Két évvel Viktor Janukovics elkergetése után „a büszkeség forradalma” kénytelen szembenézni legfőbb paradoxonával. Történetesen azzal, hogy a Majdan hullámán a hatalomba visszakapaszkodott vezetők többsége annak az oligarchikus rendszernek a veteránja, amelyet a tüntetők el akartak söpörni. Így aztán nem meglepő, hogy az ország ismét mély politikai válságot él át.
Lesz-e új kormányfője Ukrajnának? Ezt latolgatják az elemzők, és ez foglalkoztatja a politikai elitet is. Arszenyij Jacenyuk ugyan a közelmúltban „az oligarchák puccsának” köszönhetően megúszta a menesztését, népszerűsége azonban továbbra is a nullához közelít, s láthatóan Petro Porosenko államfő sem tett le az egyébként Amerika emberének számító miniszterelnök elmozdításáról. Attól, hogy ez sikerül-e, s utódja melyik érdekcsoportból kerül ki, az elemzők szerint jelentős mértékben függ a reformok sorsa. Sikerül-e átlátható, nem csak szavakban európai államirányítást kialakítani, amely a jelenleginél jobb eséllyel venné fel a harcot az Ukrajna előtt álló, rendkívül komoly kihívásokkal, avagy, akárcsak az úgynevezett narancsos forradalom után, az ország ismét visszacsúszik a korrupt, autoriter posztszovjet mocsárba?
A jelenlegi berendezkedés és a kormányfő egyik leghangosabb bírálója a volt grúz elnök, ma odesszai kormányzó, ám érezhetően többre vágyó Mihail Szaakasvili. Mint a szintén Washington térségbeli kedvencének számító „idegenlégiós” fogalmaz, Ukrajnában forradalom volt, forradalmi változások nélkül. Szaakasvili a kikötővárosban hadat üzent a korrupciónak, ám egyelőre inkább csak ellenségeket szerzett, s mintha maga is inkább Kijevbe vágyna. Elemzők szerint ezért szorgalmazza előrehozott választások kiírását. Egyelőre azonban még kormányzói széke is veszélyben van, amelyet jól jelez az a hír, hogy a hét elején egy éjszakai telefonbeszélgetés után az államfő megerősítette hivatalában Szaakasvilit.
Porosenko első számú jelöltjének a kormányfői székbe az amerikai–ukrán Natalija Jareszko tűnik. A jelenlegi pénzügyminiszter az elképzelések szerint egy a reformokat előremozdítani hivatott technokrata kabinet élén állna. Ezzel a szakértők véleménye szerint „csupán” az a baj, hogy népszerűsége alig magasabb Jacenyukénál, ráadásul a rada jelenlegi felállásában a többség aligha támogatna hosszú távon egy apolitikus miniszterelnököt. Egy ilyen konszenzusból alighanem kiszorulna, így érthetően aligha elégítené ki Timosenko Batykivscsináját, Ljasko radikálisait, de a lvivi polgármester pártját, a Szamopomicsot (Önsegélyezés) sem. Tovább árnyalja a képet, s általában véve elmondható, hogy a parlamentbe listán bejutottak többsége inkább a megújulás mellett van, az egyéni kerületekben győzteseket azonban erősen fogják a helyi oligarchák. Mint szóvivője elmondta, Porosenko politikai kormányt is kész kinevezni, s vezetőjeként a már említett lvivi polgármesterre, Andrij Szadovijra gondolt, ha az céljaként a reformok felgyorsítását tűzi maga elé. Elemzők szerint az elkövetkező hetekben eldől, hogy lesz-e váltás, avagy Jacenyukkal folytatódik a jelenlegi kínlódás.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2016. 03. 18.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
