A bőség zavarával küszködve és csak a francia nyelvű média fősodrából válogatva íme néhány jellemző találat a franciául zone de non-droit (kb. jog nélküli övezet) névvel illetett, az őshonos európaiak számára lényegében tiltott területekre. Fabrice Balanche neves iszlamológus, Szíria-szakértő, egyetemi oktató: „Franciaországban vannak olyan területeink, mint Roubaix vagy Észak-Marseille, ahová a rendőrség be nem tenné a lábát, olyan területek, ahol az államhatalom gyakorlatilag hiányzik, ahol mini iszlám államok virágoznak.” Éric Zemmour író, publicista, médiaszemélyiség: „Ma Franciaországban van néhány olyan hely, amely már nem Franciaország. A szalafisták iszlamizálnak kerületeket és külvárosokat, és ezeken a helyeken már nem Franciaország részei, hanem iszlám köztársaságok.”Az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb francia rádió, az Europe 1 jog nélküli városnak minősítette Marseille-t, miután a kormány kénytelen volt bevetni a rendőrség zendülésellenes erőit, hogy szembeszálljanak a város muszlim bűnbandáival. A francia belügyminisztérium bejelentette, hogy igyekszik visszahódítani a muzulmán gengek ellenőrzése alá került 184 négyzetkilométert az ország második legnagyobb városában. A Le Figaro vezető konzervatív napilap Perpignan belvárosát valódi „jog nélküli zónának” írja le, ahonnan „az agresszió, az antiszociális magatartás, a kábítószer-kereskedelem, a muzulmán közösségi szellem, a faji feszültségek és a törzsi erőszak” menekülésre kényszeríti a nem muszlimokat. A legnagyobb példányszámú francia napilap, a Le Parisien szerint a Párizstól délre fekvő Grigny kisváros kerületei törvényen kívüli övezetek jól szervezett muzulmán bandák uralma alatt, amelyeknek tagjai „a világ urainak tartják magukat”. A Le Point konzervatív-liberális hetilap anarchikus helyzetről számol be a muzulmán erőszakspirálba zuhant Grenoble városából. A baloldali L’Obs hetilap a közbiztonság drasztikus romlásáról cikkezik Roubaix városában, ahol a franciák „száműzöttek a saját országukban”, és létre akarják hozni a saját milíciájukat, hogy helyreállítsák a rendet, mert a rendőrség fél szembeszállni a muzulmán bűnbandákkal.A Valeurs Actuelles hetilap (hangvételét tekintve a Magyar Demokrata francia alteregója) 2014 augusztusában A pokol Franciaországban címmel közzétett dossziéjában több mint 750 jog nélküli zónát számolt össze az országban. „Ezekben a városnegyedekben bandák uralkodnak. A lépcsőházakat átváltoztatták a drogüzletek termeivé. A rendőrség csak betöréssel jut be oda, mielőtt visszavonul a lövedékek alatt. A kaidok területén nemkívánatos rendőröket aknavetőtűzzel fogadják.” (A cikk az arab „kaid”, főnök, vezér, góré szót használja hangulati elemként.)Az orosz Rosszija 1 állami tévécsatorna által a párizsi jog nélküli zónákról forgatott dokumentumfilmben a riporter mondja: „Párizsban vagyunk, a Barbès negyedben, néhány percre a híres Montmartre-tól. Európait találni itt majdnem lehetetlen küldetés. Párizs egyes utcái egy keleti bazárra emlékeztetnek engem. A párizsi külvárosok bűnöző gettókká váltak, ahová még a rendőrség sem merészel többé belépni.”A Le Figaro nyilvánosságra hozta a titkosszolgálat egyik bizalmas feljegyzését, amely az egész országból gyűjtött mintegy 70, néha egészen szürreális példát idézve arra figyelmeztet, hogy a muzulmán gettókban levő állami iskolákra rákényszerítik a sariát. „A muzulmán ünnepek, különösen az Aid-el-Kébir idején a tanulók távol maradnak az osztályokból. Egyes negyedekben 90 százalékos a hiányzók aránya” – olvasható a jelentésben.2012 júliusában a francia kormány bejelentett egy tervet a 15 leghírhedtebb jog nélküli zóna fölötti ellenőrzés visszaszerzésére – abból a 64 főleg muszlimok lakta kerületből, amelyet a belügyminisztérium Elsőbbségi Biztonsági Zónának (ZSP) nyilvánított. A párizsi jog nélküli zónákról a magyar televízió által készített riportfilmben megszólaltatott