Egymást méregető és leköpdöső kormánypárti megemlékezők és balliberális tüntetők a Múzeumkertnél és közösen vonuló metálosok és gyurcsányista nénik a Tanítanék mozgalom demonstrációján. Ott voltunk az idei év két legnagyobb fővárosi március 15-i ünnepségén.
„Lehet itt Viktátorozni, de ő legalább nem lövetett az emberekre!” Még fél óra volt hátra kedd délelőtt Orbán Viktor március 15-i beszédéig, és már az első előállítás is megvolt, amikor ezt a mondatot meghallottam a Múzeumkerthez érve. Nem csoda: hiszen a Demokratikus Magyarországért Mozgalom tüntetést jelentett be az állami ünnepséggel egy időben, sőt még egy performance-t is ígértek. Kecskeméti utcában felállított színpadunkon hangolatlan dobozgitárról játszottak Petőfi Sándor verseinek zenés átiratait, ez a műsor nem sok mindenkit érdekelt, ellentétben azzal, ami egy kicsit odébb, a sarkon történt.
Furcsa és vulgáris _nemzeti konzultáció_ március 15-e alkalmából. Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
Itt ugyanis uniós zászlókkal, sípokkal és kereplőkkel felszerelkezett tüntetők köszöntötték az Orbán-beszédre igyekvőket. Valódi, a szó vulgáris értelmében vett nemzeti konzultációk jöttek létre ilyenkor. Például:
– Orbán takarodj!
– Takarodjál inkább te az anyádba!
– Forduljál vissza! Mondom, forduljál vissza!
A hátraarc egyébként megtörtént, de nem a fegyelmező hangvételnek, hanem a sikeresen felcukkolt úr feleségének köszönhetően. Karon fogta ugyanis feldúlt férjét, és a színpad, valamint a zömében lengyel lobogókból álló zászlóerdő felé vonszolta. Persze a balliberálisok a vendégeket sem hagyták szó nélkül: megafonos és szivárványos nyakbavalóval közlekedő hangadójuk például kijelentette, hogy „Bem apó sírna a látványtól”. Visszatérő eleme volt még egymás heccelésének a bérencezés. A tüntetők az összeggel voltak tisztában, míg a kormánypártiak a „felbujtó” személyével. Íme egy kiragadott, de jellemző és a délelőtt során számtalanszor megismétlődő párbeszéd:
– Menjél csak a Matolcsy-huszárokhoz tapsolni, aztán meg is kapod majd a 800 forintos órabéredet!
– Na és te? Neked mennyit fizet ezért a Gyurcsány?! Mennyi a nyugdíjad, mi?
Mikor már ezek a beszélgetések odáig fajultak, hogy a felek elkezdték egymás kabátját rángatni, vagy csak egymás felé köpködni, akkor a rendőrség egyrészt megerősítette a kormánypártiak és a tüntetők között húzódó, biztonsági őrökből álló sorfalat, másrészt felállt még egy egyenruhásokból álló vonal, mintegy a Kecskeméti utca meghosszabbításaként.
Ez lett aztán a senki földje, ahol mindenki gyanúsan méregetett mindenkit. Kokárda már mindenkin volt, de idén már lehetett kapni Klinghammer István elmémesedett Magyar Nemzet interjújára utaló kockásat és a székely zászló színeiben pompázót is. (Jellemző jelenet: egy balliberális tüntető először azt hitte, hogy európai uniós, de mikor megtudta, hogy itt most mást szimbolizálnak a kék és arany színek, akkor inkább nem vett.) De gyanús volt a piros-fehér sál, gyanús volt, aki a népzenére táncolni mert, gyanús volt, aki kamerázott és gyanús volt, aki jegyzetelt.
Magasban a középső ujj Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
Orbán beszéde alatt aztán magasba lendültek a transzparensek és a középső ujjak, zúgott a „mocskos Fidesz” és az „Orbán takarodj”. A rendőrök rezzenéstelen arccal álltak a síporkánban, és nézték, ahogy a kormánypártiak nyújtogatják a nyelvüket, és hallgatták, hogy erre mi volt a ballib válasz. Tűrtek és talán remélték, hogy nem lesz nagyobb balhé. Ennek megfelelően valószínűleg nem zárták a szívükbe azt a férfit, aki kettétört egy ellenzéki transzparenst, és a felét magával víve eltűnt a Fidesz-hívők és az egyenruhások között. Innentől kezdve az ordítozás még hangosabb lett, a viták pedig egyre személyeskedőbbek.
– Hát hol voltál ötvenhatban, te, merre bujkáltál, nyomorult söpredék?!
– Ne nyisd ki a szádat, hát sárga a fogad!
A műsor végeztével így zajlott az elvonulás is, amire a szervezők Ákos dalát válaszolták. Úgyhogy az ordítozás és esernyőlengetés közben az szólt, hogy „ilyenek voltunk, vadak és jók, bűnösök közt is ártatlanok”.
Ünnepi kompozíció: üzenet rendőrsorfallal és kormánypárti ünneplőkkel Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
Nagyságrendekkel több ember jelent meg a Hősök terén, hogy a Kossuth térre vonuljon a Tanítanék mozgalom tüntetésére, ennek ellenére nagyságrendekkel kevesebb említésre méltó esemény akadt. A több tízezres tömeg csak szolidan skandálta néha, hogy „nem hagyjuk”, az alaphangot még a Hallgatói Hálózatból megismert Füzessi Károly szolgáltatta a menet elején. Bizarr jelenség volt, ahogy spicces cirkuszigazgatókat idéző hangsúllyal olyanokat mondott a mikrofonba, hogy „elegünk van az ötéves kísérletezésből, minőségi oktatást szeretnénk”, vagy hogy „szolidárisak vagyunk mindenkivel, akit ez a pökhendi kormány elnyom”.
Komoly üdvrivalgás akkor fogadta a szavait, amikor olyanokat jelentett be például az Oktogonnál járva, hogy a menet vége még mindig a Hősök terén vár, hogy elindulhasson. A menetben egyébként a gyurcsányista nyugdíjas békésen együtt ballagott a bakancsos metálossal és a tetovált állatvédővel meg az Anonymus-maszkos anarchistával. A kockás minta persze nagy divat volt itt is, gyereken és kutyán is láttam.
Óriási tömeg gyűlt össze a Kossuth téren Fotó: Nagy Béla / Magyar Nemzet
Sőt, kis túlzással állíthatom, hogy nemzetközi karriert futott be. Egy magyar srác angolul próbálta elmagyarázni egy külföldi lánynak, hogy mi is történik. A legérdekesebb az volt, amikor a kockás ingről beszélt. A lány arcát nehéz leírni: elkerekedett szemében és arcára fagyott mosolyában ott volt az elképedés, a csodálkozás, a nevetés és a szánalom is.
Magán a demonstráción aztán már csak nagy egyetértés volt, a legnagyobb felhördülés megint csak a stadionépítős beszólásokra volt, na meg persze a Sándor Mária által kért egy perc csönd után Pukli Istvánék közös sztrájkötletére. A műsor vége egy furcsa kántálásba torkollott, hamis is volt, a körülöttem álló arcokat nézve nem is tetszett sokaknak, de legalább nem köpködtek, nem árulóztak, nem bérenceztek és nem ordítoztak alatta.
Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »
