véletlenszerűen. Ennyiből rá se lehet ismerni San Franciscóra, a leírás jobban illik valamelyik latin-amerikai nagyvárosra. Pedig Kalifornia egyik legvonzóbb helyén vagyunk, a belvárosban sétálunk, ahol éppúgy belefuthatunk okosóráját nyomkodó üzletemberbe, mint szenvedélybeteg drogfogyasztóba.
Sajnos a kétezres évek közepén indult információtechnnológiai forradalom alapjaiban változtatta meg a város hangulatát. San Francisco kínai származású polgármestere, Ed Lee tevékenységének köszönhetően folyamatosan épülnek a hatalmas irodaházak, felhőkarcolók, a városkép átalakul, terjeszkednek a menő high-tech cégek. Az egyik legnagyobb internetes szolgáltató, a Mozilla és a közösségi média egyik zászlóshajója, a Twitter központja is San Franciscóban található. De itt vannak a többiek is: a közeli Mountain View-ban székel a Google, egyórás autóút vezet Palo Altóba, a Facebook központjába, az Apple főhadiszállása szintén a Szilícium-völgyben, pontosabban Cupertinóban található. Ezen hatalmasra duzzadt vállalatok többségének jellemzően San Franciscóban is van irodaháza, vagy ha erre nem is költenek, a munkatársaik jelentős része él a városban, ahonnan a magára valamit is adó vállalat autóbusszal szállítja a munkavégzés helyszínére a dolgozóit. Vagy a cég alkalmazottai bérelnek lakást a városban, ahonnan a magyar HÉV-hez hasonlatos „barttal” mennek munkába. A városlakók nem repesnek az örömtől, az ingatlanárak az égbe szöktek, egyszobás lakásért akár 3500 dollárt (980 000 forintot) is kérhet havi bérként a tulajdonos. Az újraszabott lakáspiac áldozatai nem állják a versenyt a gazdag vetélytársakkal, így kilakoltatják őket, és kénytelenek más városba vagy államba költözni. A kétezres évek elejétől jellemzően a Mission negyedben és a hippikorszak emblematikus utcájában, a Haight Streeten csellengtek, kéregettek, gitároztak a hajléktalanok. Ma már bárhol látni hozzájuk hasonló figurákat.
Ragaszkodnának a múlthoz
A helyiek többsége fájlalja, hogy a szilícium-völgyi milliomosok és a kínai befektetők megváltoztatták a város arculatát, hogy elüldözik a középosztályt és az alsóbb rétegeket. E sorok írója 2001-től fordult meg többször is a városban. A változás szavakkal nehezen kifejezhető. A kétezres évek elején nyoma sem volt technikai forradalomnak, a mamutcégeknek eszükbe nem jutott építkezni a Csendes-óceán partján. Tíz évvel később a nagytőke vezényli a városkép átalakítását, a szegények kilakoltatását, az új játékszabályok szerint működő ingatlan- és albérletpiac változásait.
Az „őslakosok” ragaszkodnak San Franciscóhoz, ami érthető, hiszen ebbe a városba könnyen bele lehet szeretni. A fekvése csodálatos, a tömegközlekedése – főleg Los Angeleshez képest – egyszerű, kényelmes és átlátható, adottságai sokoldalúak, történelme sokszínű.
A beatkorszak egykori szellemi műhelye, a San Francisco bohém olasz negyedében, a North Beachen található City Lights könyvesbolt mára turisztikai nevezetesség lett. Az ötvenes évek elején Lawrence Ferlinghetti festőművész, költő alapította a kultikus helyet, itt olvasták fel, adták elő műveiket a beatkorszak alkotói. A North Beach bohém, vidám hely, azt hihetnénk, hogy bevándorló olaszok vannak többségben. Pedig hiába festettek minden oszlopra zöld-fehér-piros csíkot jelképező olasz zászlót, ma már a többség kínai. A távol-keleti túlsúlyra jellemző: a tömegközlekedési eszközön előbb angolul, majd kínaiul, végül spanyolul közlik a következő megálló nevét. A remek olasz és haléttermeiről, valamint a fagylaltkülönlegességéről ismert North Beach szomszédságában húzódik a Chinatown. Jellegzetes kínai árukkal csalogatja a turistákat.