Laurent Obertone, a franciaországi valós bűnügyi helyzetet bemutató Franciaország: mechanikus narancs című bestseller szerzője a magyar riporter kérdésére, hogy „Mi történne, ha elmennénk a külvárosokba?”, a következőt válaszolta: „Nem tanácsolom önöknek. Még mi, franciák sem merünk már odamenni. De nyilvánvalóan senki sem beszél erről nyíltan. És azok, akik azt mondják (a jómódú és biztonságos negyedeik menedékében, ahol alig van társadalmi keveredés), hogy »hosszú életet a multikulturalizmusnak« és hogy »Párizs csodálatos«, nem mernek elkalandozni a külvárosokba.”Alain Destexhe belga szenátor írja: „Brüsszel bizonyos kerületei – egy helyi újság szerint tizenkettő – lassanként jognélküli zónává váltak, ahová a rendőrség már csak erősítéssel megy. (…) 2015-ben egy, a rendőrségi szolgálatok ellenőrzésével megbízott szervezet jelentése megemlítette, hogy »a rendőrség fél attól a környezettől, amelyben mozog«. (…) A sajtó és a politikai világ radarja alatt a Belga Királyság elveszett területein a demokratikus értékek csöndben szenvednek ezekben a kerületekben. (…) Virulens és általános antiszemitizmus pusztít bennük: a zsidóként azonosított tanároknak és lakosoknak el kellett menniük. Az »osztálytársaiktól« megfélemlített utolsó zsidó gyerekek elhagyták Brüsszel város iskoláit, amelyekben a soa történetét már régóta nem tanítják. (…) Európa fővárosa különvált negyedek együttesévé vált – egyesek gettókat mondanak –, amelyek népességeinek kevés kapcsolatuk van egymással, az együttélés hivatalos dogmája ellenére. (…) az a furcsa érzésem támadt, hogy már nem vagyok igazán otthon a saját országomban.”(Alain Destexhe, Molenbeek: jog nélküli zónák az európai főváros szívében, lefigaro.fr, 2016. január 20.)Gazdag István – www.demokrata.huTisztelt olvasók!
Legyenek olyan kedvesek és támogassák „lájkukkal” a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
– Minden „lájk számít, segíti a magazin működését!Köszönettel és barátsággal!www.flagmagazin.hu Tweet
Fabrice Balanche neves iszlamológus, Szíria-szakértő, egyetemi oktató: „Franciaországban vannak olyan területeink, mint Roubaix vagy Észak-Marseille, ahová a rendőrség be nem tenné a lábát, olyan területek, ahol az államhatalom gyakorlatilag hiányzik, ahol mini iszlám államok virágoznak.” Éric Zemmour író, publicista, médiaszemélyiség: „Ma Franciaországban van néhány olyan hely, amely már nem Franciaország. A szalafisták iszlamizálnak kerületeket és külvárosokat, és ezeken a helyeken már nem Franciaország részei, hanem iszlám köztársaságok.”
Az egyik legrégebbi és legtekintélyesebb francia rádió, az Europe 1 jog nélküli városnak minősítette Marseille-t, miután a kormány kénytelen volt bevetni a rendőrség zendülésellenes erőit, hogy szembeszálljanak a város muszlim bűnbandáival. A francia belügyminisztérium bejelentette, hogy igyekszik visszahódítani a muzulmán gengek ellenőrzése alá került 184 négyzetkilométert az ország második legnagyobb városában. A Le Figaro vezető konzervatív napilap Perpignan belvárosát valódi „jog nélküli zónának” írja le, ahonnan „az agresszió, az antiszociális magatartás, a kábítószer-kereskedelem, a muzulmán közösségi szellem, a faji feszültségek és a törzsi erőszak” menekülésre kényszeríti a nem muszlimokat. A legnagyobb példányszámú francia napilap, a Le Parisien szerint a Párizstól délre fekvő Grigny kisváros kerületei törvényen kívüli övezetek jól szervezett muzulmán bandák uralma alatt, amelyeknek tagjai „a világ urainak tartják magukat”. A Le Point konzervatív-liberális hetilap anarchikus helyzetről számol be a muzulmán erőszakspirálba zuhant Grenoble városából. A baloldali L’Obs hetilap a közbiztonság drasztikus romlásáról cikkezik Roubaix városában, ahol a franciák „száműzöttek a saját országukban”, és létre akarják hozni a saját milíciájukat, hogy helyreállítsák a rendet, mert a rendőrség fél szembeszállni a muzulmán bűnbandákkal.
