Szíria és Irak kurdok lakta területeire is átterjedhet a törököknek a Kurdisztáni Munkáspárttal vívott háborúja – állítja egy elemzés, amely szerint a törökök egyszerűen nem tudnak katonailag úrrá lenni a helyzeten.
Eljárt az idő a törökországi kurd kisebbség autonómiájáért küzdő Kurdisztáni Munkáspárttal (PKK) való megbékélés felett – mondta Recep Tayyip Erdogan török elnök hétfőn a Török Vörös Félhold humanitárius szervezet éves rendes közgyűlésén Ankarában.
Erdogan szerint a két félnek már nincs mit megvitatnia, a PKK lázadói vagy megadják magukat, vagy a török biztonsági erők „ártalmatlanítják” őket. Harmadik út nincs – jelentette ki, és megfogadta, hogy pontot tesz a kurdok három évtizede zajló fegyveres felkelésének végére.
Sőt, a török államfő kedden máris emelte a tétet: bejelentette, hogy a PKK támogatóitól Törökország akár meg is vonhatja az állampolgárságot. Mint fogalmazott: „az állam és a nemzet árulóit nem vagyunk kötelesek a hátunkon hordani”.
Eddig is óriásiak a veszteségek
Aki ismeri Erdogan nyilatkozatait, bizonyára jól tudja, hogy nem áll tőle távol a vérgőzös retorika. Azonban a mostani kijelentéseit különösen hangsúlyossá teszi, hogy Törökország egyre érzékenyebb veszteségeket szenved a PKK elleni fronton: a konfliktusban 1984 óta már mintegy 40 ezren vesztették életüket, a 2015 júliusában kiújult harcokban pedig már 350-en estek el a török biztonsági erők részéről.
Sőt, az erőszak ma már azzal fenyeget, hogy Törökország nyugati részére is átterjed – állítja az Al-Monitor elemzője, amely hosszas elemzésében jóval drámaibb következményeket jósol, mint amit korábban el tudtunk volna képzelni.
Az elemzés szerzője szerint a harci veszteségek most rendkívül zavaróak Erdogan számára, hiszen korábban a PKK elleni harccal kampányolt a múlt év novemberi választások előtt. Akkor sikeresen meggyőzte a török szavazókat, hogy egyedül ő, valamint az Igazság és Fejlődés Pártja képes megbirkózni a PKK terrorfenyegetésével.
Most azonban úgy látszik, hogy Erdogan nem tudja teljesíteni az ígéretét. Semmi jele annak, hogy csökkent volna a terrorfenyegetettség, az összecsapások pedig egyre több áldozatot követelnek. Ebben a helyzetben Erdogan különös megoldást választott: egyrészt előszeretettel hangsúlyozza a PKK veszteségeit, másrészt pedig a török sikereket dicsőíti.
Így március közepén Ankarában kijelentette: Törökország már háromszáznál is több katonát veszített a háború kezdete óta. Majd hozzátette: „De tudják, hogy mit nyertünk ezzel? Ismét megmutattuk barátnak és ellenségnek, hogy ez a mi országunk. Ez pedig gyönyörű eredmény, amit egyedül a gallipoli csatához lehet hasonlítani” (1915–1916-ban a védekező török hadsereg itt sikerrel védte meg a Dardanellák tengerszorost a támadó brit és francia erőkkel szemben).
Katasztrofális következmények jöhetnek
Habár Erdogan azt ígérte, hogy „a végsőkig is elmennek”, az elemzés szerint ez korántsem kecsegtetne túl sok jóval. Ebben az esetben megtízszereződhetne az áldozatok száma, a terrorizmus pedig tovaterjedhetne Törökország nyugati részére is. Hasonló történne a kurd területeken is: több tízezer áldozatot is követelhetne az összecsapás, és egymillió kurdot kényszerítenének menekülésre, akik elárasztanák Európát.
És ez még nem minden: a háború Szírára és Irakra is átterjedhet – mintha az a vidék nem lenne már most is elég véres. Ezt valószínűsíti, hogy a PKK-nak jelentős támogatottsága van mindazokon a területeken, ahol kurdok élnek.
A politikai megoldás sem valószínű
Mivel így katonailag lehetetlen megoldani a török–kurd konfliktust, maradhatna a politikai megoldás. De ez sem túl egyszerű a jelenlegi helyzetben. A tűzszünetet csak tárgyalások útján lehet elérni, azonban míg Erdogan fő politikai ambíciója az, hogy elnöki rendszert vezessen be, addig aligha fognak egyezkedni a PKK-val.
A prezidenciális berendezkedést célzó alkotmánymódosítást erre az évre tervezik, s amennyiben átmenne a parlamenten, népszavazással erősítenék meg. Ha viszont elbukna a javaslat, előre hozott választásokat írhatnak ki – véli az elemző, aki szerint Erdogan elveszítené a nacionalista szavazóit, ha megegyezne a PKK-val.
A helyzet súlyosságát húzza alá, hogy csütörtökön John Bass, az Egyesült Államok ankarai nagykövete is megszólalt az ügyben. A diplomata fegyverletételre és az erőszak beszüntetésére hívta fel a PKK-t, és szorgalmazta azt is, hogy tárgyaljanak a török kormánnyal. Kifejtette: a kabinet rendkívül határozott a terrorizmus elleni fellépésben, jogában is áll megvédenie magát és állampolgárait, de meg kell akadályozni, hogy az összecsapások további civil áldozatokat követeljenek. Márpedig ha Erdogan beváltja az ígéretét, ez elkerülhetetlen lesz.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