Kinőtték a gyorséttermeket
Manapság a high tech ipar képviselői fedezték fel maguknak a Mission negyedet, ami eredetileg a latin ajkúak központja volt. Spanyolok, mexikóiak találtak itt menedéket hosszú évtizedeken keresztül. Ma már küszöbön az őrségváltás, a Missionben történik a legtöbb kilakoltatás. A Mission utca három Rákóczi útnak felel meg, a budapesti Keleti pályaudvar környékének hangulatát idézi. A Huszonnegyedik és a Mission sarkán kapható a város legjobb burritója: tíz dollárért egy ízlésesen megpakolt 25 centis mexikói különlegességet kaphatunk. Egyesek szerint a tortillába tekert bab, hús, zöldségek és szószok kombinációjáért már megéri átrepülni egy teljes kontinenst.
Az amerikaiak jellemzően gyakran járnak étterembe. Az élelmiszer-alapanyagok annyival nem olcsóbbak, hogy megérje otthon főzni. A gyorséttermet rég „kinőtte” az amerikai társadalom, a többség inkább az igényes melegkonyhát részesíti előnyben. A multikultúra jegyében indiai, thai, olasz, japán, eritreai és egyéb specialitásokat lehet fogyasztani. A kiszolgálás elsőrangú, ez alapvetően érvényes minden szolgáltatásra. Magyarországon szocializálódott emberként felfoghatatlan, hogy miért beszélt le saját üzletéről egy cipőbolti eladó. Nem hittem a fülemnek, amikor egy másik, ellenérdekelt boltot javasolt a fiatalember, mert ott fél áron kaphatom meg azt, ami náluk 40 dollár.
Egy másik alkalommal kínzó fejfájás gyötört. Betértem egy Rossmann-szerű üzletbe, ahol miután megtudakolták, hogy mi a bajom, leültettek egy székre, sámlit helyeztek a lábam alá. Az eladónő felbontott egy 50 kapszulát tartalmazó dobozt, adott belőle egyet, majd jelezte, hogy ne siessek, amíg nem vagyok jól. Nyugodtan pihenjek, szó sincs arról, hogy fizessek, legyen az a fizetségem, hogy meggyógyulok, és jól érzem magam San Franciscóban. Jobban lettem. (Azóta nehezen élem meg, amikor itthon tíz perccel zárás előtt betévedek egy boltba, azzal küldenek el, hogy „záróra”…)
Hidak, campusok
San Francisco szimbóluma mindig is a két híd volt. Újabban a várost Oaklanddel összekötő, kétszintes Bay bridge-et és környéket fejlesztik. A várost jelképező hídról, a Golden Gate-ről elnevezett park San Francisco legnagyobb zöld területe. A 600 hektáron több múzeum, egy csónakázótó és japán teakert várja a látogatókat. A parkban rengetegen kerékpároznak, este csak egy veszély fenyeget: a fák mögül a sötétben kiugró mosómedvékre érdemes figyelni. A Golden Gate Parkban baseballedzéseket tartanak amatőröknek, nyáron szabadtéri zenei fesztivált rendeznek.
Természetesen el lehet hajózni a börtönszigetre, Alcatrazba, ahol egykor Al Capone raboskodott. Egymást tapossák agyon a turisták Alcatrazért, ezért csak tömegiszonyban nem szenvedő, kitartó látogatóknak ajánlom.
Amennyiben valaki megunja az óceánpartot, bejárhatja a rangos egyetemek campusait is, a Berkeleyt és a Stanfordot. Ha valakinek több hete van felfedezni a vidéket, és kedveli a bort, akkor nem kell sokáig keresgélnie. Amerika legnevesebb bortermelő vidéke, Napa Valley autóval egy óra. A szőlőtő melletti lugasban kényelmesen megpihenhet az ember, és ha szerencséje van, találkozhat a filmművészet egyik legkiválóbb rendezőjével, Francis Ford Coppolával, aki Niebaum nevű társával saját borozót működtet. De ugyanúgy fellelhető a kaliforniai borászat atyját, a magyar származású Haraszthy Ágostont megidéző pincészet. A Buena Vista Winery híres turistaközpont és elegáns borozóhely.
San Francisco és az öbölpart a világ egyik legszórakoztatóbb vidéke. Ezt a helyiek is tudják. Csak az a technikai forradalom, az ne lett volna.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 04. 18.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