A Valeurs Actuelles hetilap (hangvételét tekintve a Magyar Demokrata francia alteregója) 2014 augusztusában A pokol Franciaországban címmel közzétett dossziéjában több mint 750 jog nélküli zónát számolt össze az országban. „Ezekben a városnegyedekben bandák uralkodnak. A lépcsőházakat átváltoztatták a drogüzletek termeivé. A rendőrség csak betöréssel jut be oda, mielőtt visszavonul a lövedékek alatt. A kaidok területén nemkívánatos rendőröket aknavetőtűzzel fogadják.” (A cikk az arab „kaid”, főnök, vezér, góré szót használja hangulati elemként.)
Az orosz Rosszija 1 állami tévécsatorna által a párizsi jog nélküli zónákról forgatott dokumentumfilmben a riporter mondja: „Párizsban vagyunk, a Barbès negyedben, néhány percre a híres Montmartre-tól. Európait találni itt majdnem lehetetlen küldetés. Párizs egyes utcái egy keleti bazárra emlékeztetnek engem. A párizsi külvárosok bűnöző gettókká váltak, ahová még a rendőrség sem merészel többé belépni.”
A Le Figaro nyilvánosságra hozta a titkosszolgálat egyik bizalmas feljegyzését, amely az egész országból gyűjtött mintegy 70, néha egészen szürreális példát idézve arra figyelmeztet, hogy a muzulmán gettókban levő állami iskolákra rákényszerítik a sariát. „A muzulmán ünnepek, különösen az Aid-el-Kébir idején a tanulók távol maradnak az osztályokból. Egyes negyedekben 90 százalékos a hiányzók aránya” – olvasható a jelentésben.
2012 júliusában a francia kormány bejelentett egy tervet a 15 leghírhedtebb jog nélküli zóna fölötti ellenőrzés visszaszerzésére – abból a 64 főleg muszlimok lakta kerületből, amelyet a belügyminisztérium Elsőbbségi Biztonsági Zónának (ZSP) nyilvánított. A párizsi jog nélküli zónákról a magyar televízió által készített riportfilmben megszólaltatott Laurent Obertone, a franciaországi valós bűnügyi helyzetet bemutató Franciaország: mechanikus narancs című bestseller szerzője a magyar riporter kérdésére, hogy „Mi történne, ha elmennénk a külvárosokba?”, a következőt válaszolta: „Nem tanácsolom önöknek. Még mi, franciák sem merünk már odamenni. De nyilvánvalóan senki sem beszél erről nyíltan. És azok, akik azt mondják (a jómódú és biztonságos negyedeik menedékében, ahol alig van társadalmi keveredés), hogy »hosszú életet a multikulturalizmusnak« és hogy »Párizs csodálatos«, nem mernek elkalandozni a külvárosokba.”
Alain Destexhe belga szenátor írja: „Brüsszel bizonyos kerületei – egy helyi újság szerint tizenkettő – lassanként jognélküli zónává váltak, ahová a rendőrség már csak erősítéssel megy. (…) 2015-ben egy, a rendőrségi szolgálatok ellenőrzésével megbízott szervezet jelentése megemlítette, hogy »a rendőrség fél attól a környezettől, amelyben mozog«. (…) A sajtó és a politikai világ radarja alatt a Belga Királyság elveszett területein a demokratikus értékek csöndben szenvednek ezekben a kerületekben. (…) Virulens és általános antiszemitizmus pusztít bennük: a zsidóként azonosított tanároknak és lakosoknak el kellett menniük. Az »osztálytársaiktól« megfélemlített utolsó zsidó gyerekek elhagyták Brüsszel város iskoláit, amelyekben a soa történetét már régóta nem tanítják. (…) Európa fővárosa különvált negyedek együttesévé vált – egyesek gettókat mondanak –, amelyek népességeinek kevés kapcsolatuk van egymással, az együttélés hivatalos dogmája ellenére. (…) az a furcsa érzésem támadt, hogy már nem vagyok igazán otthon a saját országomban.”
(Alain Destexhe, Molenbeek: jog nélküli zónák az európai főváros szívében, lefigaro.fr, 2016. január 20.)
Gazdag István – www.demokrata.hu
Forrás:flagmagazin.hu
Tovább a cikkre »
